Amióta veletek is megosztottam a hírt, hogy elkelt a lakásom, rengetegen érdeklődtök, hogy hova költözöm, megvan-e már az új lakás, milyen lesz a stílusa, stb. Nézzük mi a helyzet ezen a fronton…

Az ingatlanpiacot már ősz óta figyelemmel követem, bár akkor még csak kíváncsiságból, mert valahol ott motoszkált bennem, hogy eladnám a lakásomat és szeretnék máshova költözni. Amikor karácsonykor megszületett a döntés, hogy akkor bizony eladom, rögtön fel is állítottam az új lakással kapcsolatos preferenciáimat. Ezekről már írtam korábban, de akkor nézzük újra a legfontosabbakat:

  • tégla falak
  • erkély
  • másfél szoba
  • minimum 1. emelet
  • jó lokáció
  • jó tájolás
  • kertvárosi övezet

Az, hogy milyen állapotban van szinte nem is volt szempont, de nem szerettem volna totál felújítandót és teljesen készet sem venni. Olyanra vágytam, amiben benne van a „Juditu potenciál”.  Aztán elkezdtem az alap igényekhez hozzávenni még ezt-azt, ami erősen leszűkítette a szóba jövő kerületeket. Nézelődtem a budai oldalon is, de a keretemből ott csak egy sokkal kisebb téglára futotta volna (hitel nálam szóba sem jöhet, már a szótól is kiráz a hideg, brrrr), és a fenti szempontokból is el kellett volna párat engedni, pl. az erkélyt, vagy mondjuk egy szobát. Úgy éreztem, hogy csak Buda miatt, ezt nem fogom megtenni, pláne, hogy egyébként érzelmileg valahogy sem mozgatott meg annyira az egész. Engem a négy falon kívüli (magán)életem a pesti oldalhoz köt, itt nőttem fel, itt élnek a gyerekkori Barátaim is, akik számomra nagyon fontosak és ilyen szempontból kicsit lokálpatrióta is vagyok.

Ezért sokkal inkább munkálkodott bennem az, hogy valahol a környéken találjak egy szuper, nekem való lakást. Nem minden részét szeretem Zuglónak, de vannak olyan övezetek, amikbe konkrétan szerelmes vagyok. Úgyhogy, elsősorban ezeken a részeken nézelődtem. Azért fontos megjegyeznem zárójelben, hogy ha nem egymagamnak – és a vállalkozásomnak – kerestem volna a lakást, hanem ez közös projekt lenne valakivel, akkor nyilvánvalóan már egészen más szempontok dominálnának, zárójel bezárva.

A MÓDSZER

Az egész új otthon keresés projektet irtó komolyan vettem. Késő éjszaka és hajnalban bújtam az Ingatlan.com-ot, 4 hirdetésfigyelő volt beállítva (1 és 2 szobás lakások, a XIV. és a XVI. kerületben), és jópár ingatlanost mozdítottam a témára. A helyzet az, hogy erősen szűrtem fotók és a hirdetés igényessége alapján is… A nekem tetsző lakásokat elmentettem, és legtöbbször már hajnalban ráküldtem az üzenetet a hirdetőre, hogy amennyiben lehet még aznap megnézném a lakást, még sötétedés előtt (a fények nagyon fontosak!). Onnantól kezdve, hogy lefoglalózták a lakásomat (ITT), már csak a keresésre tudtam fókuszálni, hisz már akkor megállapodtunk, hogy március 31-ig lakom itt. Így mindössze 7 hetem volt arra, hogy megtaláljam az új fészkemet. Persze volt B tervem: átmenetileg egy albérlet formájában.

LAKÁSOK

Ahogy nézegettem élőben hétről-hétre a lakásokat, egyre jobban körvonalazódott a kép, hogy milyen lakást szeretnék pontosan. Ez egyrészről tök jó, másrészről innentől kezdve, alig akadt hirdetés, ami ínyemre való lett volna… A legelején még egyáltalán nem volt fontos számomra pl. a fűtés típusa sem.

Aztán a végére odaáig jutottam, hogy nem szeretnék sem konvektort, sem gázcirkót a lakásban, legyen inkább távhő vagy házközponti fűtés. Fontos volt továbbá az is, hogy a háló a nappaliból (is) nyíljon, ez a munkám szempontjából nekem sokkal több izgalmas perspektívát rejt magában. Egyre jobban vonzott a régi csaphornyos parketta, a fa nyílászárók, a polgári jelleg. Másik példa: azoknál a lakásoknál mindig kivert a víz, ahol a szobák falait festett fűrészporos tapéta borította, mert láttam magam előtt, hogy micsoda meló lesz azt majd levakarni, és megfelelően előkészíteni úgy, hogy festhető legyen.

Elég sok ingatlanos lepődött meg azon, hogy én valahogy pont az átlag érdeklődők által negatívumnak tartott dolgokra izgulok rá. Ezért a legtöbbnek inkább előre mondtam, hogy ne is kezdje el reklámozni a lakást, mert a laminált padló, a klíma, az új műanyag nyílászárók és a mindenféle – tárolásra remek – beépített szekrények az én szívemet nem fogják megdobogtatni.

Kifejezetten vadásztam az itt-ott recsegő parkettát és a régi, duplaszárnyas fa ablakokat, mely előtt majd zöld fák lombjai árnyékolják a lakást a nyári szikrázó napsütésben. Számomra ezek magában hordozzák az „otthonosság-érzést”.

Nyilván nem szeretném senki lakását kritizálni, mások vagyunk, más az ízlésünk, és ezt tiszteletben tartom, csak leírom nektek, milyen vezérszálak mentén keresgéltem a „Juditu Otthon 2.0”-át, azt, ahova ráadásul pár héten belül be is tudok költözni, nem kis kihívás elé állítva ezzel magamat. De hát minél nagyobb a kihívás, annál nagyobb a motiváció is bennem, hogy sikeresen teljesítsem.

Volt olyan lakás, ahol a környék imádnivaló volt, még a lakás árával is kibékültem volna, de az erkélye pl. tele volt rakva galambriasztó zacskókkal, ami engem is rögtön elriasztott. Belefutottam olyanba is, ahol a lakás nagyon tetszett, de nem győzött meg a környék. Sem odafele, sem visszafele nem élveztem az utazást. És akadt olyan is, ahol a lakás a csodás ősfás környezet, a remek alaprajz, valamint a fa parketta ellenére valahogy mégsem érintett meg, de az eladó annyira jófej volt, szívesen vettem volna meg tőle a lakást. Szerintem kell a vevő-eladó közötti szimpátia, – nevezhetjük valamilyen szinten kémiának is – , mert egy esetleges megállapodás során ez valahol a kölcsönös bizalom egyik feltétele.

Összesen 15 lakást néztem meg (ingatlanos- és magánhirdetéseket egyaránt), ez szerintem nem is kevés, de nem is túl sok, pont elég volt ahhoz, hogy megtaláljam azt, aminél megdobbant a szívem.

Szóval annyit elárulok, hogy március 31-én költözöm, de azt, hogy hova, majd csak akkor mutatom meg, amikor már ott vagyok.

Addig legyetek türelemmel, mert közben én még kiugrom Barcelonába is 5 napra!  Haha, eladás, vétel, dobozolás és költözés kellős közepén, nagyon laza vagyok mostanában, de hát fene gondolta volna december elején, amikor megvettem a repülőjegyet, hogy el fogom adni a lakásomat. Zajlik az életem és nagyon élvezem!