Múlt héten három napot Zalában kalandoztunk és pihentünk Tündérkével. Persze, kicsit aggódtam, hogy az örökbefogadás után hat héttel miképpen viseli majd azt, hogy kimozdítom a mostanra jól megszokott környezetéből és napi rutinjaiból (ráadásul a legnagyobb hőségben), de szerencsére az aggodalmam alaptalan volt.

A kinézete alapján akár a „kerti kuka” nevet is kaphatná, ami ráadásul szelektív. Ide csak olyan zöldhulladékot gyűjtök, ami a konyhakertből és annak környezetéből kerül ki, de a hagyományos komposztálóval ellentétben ez egy könnyen üríthető verzió. Hogy miért volt erre szükségem? Máris leírom.

Egészen pontosan egy mini tóról van szó, amit egyelőre szezonális jelleggel hoztam létre, de már most szemet gyönyörködtető részlete a kertnek. Visszatükrözi az égboltot és a fölé hajló növényeket, naplemente után pedig fényekkel és tücsökciripeléssel kiegészítve igazán megnyugtató hatást kelt.

5 évvel ezelőtt gyökereztettem először rozmaringot. Mára nemcsak több rozmaring bokor díszíti a kertemet, de a kerítés mentén, egy kis szakaszon sövényt alakítottam ki belőle. Pont úgy is nyírom, mint a fagyalsövényt, a lehulló hajtásokat pedig többféle módon használom fel.

Ma lenne 17 éves ez a tünemény kutya, aki a legnagyobb boldogság volt az életemben. De ünneplés helyett csak a könnyekkel átitatott emlékezés maradt nekem, gyertya helyett mécsest gyújtok, és virágot helyezek el a közös fotónk mellé.

Az elmúlt hetekben rengeteg csapadék esett errefelé, amiért igazán hálás lehetek. A kert kizöldült, a virágos ágyásokban egyre bontogatják szirmaikat a növények. Néhány ezek közül igényli a támasztékot, hogy se az eső miatt, se a saját bimbóik, leveleik súlya alatt ne dőljenek meg, vagy feküdjenek el a feláztatott talajon.

Április első napjaiban hívtam a vizes emberemet és megnyitottuk a vizet. Mégiscsak csak jó egy szakival csinálni mindezt, ha bármi lenne a csövekkel, egyből meg is tudja szerelni, haha. Szerencsére szépen feltöltött a rendszer, sehol nem volt szivárgás, csőrepedés, vagy bármi váratlan esemény…

A nyúlketrechez használt dróthálóval már régóta szemeztem, csak úgy cikáztak a gondolatok a fejemben, mi mindenhez lehetne felhasználni kreatívan. Most, hogy mindjárt itt van húsvét, adta magát, hogy ebből is készüljön valamilyen jópofa dekoráció.

A tavaszi kerti munkálatok során keletkező levágott ágakban, vesszőkben újabb lehetőségek rejlenek. Hisz, ha már növényként nem, de kerti dekoráció formájában még mutatós díszei lehetnek akár a virágos ágyásoknak is. Mint ez a kis ágyásszegély, amit a felkopaszodott fagyal lemetszett részeiből készítettem.

Az elmúlt években többször írtam már a bambusz belátáskorlátozókról, amiket minden szezonban szorgalmasan rakok fel egy-egy kerítésszakaszon. Idén viszont a rendeltetésszerű használatától elrugaszkodtam, és a két dimenziós kiterjedését 3D-be gömbölyítettem.

Két héttel ezelőtt még azon aggódtam, hogyan jutok ki a kertbe a „kutya-munka-itthon” dolgokkal a megszokottnál is többet zsonglőrködve. Hogyan fogom elvégezni azokat a tavaszi kerti teendőket, amiket más már hetek óta csinál, és egyáltalán mikor fogom elvetni palántaneveléshez a magokat?

Ilyet sem csináltam még korábban, és örülök, hogy végül belevágtam. Nagyon jóleső kikapcsolódás volt a tervezéstől kezdve a fonalak beszerzésén át egészen odáig, hogy elkészült ez a meleg, kényelmes öltözék Francinak.

Múlt vasárnap bezárt a Városligeti műjégpálya, az újranyitásig elrakom a korcsolyát pihenni… Klassz szezon volt, annak ellenére, hogy nem jutottam el minden héten korizni, és más korcsolyapályákat sem sikerült felfedezni. Viszont, akikkel szerettem volna korizni, azokkal mind összejött ez a program, szóval semmi okom a panaszra.

Franci ma 16 éves és 8 hónapos. Akárhogyan is számoljuk, egyértelműen az idős kutya kategóriába esik, annak minden velejárójával együtt. Erről fogok most érintőlegesen írni, és remélem, hogy így is iránymutató lehet mindazok számára, akiknek ezzel még nincsen tapasztalata, vagy éppen benne vannak, ahogyan én is…
FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK