Az előző tulajdonosok homokágyra fektettek XPS lapokat és arra tettek egy erősebb filcet. Nyár elején viszont ezt újraépítettük az eredeti – és kiválóan teljesítő – rétegrendet megtartva.

Elsőként leszögezném, hogy nem értek a medencék alatti terep kialakításához, de józan paraszti ésszel nyilvánvaló, hogy olyan felületet kell biztosítani, ami sokáig egyenletes marad, kavicsoktól, gyökerektől, egyéb kiálló dolgoktól mentes. Valaki egyszerűen csak homokra teszi a medencét, valaki műfűre, filcre, vagy homokra fektetett vastagabb fóliára, stb. Én viszont az előző tulajdonosok módszerét tartottam be, mert ez az elmúlt jónéhány év alatt láthatóan bevált. De kezdem az elejéről. 

Amikor majd két éve megvettem a faházat, az előző kismedence még állt, és ősz lévén már csak a leeresztéssel és a medence elpakolásával kellett foglalkoznom. Erről ITT írtam már. 

A következő szezonig így festett a medence helye, nem a legszebb, de a csobbanás élményéért cserébe megbékéltem ezzel a látvánnyal.

Aztán a következő nyáron (tavaly), alapos takarítás után erre a filcre került a régi medence, ami több helyen is javítva volt már, és megtöltéskor is itt-ott volt lyuk, amit be kellett tapasztani. Erről ITT írtam részletesen.

Amikor ősszel leeresztettük a medencét, már nem raktam el a pincébe. Egyrészről tartottam attól, hogy még egy szezont már nem fog kibírni, másrészről szerettem volna egy fémvázas verziót.

És ha már így alakult akkor az alját, illetve a medencét körülölelő térköves részt is szerettem volna kipofozni, hogy ne legyen mohás, gazos, valamint a megsüllyedt, bedőlt köveket is újra a helyükre akartam rakni. Így hát a téli pihenő után tavasszal ebbe is belevágtunk, ami elsőre könnyebbnek tűnt, mint amilyen valójában volt… 

Első lépés volt a régi filc és az XPS lapok felszedése. Ezek néhol összegyógyultak egymással, a lapokban hangyalabirintus volt, némelyik itt-ott meg is volt törve (főleg a széleken). Fájdalmas, de használhatatlannak bizonyultak, így gondosan feldarabolva hulladék lett belőle… Az ezen lévő filc alatti gumiréteg sok helyen elmállott, próbáltam belőle lábtörlőket vagdosni, de csak porzott a sniccer alatt, így végül ezt sem tudtam újrahasználni. 

Mivel az új medence átmérője 15 cm-rel nagyobb volt az előzőnél, így egy sor térkövet ki kellett bontani a belső körívről. Ezután következett a homokágy újrarendezése.

A medence közelében lévő fenyő egy-egy gyökere itt-ott felnyomta a talajt, enyhe domborulatot képezve azon, így ezekből a nagyobbakat vissza kellett vágni (reméltem, hogy ezzen nem okozok nagy sérülést a fenyőnek, de mostanra úgy tűnik, hogy nem). Apróbb gyökereket és rengeteg kavicsot fésültünk ki a területről, amit közben próbáltunk vízszintesre simogatni, bár itt a hegyen még így is van némi lejtése ennek a résznek. 

A térkövek bedőlése ellen műanyag, hajlítható ágyásszegélyt raktunk körbe, és miután ez is megvolt jöhetett a 20 mm vastag lépésálló XPS lapok bevágása. Előtte persze matekoztam egy kicsit, mert nem akartam felesleges mennyiséget venni, vagy éppen kifogyni az alapanyagból…

A legnagyobb küzködés viszont maga a beszabás volt. Az XPS lapot éles sniccerrel könnyű vágni, de amit ívesen kell, vagy egy adott kis formát bevágni egy részre, na az már macera. Mert ugye közben arra is figyelni kellett, hogy a már eligazgatott homokba ne tapossunk bele, ne lépjünk a a már lerakott XPS lapok szélére, és pontos legyen mindenhol az illesztés. Ehh, mennyi gürcölés egy gyakorlatilag majd láthatatlan dologért. 

Na de, amikor végre sikerült leraknunk az összeset, akkor kapott egy újabb filcborítást. Ez nem olyan vastag, mint az előző, és gumiréteg sincs rajta, viszont ez egybefüggő és szépen körívesre vágva lett a szegély és a térkövek találkozása közé rögzítve (egyszerűen hosszabb szögeket vertünk itt le). 

Utána összeraktuk a medencét, megtöltöttük vízzel és tádááám, máris sokkal szemrevalóbb a látvány, mint előtte. 

A medence alja tökéletesen sima, az XPS nem süllyed, nincsenek púpok, és jó tudni, hogy alatta egy általunk szépen elrendezett terep van. Nem tudom, hogy meddig fog ez kitartani, de boldog lennék, ha legalább 10 évig nem kellene hozzányúlni.

A nagyobb medencére nagyobb takarófóliát is vettem, és időközben a medencetisztítós technikámat is fejlesztettem.

A medence vize most már hűvösebb, de még mindig isteni, valószínűleg szeptember vége felé majd leeresztjük. A téli időszakban egy erős fóliával szeretném majd az egészet lefedni, hogy a filc tiszta és sérülésmentes maradjon. 

A művezetést és a lelki támogatást pedig köszönjük Franciska nevű címzetes főmunkatársunknak, aki a projekt elejétől a végéig odaadó részese volt a munkálatoknak.

A bejegyzés támogatója: