Valamikor tavaly Anyukámmal rendbetettünk egy kisebb szakaszt a telkem határán, ahol már csak elszáradt növényzet volt. Ez egyben kerítés szerepét is betöltötte, ide ugyanis anno nem tettek drótkerítést, de ezt a szakaszt mindenképpen szerettem volna valamivel pótolni…

Nem feltétlenül azért, hogy a róka vagy a sakál ne jöjjön be, ők úgyis megtalálják a módját, hogy bejussanak, ha akarnak. Inkább azért, mert Franciska az utóbbi időben annyira felbátorodott a vidéki kutya létben, hogy rendszeresen elment felfedezni a terepet. Nem attól tartottam, hogy elszökik, mert egyébként nem szeret egyedül lenni, de mivel itt többnyire nincsenek a telkek körbekerítve, így más szőlőjében, veteményesében, meg birtokán mászkált. 

A szomszédokkal jóban vagyok, át is szoktunk egymáshoz menni itt a kertek alatt, de más az, amikor Franci nem velem, hanem önállóan kóricál ide-oda. Szóval valami kerítés félét kellett eszkábálnom. Nem az volt a cél, hogy ez egy 10-20 évet és terhet bíró építmény legyen, inkább az, hogy amennyire csak tudok meglévő alapanyagokból dolgozzak.

Szerencsére, maradt még kb. 2.5 méter széles bambusznád kerítésem (ITT írtam róla), amit 1 méteres darabokra kettévágva pont elégnek is bizonyult ezen a szakaszon. Biztos, hogy nem a metszőolló erre a legmegfelelőbb szerszám, de vitte, mondjuk utána tuti éleznem kell majd…

A nádkerítés rögzítéséhez itt sajnos nem volt drótkerítés és oszlopok sem, amit valahogy pótolnom kellett. Talán emlékeztek, hogy amikor a víztartályt lebontották (ITT), akkor a tartószelvényeket kisebbre daraboltam, hogy el tudjam vinni fémhulladékként leadni. Valaki kérdezte is, hogy esetleg nem tudom-e őket kreatívan felhasználni, de valahogy akkor semmi nem jutottt eszembe velük kapcsolatban. 

Viszont, mivel a fémhulladékokat egész nyáron csak gyűjtögettem, hogy majd egyben leadom ősszel, így ezek itt voltak kéznél. Végül azt találtam ki, hogy betonozás nélkül, egyszerűen ezeket verem le a földbe tartóoszlopnak. Igen, tudom, hogy majd egy idő után megeszi őket a rozsda és kidőlnek a földből, de azért ahhoz jópár évnek kell eltelnie, és egyébként a későbbiekben lehet, hogy sövény lesz itt, vagy ismét bokrok… Amíg ez nincs eldöntve, kitalálva a mostani megoldás nekem tökéletes, és a célnak is megfelel. Azért persze nagyon kíváncsi vagyok, mennyire állja majd az idő próbáját…

Tehát első lépésben ástam gödröket, majd egy Apukámtól kölcsönkapott nagy és nehéz kalapáccsal elkezdtem leütni az oszlopokat. A kiásott részt visszatemettem, jól megtömködtem. Így most kb. 40-50 cm mélyen vannak a földben az oszlopok. A jobb karom egyébként azóta is fáj, szerintem itt egy kicsit túlerőltettem magamat.

Felhoztam a pincében az előző tulajdonos által rámhagyott jó erős kerítésdrótot, és azt feszítettem ki az oszlopok között. Alul, felül és keresztben, hogy legyen mihez rögzíteni a nádkerítést. Hagytam egy kis részt kertkapunak, bár ekkor még fogalmam sem volt, hogy azt miből fogom majd összerakni.

Mivel ez a kerítés főleg Franci miatt lett megépítve, ezért megmutatom, hogy mit gondolt ő erről az egészről:

A helyzet az, hogy teljesen képben van, hogy ez miért épült ide, és pontosan tudja, hogy itt nincs szabad átjárás ezentúl, csak ha én megengedem. 

Persze, a kiskapu hiányát azért időnként kihasználta és átosont bóklászni. Míg ezt a posztot megírtam, addig párhuzamosan a kapu is elkészült, hamarosan megmutatom, mert ezt is maradék alapanyagokból barkácsoltam össze és szerintem nagyon jópofa lett, bár Franci pont nem így gondolja…