Akarjuk vagy sem, de az idő előrehaladtával, a trendekkel és még sokminden mással együtt mi is változunk. Ki jobban, ki kevésbé, ki így, ki úgy, kívül is, belül is. Lakberendezési stílus tekintetében nálam most jött el az a pont, ahol az arany csillogást és a púder uralmat szeretném megtörni elindulva ezzel egy másik irányba…
Ha csak a fő okokat nézem, akkor egyrészről picit már unom az ilyen jellegű kiegészítőket magam körül, másfelől a faház és a természet közelsége óhatatlanul magába szippantott, és hatást gyakorol rám. Egyre jobban vonzanak a natúr fa dolgok, a fonott, szőtt tárgyak, a rojtok, a festett szabályos minták, és a matt felületek… Egyértelműen kezdek az etno vonal felé húzni, persze csak módjával, nem fogok mindent fenekestül felforgatni.
A nagybútoraimat nem szeretném lecserélni, de a kisebb kiegészítőket (lámpatestek, kilincsek, polcok, virágtartók, fali dekorációk, stb.), valamint a szőnyegeket, esetleg székeket szívesen igazítom az új irányvonalhoz. Lesz olyan, amit majd átalakítok, vagy átfestek, még az is lehet, hogy a púder falnak is búcsút intek… De ennyire ne szaladjunk előre, egyelőre ott tartok, hogy ezt az új irányt megfogalmaztam magamnak, és apró lépésekkel elkezdek majd dolgozni a költséghatékony átfazonírozáson, illetve az eddig még meg nem megvalósult dolgokat innentől már az új stílusnak rendelem alá. Hogy csak egy példát említsek: az oly régóta tervezett hálószobai ágyvég nem kárpitozva lesz, hanem fából fog elkészülni.
Bemelegítésnek hétvégén össze is dobtam egy gyors projektet a nappaliban, azon a falon, ahol a tv helyezkedik el. Ezt a sarkot nem igazán szoktam mutogatni, mert szerintem a tv kifejezetten ronda eleme egy lakásnak, az idő nagy részében egy fekete téglalap. Azok a megoldások viszont tetszenek, ahol valamilyen kreatív módon el van rejtve, pl. szekrénybe. Egyébként nem tv-zek túl sokat, lehet egyszer eljön annak is az ideje, hogy végleg megválok tőle itt is.
A tv fölötti üres részre már régóta szerettem volna valamit (képet, feliratot, egyéb dekorációt, bármit), de sosem jutottam el odáig, hogy jobban foglalkozzak vele. A stílusváltás miatt, viszont rögtön ezt a pontot szúrtam ki magamnak, és végül egy széles polc mellett döntöttem. A tipliket, csavarokat, eszközöket előkaptam a megfelelő barkácsdobozból (ITT és ITT írtam róluk) így már csak a konzolokat és a polcelemeket kellett megvennem.
A beszerzett fa konzolokat korábban biztosan aranyra fújtam volna, pont olyanra, mint amilyen EBBEN a posztban is látható. Ezúttal viszont szerettem volna megtartani a fa természetes jellegét azzal az apró finomítással, hogy a sárgás jellegét elveszem. Nem akartam sem lazúrral lekenni, sem átfesteni, ezért egyszerűen fogtam két feketetea filtert, leforráztam őket és mikor kellemes melegre hűlt a pohárban a „teafesték”, jól átdörzsöltem velük a felületet.
Persze, a filter kiszakadt rögtön az első mozdulatoknál, de így legalább a teafű gyorsabban meg is tette a hatását. Ecsettel letisztogattam a konzolokat, majd megvártam, míg megszáradnak.
A konzolok helyét a lézeres szintezőmmel mértem ki, igazából ezzel tényleg gyerekjáték pontosan dolgozni, több posztomban is találkozhattatok már vele. (Na, és amúgy itt is jól látszik az a polc, amit még aranyra fújtam.)
A lyukak kijelölése, fúrása után bekerültek a tiplik a helyükre, majd a megfelelő csavarokkal rögzítettem a konzolokat.
A konzolok tetejére nyomtam egy kis Pattex super fix ragasztót, így a fehér polcokat (2 db 80 cm hosszút vettem) nem kellett konzolokra csavarozni, hisz egyszerűen csak ráfektettem a ragasztós felületre.
Porszívózás, rendrakás, és készen is van:
A polcra kerülő dolgok még alakulni fognak, egyelőre csak gyorsan rápakoltam néhány növényt, meg ezt-azt, de már most látom, hogy az az óra ebben a színben nem illik ide…
Azt is látom, hogy a szekrény formája egyáltalán nem passzol az új stílushoz és a polcok konzolaihoz sem, de a fogantyúk cseréjével és pl. a szekrény polcaira rakott fonott dolgokkal reményeim szerint egy kicsit közelebb tudom majd hozni őket egymáshoz. Meglátjuk. Most amúgy is olyan nem rám jellemző módon, teljesne koncepció nélkül van bepakolva ez a szekrény, nem is esik jól ránézni.
Na ezen még dolgozom, de ez majd egy következő poszt témája lesz… A végére még ideszúrok egy werket, amin jól látszik, hogy Franci egyáltalán nem szokott lábatlankodni, amíg én fúrok-faragok, mitöbb az egészet átalussza…
A bejegyzés támogatója:
Meglepődtem, hogy búcsút mondasz a púdervilágnak. Megjegyzem a natúr fa tavaly óta nagyon betalált nálam is. Hihetetlen, hogy kb egyszerre. Néztem a képet, olvastam a bejegyzést és azt mondtam magamban, milyen fura ez a komód, olyan nem Juditus rendetlenséget látni benne. Erre írod is később, hogy nem is tetszik neked. Franciból akkor nem lesz segédmunkás 😉 Különben örülök, hogy megtalált a természet, én is elköltöztem Pestről, egyszerűen szükség van az ember szemének a zöldre, természetre. 😉 Hajrá etno, várom a bejegyzéseket! 😉 ( A pénzügyes bejegyzésed is nagyon jó!) Köszönöm az inspirációkat, maradok hűséges olvasód 😀
Köszönöm, Ági! Azt hiszem, valahogy a korommal és a szemléletmódommal együtt formálódom, változom, jó érzés lerázni magamról a csillogós dolgokat. 🙂
Kedves Judit, több munkádnál olvastam, hogy ragasztót is használsz. Érdeklődnék, hogy extra erős, kétoldalas ragasztószalagot használtál-e már, van-e esetleg tapasztalatod azzal kapcsolatban? Tudnál-e véleményt írni róla? Több helyen láttam, hogy képfelrakáshoz, egyéb kisebb tárgyak felrakásához (akár polc rögzítéséhez) is használják. Megkönnyítené néhányunk mindennapjait (a mindig változó gyerekszoba dekorációk), ha tényleg olyan jók, amiket olvasni lehet róluk. Nagyon köszönöm válaszod!
És… ha már stílusváltás, érdeklődnék, lesz-e esetleg netes „bolhapiacod”, ahol az általad kiszelektált dolgoktól jó érzéssel megválnál, ezzel másoknak – legfőképp hűséges olvasóidnak – örömet szerezve 😀
Örömmel olvasom mindig bejegyzéseidet, hiszen klassz ötletekkel gazdagítasz Bennünket. Nem feltétlen kell a pénz egy-egy dolog megújításához, megvalósításához, hiszen a meglévő dolgokból is lehet újat varázsolni 🙂 Köszönjük Neked!
Szia Betti, kétoldalas ragasztószalagot én csakis könnyű kép (értsd papír, keret nélkül) felrakásához használnék. Sem kisebb tárgyakat, sem polcot nem raknél fel vele, szerintem balesetveszélyes, simán lekapja a vakolatot, és lepottyan. Tudom, hogy macerásabb, de biztonságosabb. A nyomós (pattex super fix) ragasztó sokkal jobb, de gyerekszobába polcra azt sem merném használni, belecsimpaszkodik a gyerkőc és már zuhan is le minden.
De-de, gondoltam rá, hogy csinálok valami netes bolhapiacot, csak még nem jutottam el odáig, hogy befotózzam azt a pár dolgot, amit biztosan lecserélek. 🙂