Annyira szeretem, amikor egy diy projektben egyszerre kap szerepet az újragondolás, az újrahasznosítás, a kreativitás, a kézügyesség, egy gyerekkorban megtanult technika, és persze némi matek, hogy optimalizálva a méreteket a lehető legkevesebb hulladék keletkezzen. Az előszobai fogasból készült cipőtartó polc pont ilyen.

Az előszoba eddig nem sok figyelmet kapott, mert itt azon kívül, hogy a falifogassal szemközti oldalra felraktam egy nagy tükröt (a fenti hálóból hoztam le), nem sok változás történt. Majd a korlátozások ideje alatt úgy gondoltam, hogy ideje ezt a részt is újragondolni, elsősorban azért, hogy a cipők, papucsok, kabátok jobban elférjenek.

Arra gondoltam, hogy ehhez a már meglévő falifogast fogom átalakítani. Sajnos, ez bútorlapból készült, de úgy voltam vele, hogy majd feldobom valahogyan, amitől kevésbé lesz szembeötlő ez a tény.

Úgy próbáltam az elemekkel sakkozni, hogy az oldallapokra és a polcokra is jusson belőlük elég, illetve, a hátsó összekötő részek se menjenek kárba. 

Sőt, az összes kiszedett csavarral is az volt a tervem, hogy ezekkel fogom az új polcot összerakni.

Első lépésben levágtam a kimért részeket. Az oldalsó elemekből készült az új polc oldala, a középső két elemet pedig 4 részre szabtam, azokból lett 4 db polc. 

A vágás vonalát maszkolószalaggal ragasztottam le, így a dekopírfűrész kevésbé tépi fel az anyagot. Mindig a hátsó oldalon vágok, egy ez a rész kevésbé is fog látszódni, de erről a technikáról ITT már írtam. 

A levágott részeket összeillesztettem és az említett csavarokkal csavarbehajtó segítségével hipp-hopp egymáshoz rögzítettem.

A műszaki ellenőröm minden egyes fázist gondosan leellenőrzött, haha:

A polcok rögzítésénél több helyen igyekeztem már meglévő lyukakat is kihasználni, hogy kevésbé legyen ementáli sajt jellege a bútornak.

A csavarfejek eltakarására kis fedlapokat (csavartakarókat) használtam, amik a fenyőágyból lett konyhai polchoz használt fiókos elemen voltak (ITT írtam róla). De jó, hogy akkor elraktam őket.

A barkácsolás során mindössze ennyi hulladékom keletkezett, azért ez elég szép eredmény szerintem:

Az elkészült polcot 1-1 ponton kicsi szegletvassal fogtam a falhoz. Mivel a polcnak nincs hátlapja, így ilyen esetben érdemes a falat lefesteni egy mosható falfestékkel (pl. Poli-Farbe Platinum matt latex festékkel), hogy könnyen tisztítható legyen, de ezt én majd megcsinálom akkor, amikor majd úgyis festeni kell mindent… 

A cipők eltakarásához valami egyszerű, de mutatós dologban gondolkodtam. A pincében még bőven maradt abból a szizálrost kötélből, amit a szemetes átalakításához használtam (ITT), így ezt vettem elő ismét.

Hozzáteszem, makraméfonal sokkal jobb lett volna, mert annak puhább az anyaga, emiatt az esése is lágyabb. A sodort szizálrost azért merev, nehezebb vele dolgozni, és a végeredmény is kesze-kuszább, de annyi baj legyen. A mottóm most is az volt, hogy abból dolgozom, ami van!

Első lépésként két szög közé kifeszítettem egy szálat és arra csináltam meg a felhurkolásokat. Ugyanezzel a hurkolós technikával készült az etno komód fogantyúja is (ITT).

A vízszintesen kifeszített madzagot több helyen is szöggel rögzítettem a polc éléhez. Ezután egyszerű laposcsomókkal készítettem hálót 5 soron keresztül. 

És itt jön be a gyerekkor…. Én a makramét sosem tanultam, de mindig szerettem madzagokkal, fonalakkal kísérletezni, magamtól jöttem rá, hogyan lesz egyenes a hurkolás, és hogyan kanyarodik csigavonalban. Miképpen lehet fa gyöngyöt fűzni közé, hogyan lehet a végén elkötni és hasonlók. Nagyon sok karkötőt, nyakláncot, sőt övet és táskapántot készítettem magamnak így, sajnálom, hogy ezek valahol a múltban elkallódtak. De szerencsére a mozdulatok nem kallódtak el.

A kötél merevsége miatt az eldolgozás egyébként nehezebb volt, de nem görcsöltem rá, egyszerűen összecsomóztam a szálakat párban, a végekre pedig egyesével kötöttem a csomókat.

Picit kajla, de teljesen mindegy, mert használat közben is pont ilyen össze-vissza állnak a szálak…

Visszapakolva a cipőket, papucsokat végre minden kényelmesen elfér.

A háló maga a szizálrost merevsége ellenére nagyon rugalmas, így nem problémás a használata sem.

A polc tetejére le lehet rakni ezt-azt, napszemüveget, telefont, stb., majd a hermelin vigyáz rájuk.

A felső polcra beraktam azt a gyékény kosarat, amit még akkor vettem, amikor Csókakőn néztem meg egy ehhez hasonló faházat, de az nem ragadott magával. Viszont emlékbe vettem egy bácsitól egy fül nélküli kosarat (éppen akkor fonta), mondtam neki, hogy nekem így is jó lesz. Most ebben tartom a szatyrokat, zsákokat, ha felhozom az autóból, akkor a kutya pórázát is. 

A felső makramés polcon papucsok vannak, az alsón meg cipők. 

A kertben gyakran használt – olykor sárosabb – bakancsokat természetesen nem tesszük a polcra, azoknak van itt egy kis egyszerű bordás lábtörlő.

Most már pár hete használjuk, és amellett, hogy szuperjól funkcionál az legnagyobb örömöm, hogy végre mindig rendezett az előszoba összeképe. 

Az akasztós ruhák pedig kaptak a másik falon egy régi lécből készült fogast, így tényleg mindennek kényelmesen megvan a helye….