A kinézete alapján akár a „kerti kuka” nevet is kaphatná, ami ráadásul szelektív. Ide csak olyan zöldhulladékot gyűjtök, ami a konyhakertből és annak környezetéből kerül ki, de a hagyományos komposztálóval ellentétben ez egy könnyen üríthető verzió. Hogy miért volt erre szükségem? Máris leírom.

Azzal kezdeném, hogy mióta itt van a konyhakert és bővültek az ágyások (ITT írtam róla tavaly), azóta gyomlálásból, kacsolásból, száraz részek levágásából folyamatosan keletkezik zöldhulladékom. Ezt eddig egy nagy műanyag (lyukas aljú) virágládában gyűjtöttem és pár naponta ürítettem. Viszont ezt a megoldást nem igazán szerettem, és nem is volt praktikus ezt cipelni, vagy átpakolni talicskába, és abban lehúzni a komposztálóhoz.

Mivel a konyhakertem ágyásai elég közel vannak a házhoz, ezért nem lenne célszerű olyan komposztálót elhelyezni itt, ahova a konyhai szerves hulladékok is kerülnek, mint tocsogós dinnyehéjak, levágott hagymavégek, almacsutkák és társaik. Szóval csakis a kerti zöldhulladékok gyűjtésére szerettem volna egy esztétikusabb és praktikusabb megoldást, amiben szellőzve elsősorban elszáradnak a bele dobált zöldek, amit majd fel lehet használni a kert más pontján szerves tápanyagként. 

Innen ugyanis kerülhet egyszerűen a nagy komposztálóra zöld rétegként, de szolgálhat magaságyás feltöltésre és kiszáradva, aprítva mulcsolásra is. 

Egy könnyű, mégis stabil megoldáson agyaltam, amit nem csak összerakni egyszerű, de ha bármikor valamilyen okból máshova helyezném át, az se legyen gond. Így hát fogtam két darab félkör alakú CHELSEA növénytámaszt (0.45×1 m), amikről májusban már ITT is írtam, juta zsákokat két méretben (0.6×1 m és 1.1×1 m), valamint egy 1 méter széles CLIMBAWICK fűzfavessző futtatót, és madzagot.

Első lépésben leszúrtam a növénytámaszokat egymással szemben úgy, hogy kb. 20-25 cm került a föld alá. Mivel mostanság igen nagy szárazság van, ezért a művelet előtt belocsoltam alaposan a talajt (gyűjtött esővízzel). Nem közvetlenül egymás mellé szúrtam őket, van köztük pár cm távolság, de a felső részt mindkét oldalon összekötöttem. Így egészen stabilan állt. 

Ezután fogtam az ágakból és jutamadzagból álló futtatót, és egyszerűen palástként körbetekertem a fém támaszték körül. A maradékot nem vágtam le, az a hátsó részre került, nem látszik, viszont az is ad egy kis stabiliást az egésznek.

Ezt követően a nedves talajba könnyedén leütögettem az ágakat, ehhez lehet gumikalapácsot is használni, de ha kellően puha a talaj, akkor lehet kalapáccsal dolgozni, nem fogja szétroncsolni az ágak végeit. 

Néhány ponton az ágakat is a fém támasztékhoz kötöztem, biztos, ami biztos. Így egy kb. 90 cm magas és 50 cm átmérőjű hengert kaptam végeredményül.

Ezután jött a nagyobbik juta zsák, ebből lett a – most már nevezzük nevén – konyhakerti komposztáló állandó bélése. Ez még kicsit nagyobb is a felső karimán, mint amire szüksége lenne, de visszahajtva a nyakát szépen el lehet igazítani. Talán érdemes néhány ponton ezt is madzaggal rögzíteni, de nem hinném, hogy a szél vagy egy nagyobb eső kirángatná a helyéről.

Végül pedig beleraktam a kisebb juta zsákot, amiben tulajdonképpen gyűjteni fogom a zöld hulladékot.

Pár nap elteltével, vagy ha megtelik, egyszerűen leviszem a komposztálóhoz a tartalmát, vagy felhasználom, ahogy azt már a bejegyzés elején írtam. Ez a természetes anyagú juta zsák pedig azért is kiváló, mert idővel, ha már nagyon elhasználódott, akkor biológiai úton lassan lebomlik, szóval ez is mehet majd egyszer a jövőben a komposztálóra.

A konyhakertben van egy tündéri kis segítségem is, Tündi, aki már egészen jól kiismeri magát ezen a területen is, jön-megy, szaglászik, engem keres, aztán megtalál, megnyalogat és tovább mászkál körülöttem. 

A kertet egyébként egészen jól megtanulta, tudja már hol van szinteltérés, hol van lépcső, melyik út vezet vissza a házba, merthogy séta után ő bent szeret pihenni. A biztonság kedvéért persze mindig együtt vagyunk kint, és mindig szem előtt tartom. A ház melletti járdával párhuzamosan futó pincelejáróhoz felrögzítettem egy-egy TRELLIWOOD futtatórácsot, szóval nem csak a növények futtatásához lehet használni, hanem biztonsági megoldásként kis vakegér kutyusok védelmére is. 

Visszatérve a konyhakertre, nos, az idei tavaszi és kora nyári időjárás nem igazán kedvezett a palántáknak. A májusi hidegek miatt később lehetett kiültetni őket, és hiába szoktattam őket ki-be hurcolással a természetes fényhez a tűző nap így is sokat megégetett. A kerítés melletti ágyásokat, illetve azokat, amik alá nem került vakondháló, keresztül-kasul túrta a vakond. Nem túlzok, naponta nyomogattam vissza a földbe a gyökerestül kitúrt paprikát, paradicsomot és uborkát… A paprikák tele voltak tetvekkel, de szerencsére ezt a katicák két hét alatt lerendezték. De sikerélmény is volt, pl. májusban nagyon sok retkem lett a lépcsőzetes ágyásban, a helyükre most tépősaláta és ceruzabab került, ahogyan tavaly is.

Ezen a zsebkendőnyi területen a kerítés menti vékony sávot is igyekszem kihasználni (ahogy említettem, a vakond is), jelenleg az uborkák így festenek. Nem túl szépek, de tavaly is így indultam neki, aztán több üveg kovászos uborkára való termés lett, szóval bízom benne, hogy idén is sikerül majd pár üveggel készíteni, mert imádom.

A paradicsomok (Manó és San Marzano) egészen jól állnak, és idén is, ahogy az elmúlt években mindig bambusz karókra kötözve nevelem őket. Az ívelt verzió (ARC BAMBOO) vált be leginkább. 

Bár itt a konyhakertben poloskákkal eddig nem volt dolgom, viszont idén sokkal több van a kert más pontján (pl. az eperfán és a nyáriorgonán), ráadásul a májusi invázió is hosszabban elnyúlt, mint a korábbi években, szóval nem tartom kizártnak, hogy idén itt is meg fognak jelenni, amint a paradicsomok elkezdenek pirosodni. Ennek kivédésére beszereztem egy légáteresztő BIOCONTROL védőhálót.

Idén vetettem először cukkinit, de azt mindjárt két külön ágyásba is. Az egyikben hagyom elfekve/kúszva termést hozni, ezen már bőségesen van virág, a másikban ACACIA akác karón függőlegesen fogom futtatni.

A padlizsán palántákat saját magam által fogott magról neveltem, annyira picik és gyengék voltak, amikor kiültettem őket, hogy nem is reménykedtem, hogy erőre kapnak.

Mostanra viszont megerősödtek és már az első virágkezdeményeket is látom.

De van itt még oregánó, bazsalikom, kakukkfű, zsálya, tárkony, menta, citromfű, ilyen pici helyen is elfér jónéhány aromás fűszernövény. A rozmaring sövényemről nem is beszélve, amik egyébként remek poloskaűző növények. 

A néhány éve ültetett zöld fügém első körös termése csodás, nem győzöm dézsmálni róla a mézédes szemeket.

A végére hagytam a legjobbat, a szétégett, vakondtúrt, tetves paprikák bemutatását. Jelenleg ezek a legcsodásabbak, tele vannak virágokkal, és egyre több húsos, szép nagy paprika nő a töveken. Ebből bizony többször is lesz lecsó vacsorára. 

Zárszónak pedig csak annyit mondanék, hogy nagyon jó érzés saját veteményesből begyűjteni a termést, és évről évre a tudást és a tapasztalatokat is, mert szerintem erre most nagyobb szükség van, mint valaha.

A bejegyzésben bemutatott Nortene terméknevekre, elnevezésekre kattintva elérhetitek a Nortene oldalán a leírást, illetve a termékismertetőt, megvásárolni viszont webáruházakban, barkács- és gazdaboltokban, kertészeti boltokban és további Nortene pontokon van lehetőségetek. Szóval kattintsatok vagy keressetek rá a termék nevére, és fel fognak jönni az árak és az árusító helyek.

További Nortene termékeket és inspirációkat a márka fb oldalán és Insta oldalán találtok. 

A bejegyzés támogatója: