Vajon mit lehet készíteni egy 30 év után lebontott pergola még ép – vagy épnek mondható – elemeiből? Erre a kérdésre nagyon sok kreatív választ kaptam Tőletek, egyik jobb, mint a másik!

A Facebookon korábban feltett kérdésemre virágláda, korlát, pad, magaságyás, asztal, hintaágy, komposztáló és fogpiszkáló (haha) ötleteket is bedobtatok, amiket ezúton is köszönök. Persze, én már a bontáskor (ITT) tudtam, hogy mi lesz az újrahasznosítás iránya, de szeretem, amikor Ti is ötleteltek, ezek engem nagyon motiválnak.

Lássuk tehát a bontás utáni feldolgozás első lépéseit és a szükséges eszközöket. Szemügyre véve a kibontott elemeket, először is elkülönítettem a teljesen használhatatlan darabokat az épektől. Használhatatlanon értem azt, ami a belsejéig elkorhadt, ez egy mozdulattól is magától darabjaira hullik…

Ezeket szépen felaprítom és a diófa mellett kialakított elég méretes komposztálómban elszórom… A javításhoz korábban használt vas elemeket szét kell majd flexelni, ezeknek vastelepen lesz a nyugvóhelye.

Az újrahasznosításra szánt elemekből pedig kerti lépcsőt fogok építeni. A kert teraszos kialakítású, és több helyen betonlépcsők vannak, de van még olyan lejtős hely, ahol sokat közlekedek, és elkelne egy klassz lépcső. Ilyen pl. a fenyőfa alatti rész, ami éppen a komposztálóhoz vezető úton van. 

Ezt napi szinten többször is megjárom, hisz ide hordom az összes természetes úton lebomló cuccot, amit a kertben vagy a konyhában termelek hulladékként. Pl. levágott fű, ág nyesedék, vagy éppen zöldségszárak, dinnyehéj, stb. Szóval nagyon praktikus lenne, ha ezeket lépcsőn közlekedve tudnám leszállítani.

Először egy keretes fűrésszel estem neki a faelemeknek, ami remekül vitte a fát, de azért a sokadik fűrészelésnél már nagyon fájt a karom. Ugyanis a gerendákat rögtön méretre vágtam, az optimalizációs számításaim szerint 110 cm-es elemekből tudtam a legtöbbet kivágni. 

A korábbi tartóoszlopok alsó részét minden esetben le kellett vágni, ezek ugyanis üregesek, korhadtak…

Az e fölötti részek azért egész jó állapotban vannak. 

Amikor már majdnem leszakadt a karom a sok nyiszatolástól, eszembe jutott, hogy a dekopír fűrészhez van hosszú fűrészlapom, ami a vastagabb fát is képes elvágni. Persze, meg van adva a maximum vastagság, amit még szépen, biztonsággal, a fűrészlap beletörése nélkül el tudunk vágni.

A 85 mm-ig ajánlott fűrészlappal én azért a 95 milliméteresnek is nekivágtam, lassan és az elemet mind a négy oldala felől vágtam, hogy véletlenül se legyen ferde a vágás, és ne törjön be a súlytól a levágott rész, kiszakítva egy-egy szálat a széléből (amit azért kétszer sikerült így is produkálnom).

Ezzel a módszerrel kevésbé volt fárasztó a munka, de azért így is elpepecseltem vagy 2-3 órát az egésszel. A kibontott elemek vastagsága eltérő, ami annyira nem zavaró, így is meg lehet oldani csak majd figyelni kell a csoportosításra. 

Elképzeléseim szerint egy lépcsőfok három elemből áll majd össze:

A munka végén az egészet feltornyoztam és kukazsákokból kialakított takarással lefedtem.

Nem akartam ezért külön takarófóliát venni, amikor így is meg tudtam oldani. Itt a hegyen egyébként ilyen – felmatricázott – zsákokban kell kirakni a szemetet a megfelelő gyűjtőhelyen, csak így szállítják el, ezt nem tudom megkerülni.

Viszont ebben az évben a gyakori ittlétem, és az idelátogató vendégeim ellenére csak két zsák telt meg, ami azt jelenti, hogy nem termelek sok szemetet, és a komposztálás mellett nyilván szelektíven gyűjtöm a fémet, műanyagot, papírt. Bár nyilván ez is viszonyítás kérdése, van aki ezt sokkal jobban csinálja, de rajta vagyok, hogy itt is minimalizáljam a hulladéktermelést.

A következő lépés az elemek csiszolása, kezelése (impregnálása) lesz, aztán jöhet a mérőszalag, az ásó, és a lépcső kialakítása, de ezekről majd egy következő posztban olvashattok.

A bejegyzés támogatója: