Kicsit le vagyok maradva a most következő poszt témájával, hisz évek óta tele van a net olyan ötletekkel, ahol állatfigurák vannak metál színre fújva és befőttes üveg tetején, vagy egyszerűen csak a polc díszeként pózolnak. Azért van némi magyarázatom…

Egyrészről nincs (még) gyerekem, akitől elkobozhattam volna a már megunt figurákat, a sprayfestékkel való átszínezést pedig már én magam is unalmasnak találtam, bár tény, hogy még most is előszeretettel fújok le utamba kerülő tárgyakat, mint legutóbb ebben a posztban a porcelánmacskát, de nem posztolok minden ilyen típusú aktívkodásomról.

Viszont amikor egy videóforgatás kapcsán kezembe került a Pentart folyékony fém nevű újdonsága rögtön tudtam, hogy ezt a kisállatfestős mizériát ezzel kell meglovagolnom!

A Schleich műanyag figurái csodálatosak, de kicsit túlzásnak érzem az árukat egy ilyen diy mókuskodáshoz, úgyhogy a közeli – elég régimódi, de pont ezért szerethető – papírboltban egy doboz mélyéről túrtam ki magamnak néhány 100 Ft-os darabot, amik tökéletesen megfeleltek a célnak.

A projekthez kiszemelt lónak viszont közel sem tökéletes az illesztése, ezért ezt a problémát valahogy orvosolnom kellett.

Az illesztéseknél kiálló részeket sniccerrel egyenesítettem ki, a mélyedésekbe pedig alapozópasztát kentem, amit száradás után 180-as csiszolópapírral visszacsiszoltam.

A figura egyébként magától is megáll, de véleményem szerint egy talapzaton sokkal elegánsabban mutat, akárcsak egy igazi szobor. Úgyhogy fogtam egy kerek poháralátétet – senkit ne tévesszen meg a színe, ezt korábban feketére festettem valamiért -, és alapozás, majd finom csiszolás után vontam be bronz színű folyékony fémmel. Alapozáshoz akril alapozót, vagy karcos felület esetén alapozó pasztát használjatok, én is így tettem, mert az alátéten korábbi ecsetvonások által okozott barázdák látszódtak.

Fontos, hogy használat előtt mindig alaposan fel kell rázni a folyékony fémet tartalmazó üveget, amiben egy fém golyó segíti a fém pigmentek felkavarodását. Eddigi tapasztalataim szerint, ha a felület kellően sima, és persze zsír- és pormentes, akkor nem szükséges az alapozás, bármilyen felületen tökéletesen eloszlik közvetlenül is a fémes anyag, sőt az ecsetvonások sem fognak látszódni!

Viszont, mivel oldószeres, így nagyon lassan szárad, érdemes akár 24 órát is várni, mielőtt  lakk kerül rá. Valamint emiatt elég intenzív szagot is áraszt, amitől kellemesen be lehet szédülni, úgyhogy nem árt közben többször szellőztetni, vagy ha lehetőségünk van rá inkább dolgozzunk kültéren.

Az elemeket külön festettem le, főleg azért, mert nem voltam benne biztos, hogy a ló patái nem lesznek-e útban, amikor a talapzatot szeretném egyenletesen bevonni a fémes anyaggal (egyébként nem lett volna). Teljes száradás után Pentart Express ragasztóval rögzítettem a lovat a talapzatra.

A lakkozás azért nagyon fontos, mert a fémes felület az idő múlásával oxidálódhat és így a gyönyörűen csillogó fémes hatás elszíneződhet.

Lakkból is oldszószereset használjunk, ami újabb hosszú száradási idővel jár (2-3 óra), de a szép végeredményért mindenképpen megéri türelmesnek lenni, mert az így kapott felület tényleg olyan lesz, mintha csak egy öntött fém szobrot látnánk. Aztán persze felemelve kiderül, hogy ez csak egy fake darab 🙂

Giccses vagy sem, nekem nagyon tetszik a bronzparipám!

A folyékony fém egyébként 30 ml-es kiszerelésben és öt színben kapható: arany, antikarany, bronz, réz, ezüst. Festés után az ecsetet oldószerben mossuk ki és rögtön töröljük szárazra egy rongy segítségével!