Azt hiszem, elkészítettem a faház legkörnyezettudatosabb kerti dekorációját, egy rusztikus szarvast. Az alapanyagokat maga a kert adta, a rögzítéshez sem csavart, sem szöget, sem ragasztót nem használtam. Stabilan áll a saját lábán, és ha majd egyszer elkorhad a fa, nyugodtan visszatérhet minden eleme a természetbe… De lássuk csak, mik az elkészítés fázisai.

Először a testet és a fejet vágtam méretre, én ezt akácból készítettem.

A test és a fej aránya 2:1, nálam 32 cm hosszú a test, és 16 cm hosszú a fej. A lábaknál és a nyaknál is ugyanezt az arányt használtam, ugyanezekkel a méretekkel, ezeket boróka ágakból vágtam ki.

A lábak egyik végét, és a nyak mindkét végét sniccerrel faragtam vékonyabbra.

Vastag fúrószárral mély és kellően széles lyukakat fúrtam, amibe a lábakat beleillesztettem, majd belekalapáltam. Ha valakinek van lyukfúrója, azzal még könnyebb ez a művelet.

Így a szarvas már stabilan áll a lábain, de ha valaki szeretné, akkor faragasztót nyugodtan használhat az illesztési pontokon.

A nyaknál a lábakhoz hasonlóan jártam el, de itt a testbe és a fejbe is készítettem mélyedést. Mindkettőbe kicsit ferdén fúrtam bele.

Az agancsok – amikhez formás ágakat vágtam – szintén egy-egy fúrt lyukban kaptak helyet.

A fülekhez a kertből szedtem két diófa levelet, ezekhez egészen vékony fúrószárral fúrtam elő a lyukat. Idővel ez majd elszárad, valószínűleg le is fogy potyogni, de amikor majd újra lesznek friss levelek, akkor majd „zöldfülű” lesz.

A szarvas farkincája egy toboz lett. A rögzítéshez fúrtam egy lyukat a testbe, majd a tobozba is, és egy vékony ágacskával, illesztettem őket egymáshoz.

Az elkészült rusztikus szarvas a díszkert közepén kapott helyet, éppen ott, ahol a Ligetszépe már rég elnyílt, szóval mutatós dísze lett az üresen maradt résznek.

Franci az egészet végigkövette, a végeredményt először csak tisztes távolból szemlélte:

A szarvasból télire meg lehet majd Rudolf egy szép nagy piros masnival átkötve…