Már hetek óta alig esett némi csapadék, és a forróság kezdi meggyötörni a növényeket… Persze, amikor csak tehetem locsolok, de ez önmagában mit sem ér, ha a talaj nincs takarva, mulcsolva. 

A növények alatti talajt sokféle természetes anyaggal lehet védeni, amik a kertben is megtalálhatók: elszáradt, feldarabolt növényrészek, lehulló levelek, aprított gallyak, tobozok, fenyőkéreg, stb. Egyedül a levágott fűnyesedék az, amivel nem szoktam talajt takarni, mert vastagon letéve berohadhat, nyálkássá válhat, ezért inkább hagyom nyírás közben vékonyan szétszóródni. Már amikor kell füvet nyírni, mert az eső hiánya miatt a „Vágatlan május” óta egyszer kellett csak elővenni a fűnyírót.

Friss ültetésekhez, kisebb növényekhez kezdtem el tavaly használni a természetes anyagok (kender és len) keverékéből álló, idővel lebomló talajtakarókat. A tapasztalataim alapján (ITT írtam róluk először) nagyon jól teljesítenek, ezért idén a fent leírt mulcsolások mellett ezeket is alkalmazom célzottan egy-egy növény védelmére, vagy adott szakaszon, ahol a takaró aljnövényzet még hiányzik.

Ez a keverék anyag a Nortene kínálatában kétféle kiszerelésben is kapható. A körlap alakú CHANVRELIN 30 ill. 40 cm-es átmérőben, a hosszúkás formájú FLAXHEMP pedig 0.5 x 3 m illetve 0.75 x 5 m méretben érhető el.

Ezeknek a bomlási ideje kb. 12 hónap, ez azonban függ attól is, hogy a kert mely pontján helyezzük el. Tapasztalatom szerint az erősen napsütötte részeken tényleg egy évvel kell számolni, az árnyékosabb területeken a teljes lebomlás akár másfél, két év is lehet.

Minden posztban leírom, így most is, hogy az általam használt és bemutatott termékek leírását, termékismertetőjét a nevekre kattintva elérhetitek a Nortene oldalán, megvásárolni viszont webáruházakban, barkács- és gazdaboltokban, kertészeti árudákban és további Nortene pontokon van lehetőségetek. Szóval keressetek rá a böngészőben a termékek nevére, és fel fognak jönni az árak és az árusító helyek.

Már július közepén elkezdtem azon növények köré rakni védelmet, amiket idén tavasszal ültettünk, még kicsik, sokat éri őket a tűző nap, kevésbé észrevehetőek, hol is vannak pontosan, ha az ember nem jelöli őket meg valamilyen módon.

Én ezekben a talajtakarásokban azt is szeretem, hogy egyben jelölnek is, így nem kell külön botot, pálcát leszúrni melléjük. 

Alapos beöntözés után nemcsak napokig védik a talajt a kiszáradástól, de hosszú távon a gyomokat is elnyomják a növény körül. Az elhelyezésben semmilyen nehézség nincsen, a bevágások mentén egyszerűen csak a növény szára köré kell tenni a körlapokat.

Lehetőleg úgy, hogy ne csípjük be a növény levelét is, ahogyan én itt véletlenül:

Ez a kis tiszafa még tavaly, a tél beállta előtt kapta a védelmező gallért, ami az idei szezonban védi alatta a talajt a kiszáradástól. Ősszel pedig tobozokat fogok alá szórni…

Nézzük a hosszúkás típust, a már említett FLAXHEMP talajtakarót. Ezt akár teljes hosszában is le lehet teríteni a kerítés mentén, vagy méretre vágva pl. a veteményesben.

Nyilván ezt tavasszal, a palánták kiültetése előtt érdemes megtenni, aztán adott helyeken kivágva az anyagot mehetnek is a konyhakerti palánták a helyükre. 

Ha viszont már meglévő növények köré tennénk, akkor bátran vágjuk méretre egy ollóval.

Nálam a napozóterasz körüli részen (ahol mindössze egy éves a növényes ágyás) még nem értek össze annyira a növények, hogy árnyékolják a talajt, és bár mindig rakok alájuk nyesedéket, elszáradt részeket, azért itt-ott az agyagos talaj kilátszik, és bizony gyorsan kiszárad.

A mézalmácska alá tavaly júniusban tettem lebomló talajtakarást, és nézzétek csak, mostanra szinte az egész el is bomlott, de a gyomok még nem jelentek meg.

Egy kis darabot kiszedtem belőle, ezt már össze is lehet morzsolni.

Most egy újabb takarást kap ez a rész, ezúttal kicsit hosszabb, kanyargós sávon, hiszen közben érkeztek még új növények. 

A szárak körül én is bevagdostam az anyagot, így könnyebb volt két oldalról közrefogni és alaposan betakarni a talajt. Ősszel majd vastagon megy rá az avarréteg, illetve itt a tűlevél is potyog, jövő tavasszal pedig az elszáradt növényrészek kerülnek rá takarásnak. Szerintem utána a növényállomány is összeér annyira, hogy már nem lesz szükség extra talajtakarásra. 

Mindenesetre ebből a típusból annyit rendeltem, hogy jövő szezonra maradjon a magaságyásokba, és a kerítés melletti veteménybe, mert ott is ki szeretném próbálni. Na de, ne szaladjunk ennyire előre, még mutatnék valami hasznosat, amit már korábban is használtam a bambusz és a fonott fűzfavessző ágyásszegélyek „összekötésére”, ITT. 

Amikor a természetes talajtakarót hosszan, vagy több részletben tesszük le, akkor érdemes néhány ponton a FIXSOL fémkapcsot használni. Ez meggátolja, hogy esetleg nagyobb szél az anyag alá kapjon. 

Én ezt mindig gumikalapáccsal ütöm le.

Idővel, amikor a talajtakarás kezd lebomlani, és összeolvadni a földdel, akkor ezeket a kapcsokat könnyen el lehet távolítani, és fel lehet használni a későbbiekben is. 

És ha már szóba hoztam a konyhakertet, akkor oda is kukkantsunk be egy picit, mert történt egy kis változás a napokban.

Amikor májusban magaságyásokat helyeztem el a korábbi kísérleti miniveteményesem helyére (ITT írtam róla), akkor tereprendezést is csináltam, sok idehordott földdel, feltöltéssel és kövekkel.

Nem volt rossz ez az elrendezés sem, de valahogy olyan kicsinek és szűkösnek éreztem, ahogyan véget érnek a magaságyások és ott vannak a kövek és még szintkülönbség is van.

Szóval gyorsan szétszedtem a köveket, másképpen raktam őket, hordtam még ide földet, jó vastagon beterítettem fenyőkéreg mulccsal és tádám, máris nagyobbnak hat ez a tenyérnyi kis szeglete a kertnek.

Az ágyásszegélyből és murvából épített kerti lépcsőm kiválóan teljesít, annyira örülök, hogy ezt is megépítettem. 

Látva ezt, annyira jó érzés belegondolni, hogy itt minden egyes kis mm-ben benne van a saját kezem munkája, és hogy az évek alatt mennyire élettel teli lett ez a rész, ahol korábban egy nagy vas állványon egy hatalmas vízgyűjtő tartály „díszelgett”.

És itt, még mindig nincs vége az újdonságoknak, merthogy tavaly ősszel elkezdtem kialakítani a kert legmagasabb pontján egy kis kerti ösvényt. Odáig jutottam, hogy ásóval vízszintesre vájtam egy kb. 60-70 cm széles szakaszt, és ezt kartonnal és vastag avar réteggel borítottam be a téli időszakban.

Most tavasszal pedig kapott egy vastag réteg fenyőkéreg mulcsot, amit már több fotómon is láthattatok. Viszont a kis ösvény két vége hiányzott, hiszen akkor még nem voltak meg a lépcsők, még nem láttam magam előtt, hogy is fog majd összeérni a két rész, ezért úgy voltam vele, hogy majd az idei lépcsőkészítés után fejezem be a maradék, nagyjából 2-2 méteres szakaszokat.

Láthatjátok, sokat közlekedem itt, ki van taposva még a gyom is…

Ehhez a projekthez szintén kartont használtam, méghozzá a korábbi bejegyzésemben (ITT) mutatott dekorpanelek nagyméretű karton dobozát. 

Tudom-tudom, Franci viszi a show-t, mint mindig, de remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató olvasás közben ez a kis kíváncsi szőmók, mint nekem a munka során.

Nos, első lépésként még kihúzkodtam a fő csapáson a gyomok nagy részét, majd leterítettem kartonnal.

Ezután jöhetett a belocsolás. Igazából erre azért van szükség, mert a karton megpuhul, elveszti merevségét, és a fenyőkérges takarás után az alatta lévő maradék gyomok gyakorlatilag kirohadnak. 

És nem, a fenyőkéreg nem rohad be, mivel levegőzik, viszont a karton alatti talaj már nem tud kiszáradni. Egyébként kb. 150 liter fenyőkéreg mulcs kellett a 2-2 méteres szakaszra.

Persze, a gyomok majd itt-ott, főleg a széleken megpróbálnak majd feltörni, de a tapasztalatom az, hogy könnyű kezelni ezt a dolgot, egyet-egyet kihúzgálni a reggeli kávés séta során.

Ez a kis ösvény nagyon praktikus amikor a kerítést drótozom, amikor a mellette lévő növényeket ápolgatom, amikor a rézsűs ágyást innen fentről öntözöm.

Korábban fűnyíróval és fűkaszával kínlódtam ezen a szakaszon, most ezekre már nem lesz szükségem.

A karton csomagolásokat pedig továbbra is elteszem, gyűjtöm, mert bármikor jóljöhet, amikor gyomos, kitaposott ösvény helyett egy kicsit mutatósabb, praktikusabb megoldáson töröm a fejemet.

A bejegyzés támogatója: