Úgy éreztem, hogy életemnek ezt a fájó momentumát csak a családommal és a közeli barátaimmal tudom megosztani, ezért az elmúlt hetekben a gyászomat, a könnyeimet a munka, a kötelező feladatok és a mindennapi teendők mögé rejtettem. Most sem könnyű erről írni, nehezen találom a szavakat.

5 és fél csodás éven keresztül Franci volt a mindenem: a boldogságom, az örömöm, a vigaszom, a társam, a “daimonom”, aki pusztán a jelenlétével bearanyozta a napjaimat. Franci elvesztésével életem legszebb, legbensőségesebb, legcsodásabb időszaka zárult le, a fájdalmam leírhatatlan.

 

Bárhová is lépek és nézek, mindenhonnan hiányolom őt.  A kedvenc kis plüsskutyájára ráadtam az egyik kutyapulcsiját, azt húzom-vonom magammal, mint egy kisírt szemű óvodás kislány. Próbálom felfogni és elfogadni, hogy az életem és a mindennapok már soha nem lesz olyanok, mint amilyen vele volt.

 

Az egyetlen, ami némi megnyugvást ad, hogy hosszú élete utolsó heteit is ott töltöttük együtt, ahol a mi kis közös kétlaki életünkben Franci a legjobban szeretett lenni: a faház kertjében, az ő virágokkal teli ‘kutya birodalmában’, ahol kedvére mászkált, szimatolt, labdázott, vagy csak szundikált mellettem a fűben.

 

Szép kort élt meg, és bár 11 és fél évesen fogadtam örökbe, az első perctől kezdve örömmel és végtelen odaadással gondoskodtam róla, éjjel-nappal az éltetett, hogy az ő napjait boldoggá tegyem. A közös utunk végén szívbemarkolóan szép és fájó érzés volt ölelni, simogatni őt az utolsó szusszanásáig.

 

Hálás vagyok a sorsnak, hogy egy ösztönös és hirtelen döntésnek köszönhetően ilyen kis csoda kutyám lehetett, akivel együtt kalandozhattam hegyen-völgyön át, akivel együtt tölthettem a mindennapokat, aki mindig velem volt, bármerre is sodortak az élet eseményei. A szívem szakad meg, hogy többé nem ölelhetem magamhoz, de az iránta érzett végtelen szeretetem soha nem múlik el.

 

Köszönettel tartozom mindazoknak, akik Franci életében jelen voltak, szerették őt, vigyáztak rá és segítettek nekem abban, hogy ennek az édes kis szőrmóknak boldog élete legyen velem egészségben, biztonságban, szeretetben otthon és a faháznál egyaránt.

 

Ő volt a DIY projekteim négylábú sztárja, a kis menedzserem, a műszaki asszisztensem, a minőség ellenőröm, hálásan köszönöm nektek is, amiért ennyien szerettétek őt.