Naptár szerint vége van a nyárnak, de az időjárás még igen kegyes hozzánk. Bár az éjszakák hűvösek, a reggelek pedig meglehetősen csípnek, de nappal jó meleg van, olyannyira, hogy még napozni is lehet.

A faház kapcsán tavaly ilyenkor még csak ott tartottam, hogy lázasan készülődtem a szerződéskötésre és a házikó birtokba vételére. Számolgattam a megsprórolt pénzemet, és lelkileg készítettem fel magamat arra, hogy a faház megvétele sok intéznivaló mellett egy új élet kezdetét is jelenti, de mindenképpen egy másfajta életmódét. Be voltam sózva rendesen.

Hetente többször jártam le, és ismerkedtem a házzal és a környékkel, de ottalvásról még szó sem volt, pedig lehetett volna. Valahogy úgy voltam ezzel, mint egy új kapcsolattal, randi az még ok, de ottalvás majd csak akkor, ha már picit jobban megismertük egymást, haha. 

Viccen kívül, először szerettem volna kicsit kiszanálni, kipofozni a házikót, mielőtt pizsiben felkuckózom az emeleti hálószobák valamelyikébe. Szóval egy-egy napokra mentem le, és kicsit kertészkedtem, ezt-azt pakolásztam, és próbáltam felfogni, hogy tényleg vettem egy nyaralót. 

Egy év elteltével már egészen más a helyzet. 99%-ban sikerült megcsinálni, amiket elterveztem (az ablakok/ablaktáblák festése lehet, hogy jövő tavaszra nyúlik), és arra is bőven maradt idő, hogy élvezzem mindazt, amit a faház és a kert nyújt. 

Egyrészről most már a kerti munkák is sokkal hatékonyabban elvégezhetőek, mert már ismerem a kert minden apró zugát, valamint a kis szerszámok és a nagyobbak végleges helye is ki van alakítva, könnyebb így velük munkába állni (nem megy el idő a keresgéléssel).

Másrészről a berendezés már komfortos, a puritánsága ellenére minden igényt kielégít és a gondosan kialakított ruhatáram is sokat segít abban, hogy minden tevékenységre legyen helyben megfelelő öltözékem.

Így jut idő és figyelem arra is, hogy apróságokkal, egyszerű dolgokkal kicsit szépítgessem, dekoráljam a kert egy-egy részletét, ahogyan az az elmúlt napokban is tettem.

Anyukám elhozta nekem Nagymamám régi kosarát, amibe annak idején ő a hatalmas, vadregényes kertjében termő zöldségeket, gyümölcsöket szedte össze.

A betonlépcső mellé a földbe süllyesztettem néhány kisebb-nagyobb méretű terméskövet (a kert végében lévő sziklakertben van jópár darab), és erre raktam rá a kosarat, amit matt lakkal jó alaposan, több rétegben is lefújtam, hogy bírja az esőt. Bár itt azért a fölé hajló fák azért rendesen tompítják a csapadékot, de azért kap belőle így is.

Az aljába is tettem köveket nehezékként, így kisebb az esélye, hogy mondjuk leborul. Megtöltöttem dísztökökkel, és néhány szál vízbe állított növényt is beleraktam. 

A lépcső mellé kövirózsákat és 1-2 varhúhájat ültettünk Anyukámmal, és a korábban itt lévő szobor (amit most száműztem a hátsó bejárathoz) helyére hoztam két fatuskót a farakásból. Pár tök került rá rá és készen is van az őszi dekoráció. 

Olyan kis semmiség az egész, mégis öröm volt elkészíteni, és nagyon jó érzés gyönyörködni benne, akárhányszor le vagy fel jövök a lépcsőn, vagy éppen a függőágyban ringatózva szemlélem…

A rám váró őszi gereblyézés és egyéb kerttisztogatás időszakában biztos, hogy egy-egy kisebb dekorációt fogok még készíteni, egyszerűen alkotásra inspirál a saját kertem. 

Hamarosan pedig érkezik a bejegyzés a lépcső mellé került diy korlátról is, mert jó kis erőtpróbáló kaland volt, aminek során ismét keramit kövekre bukkantam a föld alatt, oh yeah….