Ez volt a 19. szoba, amit a Térnyerőkben betámadtunk! Egy tágas, ugyanakkor meglehetősen kopár nappali-étkezőt kellett otthonossá varázsolni úgy, hogy a tulajdonossal nem is konzultálhattunk. Hogy miért?

Mert Attila szülei, Marika és Sándor meglepetésnek szánták a helyiség átalakítását fiuk születésnapjára. Az idősebb, tüneményes házaspár annyira lelkes és izgatott volt, végigpörögték velünk az egész forgatást. Emellett pogácsa, süti, kávé, tea, töltöttkáposzta is várt ránk a forgatás szüneteiben, így a munka is gördülékenyebben ment.

Ilyen volt a szoba, mielőtt nekikezdtünk volna:

Csupasz falak, ideiglenes függönyök, egy átmeneti asztal, és sehol valamiféle tárolási lehetőség. Ez a szoba éppen ránk várt! Mivel Attila előtt titkos volt a projekt, így a konyha stílusából tudtam kiindulni, amit a saját ízlése szerint alakított ki. Rögtön beleszerettem a csillogó mozaikcsempébe, ami a bronz-arany-ezüst színt is mutatott, attól függően, hogyan esett rá a fény.

Innentől kezdve már nem is volt olyan nehéz dolgom. Az étkezőbe vettünk egy új asztalt, a falra pedig 3D falipaneleket ragasztottunk fel. Ezt Marikával ketten csináltuk, szóval bátran ajánlom mindenkinek, mert egyáltalán nem nagy kunszt a felrakása. Ragasztó, pontos illesztés, glettelés, csiszolás és aztán olyan színűre lehet festeni, amilyenre csak akarjuk. Mi pezsgőaranyra festettük, pont olyanra, mint amilyen az új spagettifüggönyök színe.

Az asztal fölé belógattunk egy fekete – külön kapcsolóval ellátott – Tilka textilkábelen lógó különleges lámpabúrát, amit a Retroline-ban lőttünk. Eredetileg fehér volt a közepe, de mi lefújtuk aranyra.

A hullámfallal szemközti részre terveztem egy hangulatvilágítással megspékelt gipszkarton polcrendszert, ami belül arany lett, kívül pedig olyan szürke, amilyen a Márk által tervezett polcos növényfal mögötti rész (ez az árnyalat a kanapé párnáiban is megtalálható, de talán lehetett volna kevésbé egérszürke, inkább barnásba hajló).

Egy másik üres falrészre pedig készült egy fali installáció fekete és aranyra fújt habkartonból.

Szintén saját készítésű az az állólámpa, ami a nappaliban kapott helyet. Ezt vékony, enyhén fényáteresztő kartonból készítettük, és természeten olyan izzó van a lámpában, ami nem termel hőt, mert ha lángra kap a búra, akkor aztán lesz világítás az egész szobában 😮

A sablon nem saját, hanem kaptam valakitől. Tavaly, egy csajos karácsonyi traccspartin voltam, ahol karácsonyi dekorokat készítettünk. Itt ismertem meg Andit, aki szintén lakberendező, és karácsonyi gömböket készített, akkor csaptam le a sablonra! Mondtam is neki, hogy úúú, ebből lámpabúrát csinálok majd valamelyik adásban.

Végül egy kis betekintő a munkálatokba:

Fotó: Szabó Gergely

Az anyag az A Mi Otthonunk magazin 2013. júniusi számában jelent meg.