Alig egy héttel a beköltözés után végre van egy kis szusszanásnyi időm, hogy az új lakásról is írjak Nektek! Hihetetlen sztori ez számomra is, még fel sem fogtam igazán, hogy egy nagy álmom valóra vált…

3 hónap leforgása alatt sikerült eladnom a régi lakásomat és vennem egy újat, amiben teljes mértékig benne van a “Juditu-potenciál”. Úgy értem, hogy majd kedvem szerint tudom alakítani, szépíteni, és majd szép lassan DIY otthont teremteni belőle. Az eladáshoz nem vettem igénybe ingatlanos segítségét, de azért többel is elcsevegtem a lakásom hirdetéséről, fotóiról, esetleges későbbi megbízásról, ha netán mégsem menne el az ingatlan pár hónapon belül. A huszonvalahány telefonáló közül mindössze 1 kérdezte meg, hogy egyébként keresek is lakást? Ez eleve nagyon szimpatikus volt, pláne a nevét hallva: Angyal Judit, na mondom, nomen est omen, egy próbát megér, hogy találkozom vele.

Ez még januárban történt, és úgy beszéltük meg, hogy nálam futunk össze. Szerettem volna, ha látja a Juditu lakást, azt, hogy mit hoztam ki egy panelból mindenféle DIY megoldásokkal. Tulajdonképpen egy olyan ingatlant kerestem, ami egy jó „alap” a munkámhoz, a hobbimhoz, mondhatnám, hogy az egész életemhez.

És bár egyedül is lelkesen keresgéltem, és több lakást is megnéztem így (ITT írtam erről), Judit volt az, aki néhány közös lakásmegtekintés után végül megmutatta nekem ezt az eladó ingatlant is, ami egyébként nem hozzá, hanem Ördögh Anita kolléganőhöz tartozott a Duna House rendszerében. Ez nagyon vicces, Ördögh & Angyal, mi lesz ebből? – gondoltam! Múltkor említést tettem arról is, hogy mennyire fontos az, hogy az eladó és a vevő között meglegyen az a bizonyos „kémia”, ami a későbbi hatékony és zökkenőmentes együttműködés alapja (szerintem). Na, hát én pont az eladóimmal nem találkoztam sajnos, mert ők külföldön élnek, szóval személyes kontaktusom egyáltalán nem volt velük a megtekintéskor. De az Angyal-Ördögh páros közvetlensége valamint hatékony kommunikációja, és persze maga a lakás – amiről érezni lehetett, hogy tulajdonosai valaha nagyon szerették – abszolút meggyőztek, olyannyira, hogy egy át nem aludt, izgatott, reményekkel teli éjszaka után, másnap ajánlatot is tettem rá. Már ekkor éreztem valahol mélyen belül, hogy ezzel a lakással dolgom lesz, és a lakás adatlapjára ezt firkantottam magamnak:

Ezután majdnem 48 órán át voltam ismét ébren, mire a rendszerben oda-vissza hivatalosan is megszületett az eladók és köztem a megállapodás. Olyan izgatott voltam, annyira nagyon vágytam, hogy az enyém legyen, szó szerint sírtam örömömben, amikor megjött a válasz. Aztán elkezdődött a dobozolás…

Nem volt sok cuccom, de azt a keveset elkezdtem dobozokba és zsákokba pakolászni, a végén már csak néhány textil és növények maradtak, amitől azért még az utolsó napokban is otthonos volt az összkép. Magáról a költözésről és a búcsúról ITT írtam.

Pár nap múlva az eladóim, Viki és Gábor felhívtak Skype-on Londonból, hogy megismerjenek és beszélgessünk kicsit, hát mennyire jófejek már! Egy csomó mindent megtudtam a lakásról, a szomszédokról, arról, hogy valóban nagyon szerettek itt lakni, és tulajdonképpen azért válnak csak meg tőle, mert ők már évek óta Londonban élnek, és nem fognak hazajönni. Én már ekkor megígértem nekik, hogy jó kezekben lesz a lakás, gondoskodom róla, hogy nálam is szeretnivaló otthon váljék belőle.

Az adásvételi szerződésig nem is találkoztunk, de folyamatosan tartottuk a kapcsolatot. A szerződés napjára az ingatlanosokkal, valamint az ingatlanjogász ügyvédemmel, és Vikiékkel olyan remekül előkészítettünk mindent, hogy mindössze egy nap leforgása alatt megtörtént a kifizetés, a birtokba adás, a közművek átíratása, és még aznap este a költözés is. Ráadásként én még hajnali 5-ig a konyhát is kitakarítottam és bepakoltam, az izgalom és a lelkesedés ébren tartott.

Röviden összefoglalva tehát ezek voltak a főbb mérföldkövek az elmúlt 3 hónapban:

• December 24. – Megszületik a döntés, hogy eladom a lakásomat (ITT).
• Jönnek az érdeklődők az én lakásomra, én pedig keresgélem az új helyemet…
• Lefoglalózzák a lakásomat (ITT) és szóban megállapodunk, hogy március 31-én kiköltözöm. Innentől már lázas kutatás, mindössze 7 hetem volt, hogy megtaláljam azt a lakást, ahova rögtön be is tudok költözni…
• Ráakadok az új otthonomra, és pár napra rá meg is egyezünk.
• A Juditu Otthon 1.0 hivatalosan is eladva.
• Március 31. – Szerződés, birtokbavétel, beköltözés

Na de, nézzük magát a lakást, mert szerintem ez a legérdekesebb dolog számotokra! A Facebookon már megmutattam a hirdetés fotóit (ITT), de én is készítettem pár képet, hogy lássátok, mi az, amiben én rögtön első pillantásra megláttam a lehetőségeket.

A lakás maga közel 60 nm, magam sem gondoltam volna, hogy sikerül a 49 nm-es panelből egy nagyobb téglába mennem. A vásárláshoz hitelre szerencsére nem volt szükség, amúgy sem csípem a banki kölcsön témát, a havi törlesztést, elkölteni előre azt a pénzt, amit még nem kerestem meg. Nem árulom el, hogy mennyiért vettem meg, a lényeg úgyis az – amire a legbüszkébb is vagyok az egész történetben -, hogy egyedül, teljesen önálló döntések mentén, a saját pénzemből vettem magamnak egy szuper lakást (és egyben munkahelyet), olyat, amilyenre vágytam. Nyilván, a Szüleim védőhálója azért végig velem volt, ha netán valahol megzuhannék ebben az ingatlan eladás-vétel történetben, amit még életemben nem csináltam, ne puffanjak olyan nagyot. Ez sokat jelentett, és bár én választottam a lakást, boldog vagyok, hogy nekik is nagyon tetszik, és többször elhangzott már a szájukból, hogy remek döntést hoztam.

Szóval, íme a lakás alaprajza:

És egy szimpla 3D róla:

Remek elrendezés, 2 egész szoba, loggia, tágas terek, 2.85 belmagasság, nagy ablakok és még kamrám is van, sőt, pincém is. Az elektromos hálózat ki van cserélve, hurrá!

Az előszoba sokkal szélesebb, mint a korábbi, és a nappalin és konyhán keresztül természetes fény is áramlik be. Innen nyílik a kamra, a wc, a fürdő, a nappali és a “közlekedő” a konyha felé.

Az ajtó mellett található két nagy gardrób, amiket még az előző-előző tulaj épített ide, ezeket ki fogom bontani, mert összenyomják a teret, beszorítják az ajtót, nagyon nem tetszik. Persze, tudom, tárolóból sohasem elég, de egyrészről nekem tényleg nincs sok cuccom, másrészről a kamrából gardróbot fogok csinálni, harmadrészről van máshol is beépített szekrény a lakásban, méghozzá a konyha és az előszoba közötti közlekedőben. Szóval az előszobai szekrények menni fognak!

Az említett közlekedő másik fele “mosókonyha”, ide van kivezetve a mosógép, így nem kell a fürdőben kerülgetni. Imádom ezt a megoldást, pláne, hogy a korábbi lakásomban én is kiraktam a mosógépet a fürdőből.

A konyha hatalamas, gépesítve van (mosogatógép, elektromos főzőlap, meg minden kutyafüle), bár a bútor színe nem a szívem csücske (amúgy IKEA), de ehhez első körben nem nyúlnék hozzá, mert amúgy teljesen rendben van.

Vettem egy nagy hűtőt, olyat, amilyen a felnőtteknek van (hahaha), és ez most a konyha másik felén árválkodik, belóg a térbe, ami kicsit zavaró. Úgyhogy, mivel amúgy is lesz strangcsere a beépített sütő elem mögött (ebben már rutinos kismókus vagyok, nem ijedek meg holmi kis lakásban történő falbontástól), oda fogom berakni a hűtőmet, a sütőt meg áttelepítem, de erről majd úgyis írok később. Kicsit messzebbről fotózva látszik a beépített szekrény is a kisközelekedőben:

Erősen hajlok arra, hogy ütök egy átjárót a nappali felé (pont ott, ahol most a hűtő van), ami nagyon praktikus lenne, hisz nem kellene mindig a közlekedőn és az előszobán át körbekerülni, de akkor a nappalinak már nem marad teljes egész falfelületete, mindegyiken van legalább egy ajtó vagy ablaknyílás… Ha lesz ajtónyílás, akkor tolóajtóban is gondolkodom, szeretném, hogy a konyha ilyen módon elszeparálható lenne. Étkezőt nem szeretnék a konyhába, hisz van egy nagy pultom az ablak alatt, ide majd veszek pulthoz való bárszéket (63 cm magas!). Az étkezőasztalt pedig a nappaliba szeretném tenni, ahogy korábban is volt.

A nappali 20 nm, innen nyílik a loggia és a háló. A szobának hatalmas aszimmetrikus duplaszárnyú fa ablaka van, amibe azonnal belszerettem, ahogy a parkettába és a régi vasradiátorokba is. Ez inkább négyzetes elrendezésű (a korábbi lakásomban téglalap volt), úgyhogy itt a bútorokkal jobban kell okoskodni.

A hálószoba 15 nm, sokkal nagyobb, mint az előző. Nagy ablaka a loggiára néz, és az ágyat pont úgy fogom tudni betenni, hogy a reggeli felkelő nap pont az arcomra süssön. Ez a lakás ugyanis keleti fekvésű, ami olyan kis koránkelő earlybird-öknek való, mint amilyen én vagyok.

Itt jelenleg 2 nagy gardróbszerkény van, ezeket a lakással együtt kaptam, a sarokban lévőt jól szét fogom kapni, mert nagyon sok helyet vesz el… A tolóajtósnak viszont nagyon örülök, kicsit bajban lettem volna a ruháimmal, ha ez nincs…

A hálóból közvetlenül be lehet jutni a fürdőbe, ami nagyobb is, mint a korábbi fürdőszobám. A csempe színe egészen pontosan olyan, mint a panelban volt (ITT), sőt még a stílusa is nagyon hasonló, ezzel a későbbiekben biztosan kezdek valamit (ahogy ott is terveztem már egy ideje), de egyelőre ehhez sem nyúlok, kényelmes, komfortos, tiszta, szóval nagyon örülök neki.

A fürdőben egyébként szintén van egy sokmindent elnyelő szekrény, ha a fürdőnek nekiesek egyszer, ezt is újragondolom majd. A helyiség amúgy kétbejáratos, innen az előszobába lehet kimenni, ami nagyon praktikus.

A wc majdnem olyan minden az előző, szürke és fehér, szerintem azért egy világosabb árnyalatú csempefestés azért bejátszik majd, ahogyan a panelban is (ITT)!

A loggia be van építve nyitható ablakokkal, ide ebben az állapotában télikert hangulatot tudok elképzelni, nyilván a padlóburkolattal és a barna keretekkel kezdenem kell valamit, de nekem ez nem gond, az enyémmel együtt (ITT) több sikeres erkélytuningon is túl vagyok már, mint pl. ITT, ITT és ITT.

Első körben bútorokat kell szereznem, mert jelenleg a földön alszom egy szivacsmatracon (amúgy meglepően kényelmes), és ez egy kicsit arra az időszakra emlékeztet, amikor egyetemistaként beköltöztem az előző lakásomba… Pont ugyanígy aludtam a földön. De azért már most is kialakítottam magamnak olyan hangulatos sarkot, amitől nem úgy érzem magamat, mint aki pár napja költözött be:

Ha megvannak a fő bútorok, jöhet a festés is, aztán gyorsan kipakolom a dekorációkat és máris pofás lesz az egész. Nyilván, rengeteg kisebb és nagyobb pepecselni való lesz a lakáson, amikkel szerintem az elkövetkező 1-2 évben remekül elleszek, de ez ugyebár azt jelenti, hogy sok bejegyzés fog készülni Nektek!

Az új lakással valóban új fejezet is kezdődik az életemben. Tartsatok velem a Juditu Otthon 2.0-ban is, ígérem, hogy ötletekből, inspirációkból – és kifogyhatatlan lelkesedésből – nem lesz hiány.