Minden elhulló, természetes faanyagra úgy tekintek a kertben, amiből még lehet valami klassz dolgot alkotni. Ilyen a márciusban kivágott meggyfa is, ami megújult formában kap lehetőséget, hogy továbbra is a kert része maradjon és díszítse azt. Ezúttal rönk lámpást készítettem belőle. 

Mielőtt belevágnék ennek a munkának a részletes ismertetésébe, egy pillanatra tekintsünk vissza arra a projektre, ami szintén ebből a meggyfából készült, egészen pontosan annak ágaiból. Feldarabolva, lenolajjal kezelve most már a díszkert éke egy kanyargó ösvény formájában, amivel azóta sem tudok betelni.

Ha valaki lemaradt volna erről a bejegyzésről, ITT elolvashatja. Na de, nézzük mi maradt a meggyfából a kivágás után. Egy kb. 120 cm magas csonk, amin persze megjelentek a friss hajtások és ezzel együtt a növényeket károsító lepkekabócák is… Szóval első lépésként ezeket eltávolítottam.

Majd felkaptam a védőfelszerelésemet (kesztyű, szemüveg, bakancs, hosszú nadrág) és felül levágtam a kisebb kiálló részeket.

A törzset kb. 45 cm magasságban vágtam el, ezzel még vannak a jövőben terveim.

A kert legárnyékosabb részén alakítottam ki a kerti műhelyt, ahol felállítva a fűrészbakot rögtön neki is láttam a feladatnak.

A lámpás ötletét egyébként a STIHL oldalán találtam, ahol rajzok és leírás segítségével lehetett követni a lépéseket. Már első olvasásra nagyon kíváncsi lettem, hogy vajon miként lehet egy rönköt hosszában, szálirányban vágni, volt egy sanda gyanúm, hogy másmilyen lesz, mint a kereszirányú, a rostokra merőleges művelet, ami még kezdőknek sem okoz nehézséget. 

A meggyfa törzse kb. 21 cm átmérőjű, viszont nem szabályos kör a keresztmetszete, és kicsit ferde is, szóval ennek megfelelően jelöltem ki egy négyzetet, ami mentén majd 45 fokos szögben, gúlát kialakítva kell befele haladnom.

Na, hát ez volt a legnehezebb feladat, ugyanis nagyon magabiztosan kell kezelni a gépet. A lánc belekapva a fába hirtelen felránthatja a gépet és megsértheti azt a részt is, ahol nem kell bemetszést ejteni. 

Viszont, ha már sikerült a láncfűrész végét kicsit belemélyeszteni a fába, onnan már szépen lehet előre nyomva haladni.

Nekem végül az lett a taktikám, hogy mindig forgattam 90 fokot a rönkön, így egy-egy élét szépen be tudtam vágni, és egy kisebb – gúlának azért nem egészen mondható – darabot ki tudtam emelni. Ezután folytattam a forgatást, és így ugyan lassan, de végül egészen szépen kifaragtam a belső üreget.

A száliránnyal párhuzamos vágás a szokottnál sokkal több forgácsot termel, sőt, nem is forgácsot, hanem hosszú szálakat, aminek egy részét a gép is begyűjti. Ezért fontos megemlíteni, hogy minden vágás után egy mozdulattal érdemes az összegyűlt szálakat kiszedni a lánc és a gép találkozásánál. Később megmutatom, mennyi gyűlt össze ezekből a kis kiszedett adagokból.

Miután az üreg elkészült, csiszolószivaccsal dolgoztam simára a sorjás részeket. Ezután 12 helyen bejelöltem a további vágások helyét. 

Ezeket szintén hosszani irányban kellett elvégezni. A bevágásokon keresztül tud majd a fény kiszűrődni a lámpás belsejéből. 

A rönk rögzítése miatt ezt előbb az egyik oldalon csináltam meg körben.

Majd mérete vágás után a rönk másik oldalán is bevagdostam a réseket. Szintén fontos részlet az is, hogy a fűrészbakra ehhez 1-1 segédlécet kellett rakni. Mivel alapvetően a fűrészbakon kívül, a rönk túlnyúló részén szoktuk a munkát végezni, ezért ha rajta végezzük, akkor a bak épsége érdekében kellenek ezek a lécek, nehogy véletlenül a bakot is kettévágjuk.

Itt jól látható, hogy a két léc megakadályozta a lánc további útját lefelé.

Nos, miután a vágásokkal elkészültem jöhetett a csiszolás. A kivágott réseket hosszában összehajtogatott 60-as csiszolópapírral, a felső éleket kicsit puhább csiszolószivaccsal csiszoltam.

A leírás szerint ezt sarokcsiszolóval lehetne még inkább lekerekíteni, szóval aki szeretné, úgy is megcsinálhatja. 

Utolsó lépésként már csak egy kültéri világító ledsort kellett belehelyezni. Ha teraszra tesszük, akkor lehet vezetékes verziót is választani, de ha kertben helyezzük el, akkor érdemes napelemes megoldást használni.

Innentől kezdve már csak azt vártam, hogy lemenjen a nap és kellő sötét legyen ahhoz, hogy meglássam az egésznapos ügyködés eredményét.

Sötétben persze nehéz fotózni, de azért remélem, a képek átadják a hangulatot. Élőben nagyon jól mutat a borostyán és a gólyaorr ölelésében a rönk bevágásain keresztül kiszűrődő fény.

Pár év múlva, amikor a fa elkezd lassacskán korhadni, akkor megfordítva svéd fáklya válhat belőle szalonnasütéshez. 

A keletkező sok-sok faforgács és hosszanti rost egyébként kicsit olajos, hiszen a láncolaj miatt ez óhatatlanul a keletkező hulladék része. Ezt célszerű összegyűjteni, kiszárítva elrakni, és későbbiekben tábortűz begyújtáshoz lehet belőle venni egy-egy kis adagot.

Utolsó lépésként nézzük a gépet, és annak tisztítását. Talán sokan nem is gondolnak rá, de ez legalább annyira fontos, mint mondjuk rendszeresen olajat önteni a gép tartályába, megéleztetni a láncot, vagy beállítani a megfelelő láncfeszességet. A karbantartás a hosszú élettartam egyik feltétele. 

A gépet nagyon könnyű szétszedni, így könnyen hozzáférhetünk ahhoz a részhez, amit a munka végeztével meg szeretnénk tisztítani. Ezt is kesztyűben végezzétek, mert a lánc éles fogazata könnyen ejthet sebet álló helyzetben is. Tapasztalatból mondom…

A láncot és a láncvezetőt is ki kell venni a helyéről, majd egy csak erre használt ecsettel alaposan ki kell minden rést takarítani.

Ezután a megtisztított elemeket vissza kell tenni a helyére, elrontani sem lehet, ugyanis a láncvezetőn van egy kis piktogram, ami mutatja, hogy a lánc fogazata merre álljon a felhelyezéskor.

A következő DIY ötlet megvalósításáig a gép és én is pihenünk egy kicsit, de addig is kövessétek a faház eseményeit, hiszen EHHEZ hasonló napi bejelentkezős videóval mindig beszámolok majd az aktuális ügyködéseimről. 

A bejegyzés támogatója: