Ez a bejegyzés már jó ideje, 2022 novembere óta várja, hogy megírjam. Van még jónéhány ilyen megkezdett, félig-meddig megírt, de valami miatt abbamaradt, majd feledésbe merült posztom… Nem is pazarolnék erre több szót, majd időről időre előhúzom valamelyiket a DIY kalapomból!

Bármilyen hihetetlenül is hangzik, ennek az előszobai téglafal történetnek a kezdete egészen 2017-re nyúlik vissza, amikor ide költöztem. Igyekeztem mielőbb megismerkedni a szomszédaimmal, akik közül az egyikük épp felújított, amire rögtön felcsillant a szemem és így hamar ki is derült, hogy lakberendező vagyok. Én megdobtam néhány szakmai jótanáccsal, meg egy fürdőszoba látványtervvel, ő pedig „kölcsönadta” a szakijait, hogy kibontsák nálam a konyha és a nappali közti falat (ITT), és a sitt is mehetett az általa rendlet konténerbe. Mindenki jól járt, haha. 

Nos, nála a felújítás során az egyik falszakaszra hófehér, gipsz téglaszeletek kerültek, ami már akkor nagyon tetszett nekem, meg is dícsértem. Láttam, hogy a szakik fugaházagok kihagyása nélkül rakják fel az egyes darabokat, amiket egyszerűen kézi fűrésszel vágták méretre.

A felújítás után megkérdezte tőlem, hogy kell-e nekem valamilyen kreatív célra egy fél doboz ilyen téglaszelet, ami megmaradt. Óóó, persze, bár akkor még fogalmam sem volt, hova, mire használnám fel.

Ahogy teltek az évek, egyre többször fordult meg a fejemben, hogy szívesen felraknék én is egy ilyen fehér falszakaszt valahol a lakásban, vagy a faházban. Végül 2022 nyarán úgy döntöttem, hogy én is az előszobában fogom ezt megcsinálni, méghozzá abban a falmélyedésben, ahol már többféle minta is volt, amióta itt lakom.

A legelső a fekete foltos dalmata fal volt, amiről először a könyvemben írtam, de  ITT el tudjátok olvasni, honnan indult az egész előszoba projekt és hogyan festett ez a fal pár héttel a beköltözésem után. 

Az újabb változásig nem is telt el olyan sok idő…

Bő egy évre rá, 2018-ban egy alapozó festés után (nehogy a fekete foltok véletlenül is átüssenek) egy nagyon szép, trópusi banánlevél mintás Falra Magyar tapétát dobtam fel ugyanerre a falfelületre, amiről ITT írtam.

Pár évvel később, 2021 tavaszán a tapétát szépen leszedtem. Egyébként meglepő módon nagyon szépen vissza tudtam hengergetni a felületről, de ennek valószínűleg az is volt az oka, hogy korábban a tapétaragasztót nem vittem fel túl vastagon a falra (vlies tapéta esetén a falat kell kenni a ragasztóval és nem a tapéta hátoldalát). A 3 tapétacsíkot az egyik kedves barátnőmnek adtam további felhasználásra. Viszont a trópusi banánlevelekről nem mondtam le végleg, de ezt majd később mutatom.

A visszamaradt fehér felülettel az volt a tervem, hogy maradék festékekből valamilyen minimál költségvetésű foltos festést valósítok meg rajta. Meg is csináltam, de nem fotóztam, mert az egész hirtelen ötlettől vezérelve készült, és azt hiszem, csak ez a fotóm van róla.

Ezt egyébként nagyon szerettem, de aztán egyszercsak bevillant, hogy annyira kipróbálnám itt a fehér téglaszeleteket. Úgyhogy a meglévő – félig teli – doboz alapján rákerestem a neten (Fabrostone – London 1 – fehér árnyalat), és némi számítás után rendeltem az Építőanyag.hu oldaláról 5 dobozzal.

Mielőtt nekifogtam volna, az egész felületet ismét fehérre festettem. Ezután előkaptam a lézeres szintezőmet, és ennek segítségével kezdtem el rakni alulról először azokat a szeleteket, amik a már bontott dobozban voltak. A lézeres szintező egyébként azért hasznos, mert ezek a téglaszeletek nem pontosan egyforma méretűek, és nem akartam elcsúszni a függőlegessel, mire a tetejére érek…

Viszont a nagy lelkesedésben elkövettem egy óriási baklövést. Nem bontottam ki a rendelt dobozokat. Azok ugyanis hiába pontosan ugyanazon a néven futó termékek, egy évekkel későbbi gyártásból jöttek le, és hát kiderült, hogy fehér és fehér között bizony van különbség.

Persze, ha előbb bontom ki a dobozokat, akkor sem lett volna ez másképp, viszont akkor előre tudtam volna, hogy itt bizony majd festenem is kell, és lelkiekben így készülök, haha.

Ehh. Szóval belenyugodva, hogy ez több munka lesz, mint amire készültem, megkezdtem az újabb dobozokból az elemek felragasztását. Erről viszont nem készült fotó, mert itt épp füstölgött az agyam saját magamon, szóval csak arra emlékszem, hogy valamilyen csemperagasztót használtam (amire rá volt írva, hogy gipszhez is alkalmas), jó eséllyel Soudal csemperagasztó volt. A szükséges mennyiség tekintetében a fél doboz, és az 5 teli doboz rendelt gipsz minimális vágási maradékkal szépen kijött a mennyezetig, ezt viszont jól kiszámoltam.

Egy napot aludtam erre az egészre és aztán fogtam a Poli-Farbe Platinum fehér festékemet (amivel az előszoba is festve van), meg két ecsetet, és ezekkel végigszaladtam a felületen. A kicsi ecset a rések közé és a gipszfelület mélyedéseihez kellett, a naggyal elég jól lehetett haladni a homogénebb, simább részeken. Persze, ehelyett lehetett volna hengerrel is átgurítani a felületet, de a kis ecsetet akkor is kellett volna használni… 

Egyébként a festést két részletben csináltam, mert munkával együtt nem fért bele egy napba (mert ugyebár az egész festés nem volt betervezve), de másnap innen folytattam:

Pontosabban itt már felülről lefele, és alig vártam, hogy a fehér területek végre összeérjenek.

Mikor megszáradt, átfúrtam a gipszet 1-1 ponton, ott, ahol a tükör eredetileg lógott, és a megfelelő csavarokat behajtva ráakasztottam.

És kész! Nagyon tetszik, hogy ugyanolyan fehér lett, mint a többi fal, mégis más a jellege. Az előtte lévő kókuszrost rész igazából arra hivatott, hogy elfedje a parketta azon részét, amin korábban a beépített szekrény pihent.

Ugyanis az alatt teljesen el volt színeződve a parketta és ezt mindig takargattam valami módon, sőt egy ideje fehérre van festve (a fentebbi fotókon látszik minden), de ezt a parketta árnyalatához közelítő megoldást találtam a legjobbnak, és így egyértelmű mindenkinek, hogy az utcai cipőket ide kell tenni… Egyébként két Ikeás lábtörlőből szabtam be, és ragasztóval is rögzítve vannak. 

Az ünnepi időszak alatt a tükrön 1-1 elemes ledsor lógott, ezeket ezzel a poszttal most le is szedem, legközelebb november végén rakom fel ide újra.

Bő egy év távlatából is úgy érzem, hogy az összes korábbi megoldás közül ez áll most hozzám a legközelebb, szóval van esély arra, hogy ehhez most pár évig nem nyúlok. 

Persze, kisebb hiányzó elemeket még fel kell szerelnem (szegőléc, sarokvédő, stb.), de lassan csak a helyére kerül minden…

Egyébként a téglafal felrakása után nem sokkal, nagyjából fél év múlva a trópusi banánlevelek is visszaköltöztek az előszobába, de ez már egy következő poszt témája…