Múlt héten három napot Zalában kalandoztunk és pihentünk Tündérkével. Persze, kicsit aggódtam, hogy az örökbefogadás után hat héttel miképpen viseli majd azt, hogy kimozdítom a mostanra jól megszokott környezetéből és napi rutinjaiból (ráadásul a legnagyobb hőségben), de szerencsére az aggodalmam alaptalan volt.

Az idei év, annyiban nem különbözik a tavalyitól (ITT írtam róla), hogy most is folyton elromlik, kitörik, beázik, leszakad, ráborul, összeomlik, kettészakad, stb. valami. Csak most még nagyobb dózisban kapom ezeket. Ugyanúgy az otthonom, a faház és az autóm a célpont, utóbbi esetén megszámolni sem tudom, hogy hányszor voltam idén benzingőzös szervízekben a 20 éves kis terepjáró nyuszimotorral. Még mindig szuper kis járgány, imádom, csak hát egyre többet köhög szegény.

Persze, mikor megy tönkre a klíma és törik be a szélvédőm egy felcsapódó kavicstól? Nyilván az utazás előtti napokban… Nem is az a baj, hogy mindez pénzbe kerül (mert bár nem örülök neki, de legalább már nem a „váratlan”, hanem az „állandó” kiadások kategóriájába tartozik, haha), de a drága időmet ennek szentelni, meg a sakkozni a napokkal, a munkákkal, Tündi orvosi kontrolljainak időpontjaival Budapest és a Bakony között ingázva, na az kész agyrém. Kis extrának ott van az is, hogy Tündi szemcseppjeinek egy része hűtőszekrényben tárolandó, sőt, van, amit mélyhűtött állapotból való kiolvadás után csak 7 napig lehet használni, és némelyiket napi 6 alkalommal kell neki csepegtetni. Szóval ezt a három pihenős napot, egy nagy adag aggodalom, csomó szervezés és intézkedés előzte meg, de bíztam abban, hogy az odajutás és maga a nyaralás már zökkenőmentes lesz. 

A faháztól indulva első utunk Gellénházára vezetett. Itt várt az én drága Viki barátnőm és családja isteni finom, frissen sült rétessel, kávéval.

Jó előre kitaláltam, hogy ha már arra járok, akkor a templomkertet is meglátogatnám, amit Németh Benjámin (Egy kertművész vlogol) épít, szépít immár négy éve, szóval szóltam Beninek, ha netán éppen otthon lesz ezen a napsütötte/napégető nyári vasárnapon, akkor találkozzunk a templomkertnél.

Szerencsére pont úgy jött ki neki is a lépés, hogy otthon volt, így összehoztuk a találkozót.

Miután megnéztük éppen mi virágzik az ágyásokban, és készítettem pár fotót emlékbe, az egyik kis fa árnyékában leültünk beszélgetni: klímaváltozásról, mulcsolásról, eltűnt tulipánhagymákról, meg az élet apró kis (kerti) örömeiről.

Ha arra jártok, feltétlen tegyetek egy sétát ebben a kertben, szemlegeltetésnek és inspirációnak is remek program. Ha pedig ugyanilyen melegben mennétek, akkor mindenképpen érdemes csobbanni egyet a gellénházi strandon is! 

Mi ezt kihagytuk, mert kicsit idő szűkében is voltunk, így csak kiültünk a kertbe és a hintaágyban ringatózva beszélgettünk Vikivel még egy órácskát a veteményesről, meg az élet nagy dolgairól, és örömmel konstatáltuk, hogy a fizikai távolság ellenére milyen jó, hogy minden évben megtaláljuk a módját a találkozásnak.

Az elmúlt 11 évben csomó klassz közös programot csináltunk már, és a szokásos éves faházas láblógatás jövő évi időpontját is belőttük: a szilvaérés időszakára.

Annyira jó érzés, hogy vendégségbe érkezéskor és távozáskor sem üres az ember kosara: én szilvát, barackot, sárga paprikát, és néhány évelőt vittem a kertemből, és kaptam paradicsomot, zöldpaprikát, bazsalikomot, meg persze egy doboz rétest! Meg is állapítottuk, hogy ezek a csereberék a legjobbak, amikor a saját kezünk munkáját, a saját termésünket, virágunkat, sütinket tudjuk egymásnak adni. Tündi egyébként remekül viselte a nyaralás első állomását, komótosan sétálgatott, szimatolt és búcsúzóul ő is kapott ajándékba egy kis főtt husit.

Gellénházáról Bázakerettye felé vettem az irányt Tündivel és a nyuszimotorral. Csodás kis vidéken mentünk át, nagyon szeretem a dimbes-dombos tájakat, a kis településeket, autóval sem nagyon találkoztunk. Igazán nekem való terep, amúgy is szeretek vezetni, de ilyen tájakon igazi felüdülés „börgetni” a kis járgányt. Bázakerettyén már vártak a barátnőim, akikkel ide szerveztük az idei közös nyári kiruccanást.

Szállás ügyben nem fogok tudni tanácsot adni nektek, mert mi egy kedves barátunknál töltöttük az éjszakákat, de ahogy nézem, akad a településen szálláslehetőség. Három kimenős programot terveztünk magunknak: a Budafai Arborétum meglátogatását, az Erdei vasúton utazást Bázakerettye és Csömödér között, valamint strandolást a Kistolmácsi-tónál. 

A Budafai Arborétum kutyával is látogatható hely, de természetesen csak pórázon lehet vezetni a négylábú kedvenceinket. Tündi nagyon szereti a fás, bokros, erdős részeket, most is mindent végigszimatolt. A nagyon tűző napos részeken, inkább ölbe vettem és úgy sétáltam vele el a következő árnyékos területig, ahol ismét a saját tempójában haladhatott (ami most egyébként a meleg miatt a szokásosnál is lassabb volt).

Víz és itatótálka természetesen mindig van nálam, többször megálltunk inni. Maga az arborétum egyébként nagyon kényelmesen bejárható másfél-két óra alatt.

Olvastam, hogy tavasszal a legszebb, amikor a rododendron virágzás van, szóval tervbe vettem, hogy egyszer visszatérek ide abban az időszakban is. Jó tanács: a nyitvatartási időt mindenképpen nézzétek meg előre, mert szezononként változik!

Másnap nagy lelkesen elindultunk az Erdei vasút Bázakerettye-felső állomásához. Természetesen előtte a menetrendet is alaposan megnéztük, és azt, hogy még visszafele is van egy járat. Időben mentünk, mégsem jött a kisvonat… Felhívtam őket, kiderült, hogy jelenleg csak Bázakerettye-alsóig van vasút, szóval az aznapi vonatozást buktuk. Jó tanács: ha ezt a programot tervezitek, akkor telefonon érdeklődjetek előtte, illetve állítólag fb-on is jelezték ezt, de hát azt a kutya sem nézte meg. Így maradt a séta, a főzőcske (a kedvencünk: paprikás krumpli), és a teraszon beszélgetés, kártyavetés, álomfejtés, jóslás, hahaha. 

Másnap már magabiztosan indultunk neki Bázakerettye-alsó állomásnak, már csak azért is, mert a tőlünk 1 km-re lévő állomáshoz vezető utat én már kora reggel lesétáltam Tündivel, a legrövideb csapáson átkelve és lemérve az időt, hogy véletlenül se érkezzünk túl korán, vagy késsük le esetleg a vonatot. Nagyon helyes kis utcákon bandukoltunk, imádom az ilyen helyeket, és Bázakerettyén minden házikó és kert nagyon tüchtig, rendezett, az utcán egyáltalán nem látni szemetet. Néha kicsit olyan érzés fogott el, mintha egy kis alpesi faluban sétálgatnék.

A kisvonat pontosan érkezett és pontosan indult is, nagyjából 50 percen keresztül zötyögtünk Csömödér felé. A táj hangulatos volt: kis házak, legelésző tehenek, virágos rét, erdő, gazdaság, kukoricás váltotta egymást. Tündike az út nagy részét végigaludta. 

Csömödéren egy kicsit megpihentünk (volt büfé és mosdó), ittunk egy frissítőt, és már pattantunk is fel a visszafele tartó vonatra. Tündi ezt az utat már teljes egészében végigaludta az ölemben. Hazaérve kicsit szundikáltunk, aztán elindultunk autóval a Kistolmácsi-tóhoz. Nagyon közel van egyébként Bázakerettyéhez, de azért nem gyalogtávra.  

Az autót leraktuk a parkolóban és már ott is találtuk magunkat a szabadstrandon. Kifejezetten szeretek kora reggel illetve délután vízpartra menni, mint régen, amikor a Balatonra is jártunk, és a legnagyobb melegben inkább visszamentünk a nyaralónkba ebédelni, pihenni. A víz isteni volt, jólesett úszni egyet, aztán kifeküdni a vízparton…

Én még így is inkább félárnyékban feküdtem, ahogy Tündérke is, aki jól elalszik ott, ahova a plédjét lerakom. És ez egyébként az egész utazást tekintve is elmondható róla a nappalokat és az éjszakákat is beleértve: Tündit nyugodtan magára lehetett hagyni a szobában, békésen aludt, míg mi kint beszélgettünk. Kint a teraszon is szépen lefeküdt a helyére, miután gondosan felporszívózta a terasz minden egyes mm-ét. Nem hisztizett, nem csinált műsort, ha ébren volt, akkor meg folyton szimatolt, főleg a konyhában, természetesen a lábunk alatt.

Reggelente mindig korán felkeltem vele, mentünk egy nagyot a csendes, üres utcákban, és közben az járt a fejemben, hogy ilyesmi békés helyen boldogan eléldegélnék idősebb koromban. De azért ne szaladjunk ennyire előre. 

A település nevezetes a MAORT lakóépületeiről, amiről ITT olvashattok bővebben, és hát sétálgatni itt tényleg nagyon kellemes élmény testnek, szemnek egyaránt.

Apró dolog, de számomra nagy öröm, hogy Tündérke szemcseppentéseit gond nélkül végig tudtam csinálni ebben a pár napban az ide-oda menések között. Azóta voltunk már szemkontrollon is az állatkórházban, a korához és az állapotához képest szerencsére minden a legnagyobb rendben van vele.

Az autózást is bírta (többnyire aludt), valahogy minden olyan flottul ment vele, amiért igazán hálás vagyok. Nem tudom, hogy lesz-e még lehetőségünk együtt így elutazni valahova pár napra a jövőben, de kisebb kirándulásokat, kutyabarát kertlátogatásokat mindenképpen tervezek vele még idén.