Nem tudom, hogy pontosan hány festéssel kapcsolatos poszt van a blogon (nagyon sok), de az biztos, hogy nem véletlenül a festés-mázolás az egyik kedvenc diy „fegyverem”. Hihetetlenül látványos átváltozásokat lehet vele elérni, erre hoztam most példaként a pinceajtómat…

Mielőtt belecsapnék a lépések leírásába, azért érdemes visszatekinteni április végére, amikor bemelegítésként a pinceablak keretét és zsalugáterét festettem le. Ilyen volt:

És ilyen lett:

ITT az előkészületekről írtam, ITT a festésről és utóbbi posztban azt a listát is megtaláljátok, mi mindent festettem már le azzal a Poli-Farbe Cellkolor Aqua festékcsaláddal, amit most a pinceajtó esetén is alkalmaztam. 

Erről a vízzel hígítható zománcfestékről a legfontosabb tudnivaló, hogy nem csak beltéren, de kültéren is alkalmazható, fa- és fémfelületeken egyaránt. A leírás szerint bírja az időjárás viszontagságait, így akár ajtó, ablak, kerítés, korlát, sőt akár esőcsatorna festésére is alkalmas. 

Lássuk tehát a kiindulási állapotot a pinceajtó esetén: 

Régebben egy fém kép is volt az ajtón, azt már korábban leszedtem. Az alap koncepcióm az volt, hogy mivel funkcióját tekintve egy teljesen remek ajtóról van szó, így nem fogom újraüvegezni, nem fogok rá új rácsot és üveget venni, maximum a kilincset cserélem le, mert az már kopott, festékes.

Tehát megpróbálom ráncfelvarrással kipofozni, hogy ne legyen folyton az az érzés bennem minden alkalommal, amikor lejövök a pincébe, hogy „áááh, ezzel az ajtóval is kezdeni kellene már valamit”. 

Szóval, erőt vettem magamon és nekiestem a projektnek. Első lépésként alaposan letakarítottam az ajtót és a tok réseit. Portalanítás, rovartetemek, pókhálók eltávolítása, sikálás, amit csak el tudtok képzelni, hogy az alapozó festésnél már semmi ne állja útját a hatékony munkának. Annyiban most könnyebb dolgom volt, hogy az ajtóról egyáltalán nem pergett a festék, ezt láthatóan többször is kenték át, mint az ablakot.

Most is a Poli-Farbe Cellkolor Aqua vízzel hígítható univerzális alapozóját használtam, a fa felületekre és az ajtó alján lévő fém profilra ezt vittem fel. A felvitelhez ecsetet használtam, de teljesen sima felület esetén nekem a szivacshenger is bevált. 

Két réteg között ajánlott egy finom csiszolás, pláne, ha a felületet esetleg csíkosnak, egyenetlennek látjuk. 

Az alapozóra fehér Poli-Farbe Cellkolor Aqua selyemfényű zománcfesték került, ahogy korábban, az ablak esetén is. Egyébként a száradási idő 24 óra, és emiatt egy szimpla ajtófestés, mint ez, akár 4 napra is nyúlhat (két alapozó + két fedőréteg esetén), persze maga a festés mondjuk csak fél óra, és akkor már az eszközöket is elmostam (vízzel). 

A szürke színt ezúttal nem én kevertem ki, ahogy korábban, hanem a Poli-Farbe Cellkolor Aqua színpalettán található festékkel dolgoztam. Az már tényleg csak a véletlen műve, hogy megszólalásig hasonlít az általam előzőleg kikevert színhez.

Nézzétek csak, egérszürke:

Ezzel a színnel lefestettem a rácsot és az azt szegélyező elem belső szélét.

Valamint a fém profilt is, amitől sokkal pofásabb lett az egész.

Na, és akkor most jön az a rész, ami nem annyira szabályos, cserébe mutatós, viszont tudni kell, hogy ez erősen kompomisszumos megoldás. Én ugyanis az ablaküveget is átfestettem szürkére. Ráadásul alapozó nélkül, viszont három rétegben, és csodásan befedte.

Ugyanakkor pontosan tudom, hogy az ilyen felületre sokkal jobban kell vigyázni, egyrészről mert nem raktam alá alapozót, másrészről, mert üvegfelületről van szó és ezt a festéket nem erre találták ki. Tehát, ha nem akarom, hogy sérüljön, akkor nem fogom takarítás során szivaccsal súrolni, csak nedves kendővel áttörlöm. 

Persze benne van a pakliban, hogy ha nekikoccintok valamit, pl. a kapa végét, akkor a festék karcolódhat, lekophat. Na bumm, és akkor mi lesz? 

Fogom a kis ecsetemet és újra lefestem. Ez még mindig a legegyszerűbb és legolcsóbb megoldás szerintem. Persze üveget is lehet cserélni, de ha nem muszáj, nem csinálok feleslegesen üveghulladékot, és ez is egy fontos – környezettudatos –  aspektusa a dolognak. Egyébként a lakásom bejárati ajtajának üvegét is lefestettem (ITT), és két év alatt még egyetlen egyszer sem kellett javítanom.

Az egész olyan új és friss, remélem, ez most pár évig kitart… 

Egymás mellé rakva az előtte/utána állapotot, azért még látványosabb a változás. Mennyivel jobb érzés lesz így lejönni a kerti szerszámokért… 

Az ajtóra új kilincs került, sőt egy dísz is, de erről majd egy következő posztban mesélek.

A bejegyzés támogatója: