Bő három és fél éve lakom itt, de valahogy a fürdőszobával alig haladtam. Eddig. Most ugyanis váratlanul felgyorsultak az események, így talán az ünnepekre már lesz egy rendesen funkcionáló, alapjaiban már rendberakott fürdőm.

Gyorsan visszapörgetem az időt 2017 áprilisára, amikor beköltöztem. Akkor így nézett ki a fürdőszoba:

Az ilyen-olyan kisebb hibái ellenére (repedt mosdótál, vízköves csap, stb.) egészen jól működött, csak éppen az előző tulajdonos stílusát tükrözte, amivel nincsen semmi baj, csak nekem nem tetszett. Ráadásul a barna-sárga felületek az amúgy is sötét fürdőszobában még semleges világítás mellett sem adtak kellemes fényviszonyokat, egy egyszerű alapsminket sem tudtam itt felrakni. 

Viszont úgy voltam vele, hogy ehhez ráérek majd később hozzányúlni, a lakás többi része, ahol több időt töltök, prioritást élvez. És nálam a „hozzányúlás” nem a bontást és a nulláról való újragondolást jelenti. Egyszer majd szeretnék egy teljesen az alapoktól megtervezett fürdőszobát, de nem most és nem is itt.

Tavaly előtt a lomtalanítás során az elrepedt mosdótálat és az oldalán felázott mosdószekrényt kiraktam, a nagy tükrös beépített szekrényt kibontottam, az elemeit az egyik szomszédnak adtam, aki örömmel vette át. Innentől kezdve egyébként nem is volt mosdóm a fürdőben…

Majd egy év múlva, tavaly ősszel fogtam magamat és lefestettem a falicsempe egy részét és a járólapot is pontosan úgy, ahogyan a wc-ben a falicsempét ITT és ITT. Az alapozáshoz Tikkurila Otexet használtam (ez sajnos nem kapható a Praktikerben), a fedéshez Poli-Farbe Cellkolor Aqua selyemfényű zománcot, mindkettőt két-két rétegben szivacshengerrel felgurítva. A járólap összefüggő fehér felületét mintákkal törtem meg, erről nem készült fotó és bejegyzés, de ITT van hozzá egy mini videó.

A járólapot már egy éve koptatom, porszívózom, felmosom, a kutya is átmászkál rajta, és nagyon elégedett vagyok vele, semmi baja, nem kopott le, nem pattogott fel. Az mondjuk tény, hogy vigyázok rá, magassarkúval nem kopogok át rajta, és a porszívózás is a kefés résszel történik, hogy véletlenül se karcoljam meg a felületet. 

Viszont a kád körüli részt nem festettem ki, ami a zuhanyfüggöny mögött nem is látszódott, és ezt nem is nagyon mutogattam. 

Ennek egyszerűen az volt az oka, hogy tudtam, hogy valamikor a jövőben a melegvizet biztosító gázmelegítőt majd le fogom cserélni elektromos bojlerre, addig meg nem akartam pepecselni körülötte, a csöveket kerülgetve, félmegoldásként, amit később majd a csere után újra meg kell szépen csinálni.

Egyébként mosdószekrényt azt vettem (és mosdót is), de csak beállítottam a vázat a helyére, hogy könnyen ki tudjam onnan szedni, amikor a cserével/bontással járó munkálatok megkezdődnek.

Egyszerűbbnek láttam, ha addig nem rakom össze, tehát nem rögzítem a mosdószekrényt a falhoz, nem szilózom a mosdó és a falicsempe találkozását, nem kötöm be a vizet, cserébe megkötöm azt a kompromisszumot, hogy továbbra is csak a kádtöltő csapból tudok vizhez jutni itt. A konyhában ott a csap, szóval azért ez még messze van a nomád életmódtól. Közben pedig arra vártam, hogy végre lekerüljön a gázmelegítő, mert akkor szépen egyben le tudom kenni majd a csempét…

A házunkban most kezdődött el az a folyamat, hogy mindenki leválik a kéményről, így végre én is! A héten sikeresen lecsatlakoztam a gázvezetéről (végleg), és leszerelték a vízmelegítőt. A szakijaim már tudják, hogy én vagyok az a barkácsmókus, akinél csak a fő munkákat kell elvégezni, mert a faljavításokat, glettelést, festést én szívesen megcsinálom utánuk. Mint pl. a konyha és nappali közti falbontásál ITT. Sőt, azt is tudják, hogy a csempefestési hóbortom miatt az elektromos bojlert majd egy következő körben pattinthatják csak fel, amikor az összes réteg felkerült. 

Jut eszembe, a mosdó feletti tükör kapcsán is készült blogbejegyzés, ITT, ebben azért pár dolgot előrevetítettem a fürdővel kapcsolatban, érdemes elolvasni, hogy teljes legyen a kép. 

Na de, csapjunk akkor bele a festés előkészítésébe. A gázcsövek levágása után pl. ilyen kis kiálló darabok voltak a falicsempén:

Kalapács, spakli és csiszolószivacs segítségével pikk-pakk egyenesbe hoztam a felületet.

Ezután már csak fugát kevertem és szépen ráhúztam a simára csiszolt részre. Meg az ilyen apró fugahézagokra, amiből viszonylag sok volt.

A kádtöltő csaptelep csatlakozásait egy állítható villáskulccsal lekaptam. Ez már nem fog ide visszajönni, mivel a mosdóhoz vettem új csaptelepet, így az új kádtöltő is ahhoz fog passzolni.

Így egyébként ezt is könnyebb festeni, és most már egyáltalán nincs vizem a fürdőszobában. Milyen jó, hogy van egy szuper jófej szomszédom, akihez bármikor átlibbenhetek ebben a pár napban tisztálkodni. 

Miután a fugázás is megszáradt, súrolószerrel és meleg mosogatószeres vízzel alaposan átmentem az egész felületen. A zabálnivaló kis építésvezetőm / műszaki ellenőröm persze most sem hiányozhatott. 

Aztán széles maszkolószalaggal körberagasztottam a kád szélét, illetve azokat az elemet, amiket nem lehetett leszerelni.

Itt pl. a baloldali takaróelem meg sem mozdult, a jobb oldalival szemben.

És innentől kezdve végre jöhetett a látványosabb rész, a festés! Alap esetben biztos, hogy ennek nem estem volna neki fűtésidőszakban, de a kéményről való leválást az illetékes szervek megsürgették, így végül belevágtam. Szerencsére a fürdőszoba ablaka egy lichthofra néz, és a két bejárat miatt tudok szellőztetni. Sőt, mivel itt csak pár nm-ről van szó, így nem is annyira durva a helyzet, mintha az egészet most festeném. Természetesen ugyanazokat a festékeket használtam, mint korábban. 

Egy alapozó réteg után így fest a fürdő:

Utána jutott eszembe, hogy a kádnál lévő kiállásokat 3/4-es zárókupakkal és az abba belehelyezett gumitömítéssel le is tudom zárni. Ez azért volt fontos, mert ha a fürdő+wc ágon a víz elzárva marad, akkor a wc-t sem tudnám használni még pár napig, így viszont legalább az is működik. A zárókupak tökéletesen zár, nem szivárog ki rajta a víz. 

Amint készen vagyok a festéssel, folytatom a fürdőszoba sztorit a mosdó rögzítésével, a csaptelepek bekötésével és a szilózással. 

A bejegyzés támogatója: