5 évvel ezelőtt gyökereztettem először rozmaringot. Mára nemcsak több rozmaring bokor díszíti a kertemet, de a kerítés mentén, egy kis szakaszon sövényt alakítottam ki belőle. Pont úgy is nyírom, mint a fagyalsövényt, a lehulló hajtásokat pedig többféle módon használom fel.

Korábban írtam arról, miképpen szoktam én gyökerezteni (ITT). Ebben a posztban láthattátok azt is, milyen picik az elültetett példányok.

2-3 év leforgása alatt nagyon szépen megnőttek. Tavasszal és nyáron mindig megmetszem, pontosabban megnyírom őket, hisz mióta ilyen nagyok, a metszőolló helyett inkább sövényvágót használok. Ezt itt tavasszal nyírtam meg, de a sok csapadéknak hála, mostanra megint lehet kb. 20 cm-t visszavágni. 

Ehhez praktikusan a STIHL HSA 26 akkumulátoros sövénynyírómat használom, amihez egyébként tartozik egy fűnyíró fej is szegélyek nyírásához.

Ezzel a kis géppel könnyen és gyorsan lehet haladni nehézségek nélkül.

Ráadásul az akkumulátor áthelyeztető az STIHL ASA 20 metszőollóba is, amit idén vettem magamnak, és az ágak, gallyak metszéséhez rendszeresen ezt használom. Sőt, a lábcfűrészes GTA 26 ágvágó is ezzel az akkumulátorral működtethető, erről márciusban ITT írtam már. Ez azért előnyös, mert a gépeket akkumulátor nélkül is meg lehet venni.

Miután szépen megfrizuráztam a rozmaring bokrokat (itt a fügétől alig látszik már), a lenyírt hajtásokat összegyűjtöttem egy kosárba. 

A rozmaringot ezek után többféleképpen is fel szoktam használni. Egyrészről a kisebb darabokat be szoktam húzogatni a füge- és rozmaringbokrok alá.

A hosszabb szálakat összekötöm, és lefelé lógatva naptól, esőtől védett helyen megszárítom, később pedig lemorzsolom fűszernek. Édesburgonyához használom fel a legtöbbször, isteni!

Persze, minden évben gyökereztetek újabb példányokat, ezeket cserépbe ültetve most már ajándékba adom, más kertjében is illatozzon a rozmaring.

Idén egy mutatós, instant dekorációt is összeraktam belőle. Ha már úgyis sok rozmaringot levágtam, nem kell mindjárt a komposztálóba rakni. Még díszeleghet és illatozhat nekem valamilyen formában akár egy hétig is, és mivel a poloskák nem szeretik az illatát, ezért azok elűzésére is kiváló.

Arra gondoltam, készítek egy ajtókopogtatót a bejárati ajtóra, ahol a poloskák előszeretettel szöknek be a házba. 

Ehhez metszettem hosszú, hajlékony vesszőket az aranycserjéről, amikből egy koszorú alapot készítettem.

Az első karikát összefogtam egy dróttal, utána pedig erre kezdtem el ráhajlítani a többi vesszőt. A biztonság kedvért még 2-3 ponton megerősítettem dróttal a vesszőfonatot.

Ezután a lemetszett rozmaringokból kb. 15 szálat összefogtam és dróttal rögzítettem a koszorúalapra. Így haladtam körbe, mindig egy újabb rozmaring csokrot hozzáfogva az alaphoz egy dróttal.

Az elkészült koszorút egy szög segítségével akasztottam a bejárati ajtóra, ahol még sokáig lehet érezni a friss rozmaring illatát.

A rozmaring természetesen 1-2 nap után elkezd majd száradni, és idővel teljesen meg is barnul. Ekkor átkerülhet az elszáradt koszorú a veteményesbe (pl. a paradicsomok mellé, ezzel is védve azokat a poloskáktól) vagy egyszerűen csak le kell tekerni a drótot, a rozmaring mehet a komposztálóra, a koszorú alapra pedig lehet tenni friss, illatos növényeket a kertből, pl. amikor itt az ideje: levendulát.

Bár ez a dekoráció nem időtálló, mégis, az elkészítése olyan egyszerű és annyira nyugtató, ráadásul – és talán ez az, ami miatt igazán kedvelem – a kert adta és utána a kertnek is adom vissza.

A bejegyzés támogatója:

Édes kis Francikám emlékére, aki az elmúlt években a rozmaringok növekedését is szemmel tartotta és megannyi DIY ötlet megvalósítása közben a STIHL projekteket is gondosan felügyelte.