Az idei adventi időszakot teljesen belengte a fűszeres mézeskalács illat. Hol itthon, hol a barátoknál készültek a szebbnél szebb formák és díszítések, amiket most összegyűjtve meg is osztok veletek, hogy a jövő évi ünnepi készülődésre legyen inspiráció…

A barátokkal már hosszú évek óta összejárunk decemberben mézeskalácsot sütni. Ők egyébként ugyanaz a csapat, akikkel legutóbb adventi koszorúkat/kopogtatókat alkottunk ITT, és akikkel a faház kertjében tavasszal és ősszel ültetni szoktunk (na ezzel a poszttal régóta adós vagyok…)

A mézespartiba mindenki visz valamit a közös élményhez: magvakat, begyúrt tésztát, kiszúró formákat, stb. Mindent megosztunk egymással, segítünk egymásnak, egymás formáiból merítünk ötleteket, miközben szól a zene és rotyog a forraltbor a fazékban, amiből jóízűen fogyasztunk, miközben díszítünk.

Ebbe a buliba általában a gyerekek is beszállnak, nagyon szeretik a mézeskalácsokat formázni, díszíteni, és persze megenni is. Én egyébként annyira nem vagyok oda magáért a mézeskalácsért (mármint az ízéért), nem fogyasztom, ahogyan a legtöbb édes dolgot sem (kivétel ez alól a csoki), viszont a sütést, és a díszítést imádom és szívesen adom ajándékba is. Amikor barátokkal készítünk mézest, akkor általában nem nagy mennyiség készül (nagyjából 15-20 darab), viszont ezek nagyon szépen, aprólékosan díszített formák. Én ezt a kis csapatot készítettem:

Szeretünk lenmaggal, tökmaggal, szezámmaggal, napraforgómaggal, mazsolával, dióval, mandulával dekorálni, amiket szaggatás után tojássárgájával megkent felületre helyezünk és ezután megy a sütőbe.

A felhelyezést a kis magoknál fogpiszkálóval csináljuk, ennek a végét a tojásba kell mártani, hogy feltapadjon rá a kis mag, és így precízen lehet a helyére illeszteni. 

Idén a formák között volt egy koala is, amire először nem ugrottam rá, de amikor láttam, milyen jól mutat kisütve, hát gyorsan lecsaptam rá és készítettem párat, tökmag nózival és kis piros cukorkonfettivel a pofiján. A formákat egyébként úgy sütjük, hogy mindig feltöltünk egy-egy tepsit vegyesen, úgyis tudjuk, hogy ki melyiket készítette. Miután kihűltek, mindenki kiválogatja a sajátját.

Mutatom a többiekét is, mert, lefotózták, és el is küldték, hogy ezekkel együtt legyen kerek az idei „mézes élmény” blogbejegyzés: 

Ahány félék vagyunk, annyiféle kis figura született. Én nagyon szeretek egymagamban is alkotni, de ez a közös kreatív program az otthonomon kívül egészen más hangulatba hoz… 

Hazaérve megnéztem, hogy esetleg hol lehet kapni koala kiszúrót, és a Fackelmann webáruházában találtam, sőt lajhárt és lámát is. Úgyhogy megrendeltem őket, remélve, hogy időben megérkeznek és tudok még itthon is ilyen formákat gyártani. Két nap alatt megérkezett a csomag, szóval itthon is beindult a nagyüzem, a lámát jövőre tartogatom…

A koalákat sütés előtt díszítettem, a lajhárokat pedig sütés után cukormázzal és abba nyomtam a magvakat. Annyira jópofa lett, hogy a barátoknak is ezt adtam ajándékba.

Idén több tepsi szivecske formát is sütöttem, amiket egyáltalán nem díszítettem, csak beleraktam egy nagy üvegtárolóba. Amikor elfogyott, újratöltöttem. 

Kaptam még ajándékba egy nagyon jópofa formát, Ausztria kiszúrót! A finom szélek miatt ez inkább linzer/keksz formákhoz jobb, de ha már ennyit sürögtem-forogtam a konyhában, akkor már kipróbáltam mézeskalács tésztából is. 

Kicsit megpuffadt, de sebaj, ha legközelebb megyünk Karintiába (ITT és ITT), majd linzertésztából csinálom, mehet közé a házilekvár és az lesz a nasi az úton.

Ha tetszett, mentsétek el ezt a bejegyzést jövőre, még jóljöhet!

A korábbi évek mézeskalácsos posztjait ITT megtaláljátok, a mézeskalács receptet pedig EBBEN a réges-régi posztomban olvashatjátok alapanyagokkal és leírással együtt.