Megint egy számomra oly kedvelt matekos témájú dolgot mutatok, és előre leszögezem, hogy a geometria része lesz a legkönnyebb! Ezt a projektet azért is imádom különösen, mert a szabályos térbeli formák most a lakberendezésben is trendik, így végre kiélhetem az ilyen irányú addikcióimat!

Korábban már készítettem egy klipbe ikozaédereket, és lámpaernyőt is dekoráltam szabályos háromszögekkel. Ez a háromszög egyébként marha jó kis „alapelem”, (nézzétek meg, Kata egy egész falat díszített vele) olyan síkidom, amit térben is tök jól lehet összeépíteni! Ó, ha ezt a posztot a gimis matektanárnőm, Éva néni látná, biztos örülne…mindigis odavolt, hogy milyen szépen tudok térbeli elemeket rajzolni a színes füzetlapjaimra 🙂

Magazin anyag kapcsán tavaszi növények és kaspók témakörben vadásztam ötleteket a netről és ráakadtam erre:

Egyből az jutott eszembe, hogy kartonból vagy habkartonból ezt gyerekjáték összerakni! Sőt, kicsit másképp összeillesztve a háromszögeket egy öblösebb kaspó is készíthető velük (szintén papírból) amibe bele lehet tenni egy normál kaspót. De én egy rendes, súlyánál fogva is masszív virágtartót szerettem volna, amibe akár vizet is tudok tölteni.

Így végül meggyurmáztam magamnak! 500 g levegőn száradó gyurmát használtam fel hozzá, amit kb. 3-4 mm vastagságúra nyújtottam ki.

Ezután felszeleteltem 7 cm oldalhosszúságú szabályos háromszögekre. Itt persze kellett magasságot számolni (ászorgyökháromperkettő), kb. eddig tartott a matek rész. Na, ez után az A terv az volt, hogy szépen megvárom, míg megszáradnak és utána a merev lapokat illesztem össze az éleknél még nedves gyurmával. Dolgoztam már ilyen gyurmával, de mindig csak figurákat, apróbb dolgokat készítettem, és fogalmam sem volt róla, hogy száradás után le tudom-e majd venni ezeket a vékony elemeket úgy a bútorlapról, hogy ne törjenek darabokká.

Úgyhogy ezt elkerülendő, jött a B terv, miszerint még nedves állapotban egyenként felveszem őket és áthelyezem egy tálcára, kicsit vonalzóval megigazítva a felszedéskor esetleg meggörbült részeket. Így már nem tapadt a felülethez…

Na, de kivárni mire ezek megszáradnak? Amúgy normál szobahőmérsékleten pár óra, radiátoron pedig 1 óra. Én viszont türelmetlenkedtem, és óvatos hajszárítózással annyira szárítottam meg őket, hogy viszonylag merevek legyenek, mert így már egymáshoz tudtam őket illeszteni. A hajszárítóval azért kell óvatosan bánni, mert a hirtelen hőtől a gyurma megrepedhet! Készítettem egy négyzet alapot, erre kezdtem el felpakolászni a háromszögeket és gyurmával „összemalterozni”.

Ehhez persze kellett víz is, hogy össze tudjam simítani az éleket, és a B terv itt kezdett nagyon húzóssá válni! Merthogy a nedvesség a már félig száraz darabokba is pillanatok alatt átszivárgott és a csodás kis építményem elkezdtett instabillá válni, aminek következményeként gyakorlatilag átcsaptam agyagozásba. Erről azért sincsen fázisfotóm (sajnos), mert a könyökömig gyurmás voltam, esélytelen volt kivenni a kezem a kaspóból addig, amíg vissza nem nyerte nagyjából azt a formát, amiben a háromszögek úgy állnak, ahogy kell… Végül szintén óvatos hajszárítózással ide jutottam:

Kicsit le voltam törve, de nem adtam fel! Itt amúgy világossá vált, hogy az A terv simán működött volna, mert a kaspó alja (amit viszont nem emeltem fel a bútorlapról kivágás után) simán elvált a felületről, amikor megszáradt…no comment.

Továbbá az A terv szerint nem is kellett volna annyit csiszolnom, mint így, hiszen a sok simogatástól a felületek is jobban szabálytalanokká váltak. Őszintén, totál reménytelennek éreztem a dolgot, csiszoltam géppel, csiszoltam kézzel, és közben belülről megvastagítottam a falakat, nehogy papírvékonyra csiszoljam a szuper (gagyi) kis kaspómat…

A porfelhőből végül előtűnt az, amit az elején elképzeltem! Örömtánc meg minden, jöhetett a festés!

Miután alaposan portalanítottam a felületet fekete matt akrilfestékkel kentem át. Ez azért jó, mert így a metál festék még jobban fog majd érvényesülni, szebb lesz a fénye!

A bronz árnyalatot több rétegben szivacsecsettel vittem fel, és itt-ott ecsettel is besegítettem. A legvégén kívül-belül kapott egy oldószeres lakk borítást (ettől lesz vízálló).

Konklúzió: teljesen reménytelennek tűnő dolgokból is születhetnek szuper cuccok!

Jó tanács: Aki belevág, az A tervet próbálja!

A stylingot megint Füzesi Zsuzsával dobtuk össze, imádom, hogy ennyi „kincse” van otthon, amiből mindig lehet építkezni, szépítgetni!

Az anyag az A Mi Otthonunk magazin 2014. márciusi számában jelent meg.