A pergola lebontása óta vártam ezt az izgalmas projektet, ahogyan közületek is páran. Még nincs teljesen készen a remekmű, de már így is nagyon látványos, és közlekedni már lehet rajta.

Az előzményekhez tartozik, hogy tavaly nyáron négy igen jó erőben lévő fiatalember szétkapta nekem a rogyadozó pergolát, amiről ITT írtam.

Aztán fogtam a lebontott részeket és gondosan szétválogatva a még használható elemeket azonos méretűre vágtam. Erről az akcióról és a lépcső tervekről ITT írtam. 

Tehát a mostani kiinduló pont az volt, hogy összesen 21 db, kb. 110 cm széles gerenda állt rendelkezésemre. Ahogyan azt korábban is írtam eltérő méretekkel, ezért a lépcsőfokokat úgy kellett összeválogatni, hogy ez ne legyen feltűnő, és az összeillesztés során ne okozzon gondot. 

Többször mantráztam azért magamban, hogy ez egy újrahasznosítós projekt, amiben abból dolgozom, amit a pergolából kimentettem, így most nem baj, ha a tűpontos méretekhez és tökéletes illesztéshez nem ragaszkodom foggal-körömmel, mert úgysem fog összejönni. Azért persze küzdöttem rendesen, de rá kellett jönnöm, hogy a faháznál sokkal jobb hangulatban és hatékonyabban telik a munka, ha lazábbra veszem a dolgokat. 

Természetesen nem egyedül csináltam a projektet, szuperzseniális segítségem volt, és ketten annyira jól kimatekoztuk a dolgokat egy sima papíron, hogy pont úgy állt össze a házhoz vezető emelkedőn a lépcső, ahogyan azt én még tavaly elképzeltem.

Bár lakberendezési képzésen is megtanultuk, hogy van egy remek képlet a lépcsőtervezés optimalizálásához (2M+SZ=60-64cm), itt az emelkedő mértéke és a rendelkezésre álló faanyag darabszáma, valamint méretei voltak a meghatározóak.

Az elképzelés tehát egy egyszerű tömblépcső, föld alapra helyezve, összesen 7 lépcsőfokkal, melyben 3 gerenda alkot 1-1 fokot, tehát M= kb. 10 cm, SZ= kb. 25 cm (az egymásra építés miatt), ami csak 45 cm, szóval kicsi és lapos léptekkel lehet majd a lépcsőt használni a kb. 70-80 cm-es magasságkülönbség leküzdésére, ami a házban lévő meredek, létraszerű lépcsőhöz képest pont a másik végletet képviseli. 

Csak hogy lássátok, hogyan állt össze, kb. ez volt a 0. lépés:

A gerendákat felpakoltuk abban a sorrendben, ahogyan majd a lépcsőt alkotják. Alulra kerültek a vastagabb, masszívabb, jobb állapotban lévő darabok, a felső részre a vékonyabb és valamivel viseltesebbek.

A munkaállomás nélkül sem mehetek el szó nélkül, mert kb. ennek a kis tákolmánynak köszönhetjük, hogy nem égtünk szénné a napon. 

Bármilyen hihetetlen is, de az évek óta meglévő Bosch akkus fúró/csavarozóm nem csak a pergola bontásánál, de most is szemtelenül jól állta a sarat, ezzel fúrtuk ki a deszkákat, és ezzel is csavaroztuk be a 140-es csavarokat, amikor a fokokat egymáshoz rögzítettük. 

2-2 csavar ment minden hármas lépcsőfokba, hogy összefogjuk őket.

Persze Franci sem maradt ki a munkából, ha nem is sokat tett hozzá, de mindenképpen nagyon szórakoztató volt már az is, amilyen (szemrehányó) fejeket időnként vágott:

Íme egy következő fázis, amikor már megvolt a hét lépcsőfok.

Alulról felfelé haladtunk, hiszen így lehetett legegyszerűbben egymásra pakolgatni sorban az elemeket. A földet csákánnyal és kapával törtük és alakítottuk az egyes fokok alatt, amit egy picit nehezített, hogy a nagy szárazság miatt rettenetesen ki volt száradva az egyébként agyagos föld.

Így felfele haladva azért összeállt a lépcső. A két oldalsó elem szintén a pergolához tartozott, ezen támaszkodott a szerkezet a ház homlokzatán. 

És bár úgy tűnik, hogy ezzel már készen is volnánk, a neheze csak ezután következett.

A földdel érintkező lépcsőfokokat ugyanis még le kellett kezelni… Ehhez szétszedtük a csodás kis építményünket és belefogtunk a bitugéllel való kenceficézésbe. Én még sosem dolgoztam ezzel az anyaggal, és elsőre nagyon fura volt az állaga és felkenés után a színe, de végül ügyesen bekentük az összes fok alját és hátoldalát…  

Innen már nem is fotóztam, mert kesztyűben dolgoztam, ami óhatatlanul ragadt a kátrányos foltoktól. De talán innen nem nehéz elképzelni, hogy a bitugél száradása után a korábban kialakított elrendezést újból felraktuk, úgy, hogy most már az alsó részen 1-1 vascsövet is levertünk. 

Az oldalsó elemeket minden foknál 2-2 db 100-as csavarral rögzítettük, így már közlekedni is lehet a lépcsőn.

A következő és egyben befejező fázis a lépcsőfokok csiszolása és kezelése lesz. Ezt a bitugél miatt semmiképpen nem akartam szétszedett állapotban megcsinálni, mert összerakáskor a kesztyűnkről, így is ment egy kis fekete ragacsos cucc a felső részek széleire. Biztosan nagyon morcos lettem volna, ha ez a frissen kezelt felülettel történik.

Szóval még van munka az egésszel, és persze jó lenne ha növények, sziklák, ez-az még kerülne köré, de majd ennek is eljön az ideje…

Folyt. köv.