Az elmúlt egy évben egyre kevesebb lett a púder árnyalat körülöttem, de főleg az erősebb rózsaszínek tűntek el a környezetemből. Szűk 7 évig tartott ez a mindent elsöprő „színszerelem”, ami mostanra hűlt ki.

Év elején írtam Nektek arról, hogy valamiféle változás van a levegőben, a korábban elképzelt stílus és színvilág, amit a beköltözésemkor ide elképzeltem, már nem vonz annyira. ITT tudjátok elolvasni. Egyébként ezt teljesen természetesnek gondolom, az ember ízlése változik, formálódik, alakul, de ez nem jelenti azt, hogy most mindent fenekestül felfordítok, hogy mielőbb ki tudjam alakítani azt a hangulatot az otthonomban, amiben jól érzem magat. Ez egy hosszabb folyamat. Én már egy éve ügyködök ezen itthon, nyilvánvalóan az, hogy tavasztól őszig a faház miatt kétlaki életet éltem, azért jelentősen lelassította az egészet.

Mindig is kedveltem a lágyabb rózsaszínes árnyalatokat, de az egész púder őrület tulajdonképpen még a panel lakásomban robbant be először, amikor az erkélyt Poli-Farbe „árvalányhaj” árnyalatra festettem, ITT. Aztán jött a nappali (ITT) és egyre több rózsaszínes árnyalatú dolgot gyűjtöttem magam köré. Igyekeztem nem túlzásba esni, mármint nem halmoztam fel kacatokat, ekkor már a tudatosabb vásárlás egyre meghatározóbb szempont volt az otthonszépítésben és mindennapokban. Meg persze csomó mindent inkább összeraktam magamnak, mint hogy megvegyem. 

Amikor 2016 karácsonyán úgy döntöttünk a családommal, hogy eljött az idő eladni a panel lakást, nem volt időm álmodozni, tervezgetni az újat. Olyan gyorsan elkelt a kis bloggerlak (ITT), és olyan gyorsan kellett újat találnom (ITT), hogy úgy voltam vele, nekem bőven jó lesz az, ha egy olyan ingatlanra akadok, ami jó alap a kreatív ötletek megvalósítására és előbb-utóbb ki lehet belőle hozni azt, amit a panelból kihoztam. Egy hangulatos otthont csak egy másik helyen. Végül EZ lett a befutó.

Nem gondolkodtam új stílusban, más megjelenésben, kézenfekvő volt, hogy az új otthonom kialakításában is azt viszem tovább, amiben korábban éltem. Bár az új nappaliban próbálkoztam szürke fallal (ITT), de ez már másnapra kiderült, hogy vakvágány számomra.

Amikor 2018 őszén megvettem a faházat, új lehetőségek és egyben új szemléletmód nyílt meg előttem. Bár fél év múlva még úgy gondoltam, hogy két különböző stílust milyen jól fogok majd ott, és itthon megvalósítani (ITT írtam róla), de aztán ez a koncepció hamar borulni látszott. A faház által sokkal közelebb kerültem a természethez, és ezzel együtt valahogy az otthonszépítésre is más szemmel, talán mondhatom, hogy még inkább fenntartható módon néztem.

Persze, korábban is festettem át megkopott, öreg bútorokat, kombináltam a régit az újjal, és számos dekortárgyat készítettem, de bő egy éve valahogy ezek vannak leginkább főszerepben, és erre a vírushelyzet is ráerősített. Ha valami tetszik, vagy kipattan a fejemből egy ötlet, akkor kb. az utolsó helyen szerepel azt, hogy készen, újonnan megvegyem. Először végiggondolom, hogy vannak-e hozzá alapanyagaim, eszközeim, hogy esetleg én magam összerakjam. Ha ez nem opció (mert pl. szőnyeget szőni nem tudok), akkor szívesen megveszem használtan, kedvezőbb áron, akár úgy is, hogy mondjuk van egy kis szépséghibája. Ha nem találok így sem, akkor várok, keresgélek, kutatok. És ha így sem járok sikerrel, na, akkor esetleg megveszem magamnak, ha találok olyat, amire azt mondom, hogy tényleg megéri, esetleg kivárok egy akciót. 

Ha valami eltörik, megragasztom, megjavítom, vagy megnézem, hogyan tudom más formában újra az otthonom részévé tenni. Amire pedig tényleg nincs szükségem, azt vagy eladom, vagy a barátaim között elosztogatom, illetve eladományozom. Sosem voltak igazán drága, luxus tárgyaim, bútoraim (nem is vágyom rájuk), ezért nem érzem agyagi szempontból malőrnek azt, hogy egy-egy bútoromtól, kiegészítőmtől a bennem kialakult változás igénye miatt szeretnék megválni. 

Az elmúlt egy évben, ha lassan is, de azért történtek kisebb-nagyobb változások és ez az összképen is egyértelműen visszaköszön. A teljesség igénye nélkül kiemelek néhányat, megmutatva ezzel, hogy kis költségvetéssel, saját kezűleg, hogyan lehet tereknek, vagy akár csak egy-egy szobarészletnek új karaktert adni. 

Ez a polc a falon nem csak az üres teret tölti ki a tv felett, de dekorációk elhelyezésére és a növények számára is praktikus megoldás:

A régi kaspót fel lehet dobni, ha új anyaggal vonjátok be. Ezt a szőtt rattant (ami eredetileg falvédő volt) egy garázsvásáron vettem, ITT tudjátok elolvasni, hogyan lett belőle kosár forma.

Bútorfogantyúk cseréjével új karakert kaptam a bútoraim. A korábbi fényes akril gombokat mindenhol lecseréltem ezekre a saját készítésű bőr fogantyúkra, amikről ITT írtam részletesen.

Az éjjeli lámpám új, de a zamio növény már saját szaporítás. A képkeret és a benne lévő grafika is régi, a bézses árnyalatú falfestéssel viszont jól összepaszolnak. 

Magáról a falfestéről ITT írtam, ezt Franciska háton alvós szokása „inspirálta”.

A textileket is elkezdtem cserélgetni. Volt, amit leárazva vettem, volt, amit én varrtam vagy éppen mintáztam. 

Utóbbira példa ez a mintás párnahuzat, amiről ITT írtam. 

Az idei „legvadabb” ötlet a hálószobai festős művem lett, ami egy szarvas amúgy, de őzikének is nevezhetjük. Ha közelebbről megnéznétek, és kíváncsiak vagytok, hogyan került fel a falra, akkor ITT van róla a bejegyzés. 

Innen egyébként még egy fa deszkás ágyvég hiányzik, de ezt a projektet szerintem áttolom januárra…

Olyan apró részleteket is sikerült helyrerakni, mint pl. a küszöb melletti szintemelkedést, amit egy régi szegőléccel oldottam meg. Apróság, de mégis szebb látvány, amit ITT tudtok közelebbről megnézni. 

Az erkélyen is történt némi frissítés a meglévő polcokat átraktam egy másik falra, bekerült egy régi asztal, egy rattan fiókos tároló (mindkettőt használtan vettem) és sok növény. Az erkély változásairól ITT és ITT írtam. 

Az ősz beköszöntével a természetből hoztam száraznövény dekorációkat a lakásba. Szinte minden helyiségbe került valami mutatós darab, ezekről ITT írtam. 

Idén végre a konyhai, régen tervezgetett bárszékek is bekerültek a pult alá. A bárszékeket használtan, de ajándékba kaptam egy nagyon kedves olvasómtól. Kellett rajtuk faragni, és sprayfestékkel is megszórtam őket, de szerintem szuper lett az végeredmény, amit ITT meg is tudtok nézni több perspektívából. 

A rózsaszín fotelt már elég régen eladtam, és a helyére mindig bekerült valami más. Egy ideje viszont a növényeim lakják ezt a helyet. Az egyik „állvány” a faháztól elhozott bárszék, a másik tulajdonképpen egy suszterszék, vagy fejőszék, amit tavaly karácsonyra kaptam a Szüleimtől. Egy öreg bácsi készítette, természetesen a faházban is van belőle.

A fent említett szőt rattan maradékából (amiből kosár is készült a plédek számára) még ünnepi dekorációra is futotta. ITT írtam róla egy posztban, amiben az újrahasznosításé a főszerep. Tetszik, hogy a polcon visszaköszön piciben ugyanaz az anyag, csak egy kicsit más formában. 

Év elején még volt alkalmam egy szuper növényes makramé workshopon is részt venni, így nem csak egy élménnyel gazdagodtam, de egy klassz fűggeszthető növénytartóval is. ITT írtam róla. 

Az év végén pedig még sikerült egy régóta húzódó projekt végére is pontot tenni. Bár én ezt csak tavasszal terveztem megcsinálni, de az élet mégis úgy hozta, hogy a félig kész fürdőszoba Mikulásra néhány apróságtól eltekintve szinte teljes mértékben összeállt. ITT írtam róla.

A minap a hálószobában kialakított „irodámban” lecseréltem a mályvás árnyalatú székemet egy fonottra, a púder szőnyegeimet pedig a barátnőimnek adtam. Így most visszafogottabb a megjelenés, egyszerűen ebben most jobban érzem magamat. 

Mindez még csak az egyik otthonom volt, a fővárosi lakásom, a faháznál még ennél is több fejlemény történt, bár ott a kezdetektől ezt a natúr, természetközelibb irányt lőttem be, sok fával, rengeteg újrahasznosításra épülő barkácsötlettel, és kertészkedéssel. Hozzak arról is egy idei évi összefoglalót Nektek?