Hónapok óta keresgéltem már szemetest a konyhába, de egyszerűen nem találtam a megfelelő darabot. Így végül újragondoltam egy meglévő műanyag kukát.

Fém kukát lecsapódó fedéllel nem akartam, a műanyagok meg alapból nem tetszettek. Úgyhogy idáig a kevéske kis faháznál termelt mindennapi szemetemet, hol ebben, hol abban gyűjtögettem (a papír, a műanyag, és komposztra való egyértelműen külön megy a kezdetektől). A pincében viszont ott porosodott ez a tigrises – gyerekszobába való – kuka, ami biztos sokak számára ismerős. 

Méretre pont jó, mert nem túl nagy, de kb. idáig jutottam a dologban, egyszerűen nem akartam ilyen formában betenni a konyhába.

Aztán azt gondoltam, hogy talán valamilyen kötéllel – akár kenderrel, szizálrosttal – körbe lehetne tekerni és akkor színben és anyagban is tetszetősebb lenne.

Így alapos tisztogatás után fogtam egy nagy köteg sodrott szizált, és ragasztópisztoly segítségével szépen elkezdtem csigavonalban felrögzíteni a kuka aljára.

Majd folytattam az oldalán is, mígnem elértem a tetejéig… Ehhez azért kellett egy csomag ragasztó rúd a kisebb típusból (7 mm-es), az alján mindenhova került ragasztó, az oldalán csak 1-1 pontokra, a tetetjén ismét sűrűbben nyomkodtam a ragasztót.

A peremen visszakanyarodtam befelé, szerencsére itt eleve volt egy mélyedés, amibe az utolsó szálat szépen bele lehetett „fektetni”.

Nem akartam teljesen natúr színben hagyni, ezért gondoltam, hogy egy részen lefújom feketére. Haha, csak éppen kifogyott a fekete sprayfestékem. Kutattam a festékes szekrényben, de az egyetlen fekete színű festék egy Poli-Farbe színező festék volt, ami ugyebár egy diszperziós festék: homlokzat-, valamint falfestékek színezéséhez használatos, illetve önállóan lehet velük díszítő festést is csinálni (falon, homlokzaton). Állagra és fedésre úgy viselkedik, mint az akrilfesték, ez azonban felkenés után vízzel leoldható azokról a felületekről, amikbe nem szívódik be. 

Egy életem egy halálom, tettem egy próbát egy kis kötél darabkán, amit lelakkoztam és az teljesen jól fixálta a festéket, nem tudtam vízzel lemosni. Így szépen nekiestem a kosárnak.

Kitakartam maszkolószalaggal középtájon, és egyenletesen lefestettem az alsó részt. Ha ugyanezt sprayfestékkel csináltam volna, akkor a többi részt újságpapírral kellett volna lefedni, hogy a levegőben szálló festékszemcsék ne fogják be mindenhol.

Teljes száradást követően két rétegben lelakkoztam. 

Szóval a kis tigris új formát kapott és töredelmesen bevallom, hogy a felső részt kiszanáltam, azzal nem tudtam mit kezdeni… A belső fele maradt sárga (cserébe jól takarítható), de ez látszik a legkevésbé, mert legtöbbször kibélelem. Ha tudom, natúr papírzacskóval, vagy amit éppen találok, igyekszem a legritkábban műanyag zacskót alkalmazni. 

És hogy miért pont fekete lett, amikor a konyhában szinte semmi fekete nincs? Mert szeretném, ha előbb-utóbb lenne.

Az egész házikóra jellemző a világos szürke, bézs, fehér kombinációjából összeálló egységes színvilág, amit itt-ott fekete elemek tesznek karakteresebbé, mint pl. a konyhai hexagon krétatábla. 

Szóval megvan a konyha első feketét tartalmazó eleme, jöhet a többi, de szerintem már csak jövőre.

Most ősszel próbálok az apróbb javítanivalókra, a betervezett festésekre és a kerti munkákra koncentrálni, mert a levelek szép lassan elkezdtek hullani…

A bejegyzés támogatója: