Tudom, hogy alap esetben ez teljesen természetes dolog, de nekem nagyon sokáig nem volt. Mármint a mosdóállványt és a mosdót megvettem, de csak beállítottam a helyére, nem volt sem rögzítve, sem a víz bekötve…

Az előzmények és a fürdő már átalakított részletei mind itt vannak a blogon, de belinkelem őket, hátha valaki most fut először ebbe a bejegyzésbe. A fürdő kezdeti állapota ITT, a tároló szekrény ITT, a szék ITT, a tükör ITT, a csempefestéssel kapcsolatos infók ITT, a szilikonozás pedig ITT olvasható. 

A 80 literes Ariston bojler is sikeresen felkerült a helyére, és innen már semmi nem tartott vissza, hogy a mosdó is végre betöltse azt a funkciót, amire hivatott. Ehhez viszont a mosdóállványt a falhoz kellett rögzíteni.

A hátsó rögzítő pántokból a jobb oldaliak éppen fugára estek (juhé), a bal oldalon lévők viszont csempére…

Ráadásul, itt még azon is aggódtam, hogy az alsó pont ott van, ahol esetleg a vízcső is fut. Kopogtattam a falat, próbáltam kilogikázni, hogy hol mehet az a fránya cső. Végül nem mertem kockáztatni és csak 3 ponton fogattam fel a mosdóállványt (a két felsőn, és a jobb alsón), de mivel 1-1 lábat is kapott, így ez nem akkora gond. 

Nagyobb baj lett volna, ha szökőkutat csinálok itt, haha. A mosdót egyébként minimum 85 cm magasra ajánlott tenni, én viszont alacsony vagyok, ezért én a 80 cm-es magasságot lőttem be, korábban a lábakat is ennek megfelelően vettem. 

A csempe mögött ragasztóréteg és téglafal van, így elővettem az ehhez való fúrószárakat. 

Ha bizonytalanok lennétek, a doboz hátulján rajta van, melyik mihez való. 

Először a fugás oldallal kezdtem és egy 5-ös szárat fogattam a fúrógépbe. Nagyon fontos, hogy „fúrás” funkcióra legyen állítva a gép, semmiképpen ne alkalmazzunk „ütvefúrást”.

Az 5-ös szár könnyedén vitte a fugát. Én egyébként max fordulatszámon és egyenletesen nyomom előre a fúrógépet, kisebb fordulatszámon felpattanhat a csempe széle, és most teljesen mindegy, hogy a felület mázas volt-e vagy sem. 

Aztán az 5-ös szárat 6-osra cseréltem, végül 8-assal fúrtam ki a megfelelő átmérőjű lyukat. 

A fúrószár cseréje után a vastagabb szár a lyuk nyílásánál szintén lepattinthat a csempéből. Nekem erre az a módszerem, hogy a fúrógépet beindítom (a fúrószár ne érjen a lyukhoz!) és egy határozott mozdulattal igyekszem pontosan beletalálni a már meglévő mélyedésbe. 

És így egészen szépen meg lehet azt a csempét fúrni.

Ahol nem volt fuga, tehát ténylegesen a csempe felületét fúrtam, ott elő kellett pontozni a fúrandó részt. Ehhez lehet használni egy hegyes végű csavart is, amit kalapáccsal óvatosan megütögetve egy éppen akkora pontszerű lyukacska lesz a felületen, amibe a fúrószár már „bele tud ülni” (ebben az esetben rá kell illeszteni a szár végét a fúrandó részre), és így nem csúszik majd el a felületen.

Én kaptam Apukámtól egy régi pontozót, persze, ekkor már túlvoltam sikeresen a projekten, de ezzel az eszközzel még biztosabb lesz az a kis pont a csempén.

Ezután már csak a 8-as tipliket kellett a helyére ütögetni egy kalapáccsal. 

A rögzítéshez előkotortam a gondosan rendszerezett barkácsdobozokból (ITT) alátéteket, csavarokat, és egyszerűen akkus csavarozóval rögzítettem őket. 

Mindeközben Franciska a hálószobai ágyról figyelte az eseményeket.

A mosdót ráragasztottam a szekrényre, a fallal érintkező részét pedig szilóval szépen kinyomtam. Innentől kezdve már gyerekjáték volt felrakni a csaptelepet, rákötni a bejövő ágra és megcsinálni a lefolyó víz elvezetést (ez lépésről-lépésre ott van a mosdóhoz kapott leírásban). 

És tádááám, ezzel lett is egy szép és használható mosdóm a fürdőszobában. 

Egy szappanon és egy kis száraznövényes dekoráción kívül nincsen semmi felesleges holmi a peremen. Fogkefék, krémek, egyéb dolgok kényelmesen elférnek a fiókokban és a szekrényben. 

Amellett, hogy így mindig rend van, a takarítás is sokkal könnyebb, nem kell mindenféle csetreszt egyenként lepakolni, letörölgetni. 

A másik oldalon sem vittem túlzásba a berendezést. A szék tulajdonképpen lerakófelületként szolgál, és egyben szobainas is, ide szoktam dobálni a ruháimat zuhanyzás előtt.  

A zuhanyfüggöny mögött már ott van az új kádtöltő csaptelep is, de még a régi zuhanyszettet tettem rá. Majd veszek újat, és majd lesz neki a falon egy tartó is, amihez persze megint csempét kell fúrni, de ez legyen a legkevesebb. Az új elektromos bojler is a függöny mögött díszeleg, a mélyedés miatt nem lóg a kád fölé. A csövek nem a kedvenceim, de a már meglévő, fix kiállások miatt így tudták a szakik a legkultúráltabban kialakítani. Majd még agyalok, hogyan lehetne elvinni róla a fókuszt, lehet, hogy egy sima fehérre festés is segítene.

Mivel a bojlerből olykor kicsöpögő vizet itt most nem volt lehetőség külön elvezetni, így egy flexibilis, átlátszó műanyag cső került rá, ami a kádba lógott. Ezt le sem fotóztam, mert azon nyomban le is szedtem, és inkább egy szép Zsolnay porcelán tálat raktam alá, hogy amikor csepeg a víz, ebbe csepegjen, amit majd néha kiöntök. Egyelőre még egy csepp víz sincs a tálban, szóval nem bánom, hogy azt a ronda bojler katétert eltávolítottam. 

Ja, meg ebben tartom a kád dugóját is, mert abban alapból egy szűrő van, és ezen szárad a mosdókesztyűm is, amiről már ITT írtam. 

Szóval így áll most a fürdőszoba, és ezzel az állapotával felzárkózott a lakás többi helyiségeihez, sőt, talán most ez az a része a lakásnak, ami a leginkább rendben van, aminek még friss, új illatva van. 

A bejegyzés támogatója: