Aki kezdetektől fogva figyelemmel kíséri a faházas kalandjaimat, az már láthatta, hogy időnként a pincével is foglalkozom. Most megmutatom, hogy két év alatt meddig jutottam a lenti pakolászással, berendezéssel, és milyen új tervet találtam ki magamnak a jövőre nézve.
Azt már többször említettem, hogy az előző tulajdonosok teljes berendezéssel adták el nekem a faházat, így nem csak a fenti bútoroknak, gépeknek, de a pincében lévő holmiknak is boldog tulajdonosa lettem.
Nem nagy dolgokra kell gondolni, inkább praktikusakra, mint pl. kerti szerszámok, szereléshez/javításhoz való cuccok, festékek, növényápoló szerek, illetve régi retro bútorok.
A nulladik lépésben mindent alaposan átválogattam, és rendszereztem, hogy amikor szükségem van valamire, akkor ne kelljen matatnom, keresgélnem, mert attól a falra mászom… Erről ITT és ITT is írtam bővebben.
A pince rendberakásakor szintén fontos lépés volt a lomtalanítás. A régi, kb. 20-30 éves bútorokat az idő vasfoga, de leginkább a falakon időnként kicsapódó nedvesség rendesen megette. Pláne azokat, amik a falra voltak tolva, ezeknek a hátulja gyakorlatilag fekete volt a penésztől. Úgyhogy a tönkrement bútoroktól két menetben, tavaly nyáron és az idei év nyarán a lomtalanítás alkalmával megváltam. Nem volt nehéz őket kisebb elemekre szedni, gyakorlatilag egy jól irányzott rúgástól maguktól darabjaikra estek. A hosszabb elemeket, a könnyebb pakolás érdekében dekopírfűrésszel vágtam ketté.
Persze, nem minden bútor volt szétrohadva. A félköríves fa bárpult és a bárszékek teljesen ép állapotban voltak, de a pult nekem túl sok helyet foglalt itt, ezért úgy döntöttem, hogy elajándékozom a barátnőmnek, aki örömmel jött érte és vitte magával. A bárszékeket megtartottam, mert egy kis pultos részt mindenképpen szerettem volna a későbbiekben kialakítani.
A pincéből azonban nem csak a lomtalanítással és elajándékozással kerültek ki cuccok, hanem volt olyan is, amit felhoztam, és a lakrész berendezéseit bővítettem velük. Ilyen pl. az étkezőszékek egy része, amiről ITT írtam.
Vagy a fürdőszobai tárolópolc, ami korábban egy fiók szerepét töltötte be. Az átalakításról ITT írtam.
Sőt, az egyik bárszéket hazavittem, és otthon növénytartóként funkcionál:
És persze nem hagyhatom említés nélkül azt sem, hogy a pince egyetlen ablakát és a pinceajtót is gondjaimba vettem, így festéssel egészen friss, szinte teljesen új külsőt kaptak. Ezekről részletesen írtam ITT, ITT és ITT.
Idén nyáron a fent említett pultos részt is elkészítettem, bár még nem vagyok teljesen készen vele, mert a Praktikerben vett táblásított lucfenyő lapot még alaposan le szeretném kezelni Boróka penészgátló, favédő alapozóval és az oly sokszor használt dió lazúrral, hogy minél tovább bírja itt lent. Direkt arra a falra fúrtam fel egy-egy konzolt, ami válaszfal, tehát nem határos a földdel, így ez alapvetően egy száraz falrész.
Hogy kicsit feldobjam a bárpult környezetét, fogtam egy régi – szintén a szüleim sufnijából guberált – fából és pozdorjából álló asztallap elemet és újragondolva képkeretként felhasználtam.
Ehhez a pozdorja hátlapból kivágtam dekopírral egy nagyobb részt (mert elég súlyos volt) csak annyi részt hagyva, amire a habkartonra nyomtatott képet ragasztópisztollyal rá tudom ragasztani.
Tudom, sokan arra szavaznak, hogy a vörös klinker téglákat fessem fehérre, de én több okból sem szeretnék ezekhez hozzányúlni. Egyrészről két éve pereg róluk egy vékony lakkréteg, amit mostanra sikerült úgy ahogy rengeteg sepregetéssel eltüntetnem a földről. Festés előtt viszont az egész felületet át kellene csiszolni, mert még van rajta ép lakkozott rész. A másik, hogy pont a nedvesedés miatt előbb-utóbb valószínűleg a festék is lejönne róla. Egyébként meg már mindenki fehérre festi a téglafalát, így nekem ez már nem izgalmas, és különben is, az otthonomban is olyan sok a fehér, itt nekem simán megállja a helyét ez a téglavörös. Az egyetlen dolog, ami a fehérre festés mellett szólna, hogy sokkal jobb fényviszonyok lennének itt lent.
A fent felsoroltak után a konklúzió az, hogy én most biztosan nem szeretnék hozzányúlni, inkább – a képhez hasonlóan – majd fehér elemekkel gazdagítom a pince falát, és berendezését.
Összeségében tehát lassan, de biztosan haladtam/haladok a pincével előre, és a kezdeti cél, hogy legyen egy átlátható, rendezett helyiségem itt, az már megvalósult.
Pár hete viszont azon is elkezdtem agyalni, hogy a tárolás mellett akár egy kis hobbiműhelyem is lehetne itt, ahol akkor is lehetne barkácsolni, ha mondjuk kint esik az eső. Sokszor fordult elő, hogy egy hirtelen zuhé miatt a házba menekültem be festeni, vagy befejezni a dekopíros darabolásokat.
Így tehát a következő célom a műhely kialakítása. Valószínűleg ezt sem fogom elkapkodni, pláne, hogy a napokban elzárjuk a vizet, így ritkábban és rövidebb időkre tudok majd jönni a faházhoz. Van már egy terv a fejemben, hogy mit hogyan szeretnék itt lent megvalósítani, aztán meglátjuk, hogy tavaszra meddig jutok el.
Facebookon már írtam arról, hogy nagyon gondolkodom – úgy egy éve – a DIY témájú videózáson, mármint, hogy újra csináljam… Még mindig nem vagyok teljesen biztos abban, hogy belevágjak-e, de a téli időszakban azért felveszek 1-2 anyagot próbaként, aztánt meglátjuk, hogy mennyi plusz munka ez nekem, illetve van-e rá érdeklődés.
A bejegyzés támogatója:
Szuper 🙂 Olyan jó hogy te mindig ilyen határozottan tudod, mit hogyan szeretnél. Én sokat bizonytalankodom a döntéseimben.
Én nagyon örülnék a DIY témájú videóknak 🙂
Nagyon örülnék én is a DIY videóknak is, a régi videóidból is rengeteget tanultam, tanulok. (Néha rákeresek és megnézem, ha olyan munka előtt állok, amihez inspirációt vagy szaktanácsot találok bennük.)
Köszönöm szépen, hogy ezt leírtad, és a kedves hozzászólásodat is az élő videóban, teljesen meghatott, alig jutottam utána szóhoz.
Kedves Juditum! Csak Te tehetsz róla! <3 Ilyen vagy, emellett nem lehet szó nélkül elmenni, olyan komoly értéket képviselsz. Le kellett írnom, mert minden szavát halálosan komolyan így gondolom. Tudod, pedagógus vagyok, mindenhol mindig azt keresem, hogy miből tanulhatnék, fejlődhetnék. Ezért aztán nagy öröm számomra tanulni Tőled, és örvendezni azon, hogy na tessék, a mostani fiatalok között is van, aki ennyire klasszul gondolkodik. Rengeteget tanultam/ tanulok Tőled, és nagyon sok örömöt lelek ebben a tanulási folyamatban! (Ja, és pszt, top secret, de én is nagyon meglepődtem, amikor felolvastad, és hát bizony… törölgetnem kellett nem csak a szemüvegemet, de a laptopot is…) 🙂 <3
❤❤❤❤❤
Ha már videó… olyasmi esetleg játszik, hogy nagyon alapok nagyon kezdőknek? Idén egy csomó egyáltalán nem nagy dolognak nekifutottam, aminek korábban soha – glettelés, téglába fúrás, bútor festés-felújítás -, és rettentő sok kört futottam mindenféle blogokon, mire összehalásztam, hogy milyen alaptudás, eszköz, stb kell adott feladathoz. Egy szög beveréséről is lehet mit mondani annak, aki még nem csinálta, nekem ilyesmi jól jött volna 🙂
Klassz felvetés, rendben, felírom!!! 🙂
Felénk a pince nem ilyen, hanem kacatok-lomok-pókháló egyvelege. Nagyon szép és inspiráló az eredmény!! Próbálok belőle erőt venni, inspirálódni. Bár én már a lomok eltűntetésénél elakadok, sajnálok bármit is kidobni, ez nagyon meghosszabbítja vagy akár meg is akadályozza egy ilyen projekteket.
Egy kezdőknek szóló videó tényleg jól jönne, mert még a vízszintes kimérés is gondot okoz.
Köszönöm 🙂 Igen, alapból a pince hallatán egy lomtár jut eszébe mindenkinek. Ki nem kell dobni semmit, én nagyon sok dolgot elajándékoztam, vagy eladtam. Szóval próbáld meg, hogy kis lépésenként csak olyanoktól válsz meg, amihez nem kötődsz annyira, vagy már nem tudod semmiben hasznát venni.
Szia Judit!
Ugyanilyen klinkertégla burkolatom van, épp most újítottam fel ezzel:
https://www.praktiker.hu/haztartas/muanyag-termek-takaritas-tarolas/tisztitoszer/160919-mellerud-klinkertegla-es-keramiaolaj-1-l
Gyönyörűen eltünteti a kivirágzásokat, fehér foltokat, visszaadja a klinker eredeti színét úgy, hogy az egyes téglák természetes, esetleges árnyalatbeli különbségei megmaradnak és a felülete is matt marad. Sima ecsettel felhordható, nálam egy rétegben elég is volt. Előtte a fugákat drótkefével alaposan kitisztítottam, így az is szép homogén szürke lett.
Hűűű, köszi a tippet, ezt a terméket eddig nem is vettem észre a Praktikerben, jónak tűnik. Az én tégláimon még itt-ott van valami lakkréteg, a nagyrésze már lepergett, de még mindig van mit levakarnom. Szóval, ha belefogok a felület szépítésébe, még biztosan lesz egy kemény menetem előtte a fennmaradt lakkréteggel. 😀