A faháznál a legkisebb munka is borzasztó időigényes, ezért néha úgy érzem, hogy sokkal lassabban haladok a betervezett dolgokkal, mint szeretnék. Egy egyszerű – festéssel, javítással – megfejelt tolózár csere is órákig tartó szöszmötölés néhány napon át…

A sztori ott kezdődik, hogy már tavaly kitaláltam, hogy a spalettákon lévő tolózárakat lecserélem. Ezek ugyanis egy korábbi festés alkalmával nem lettek levéve, így többségükbe a festék belefolyt, beleszáradt, a legtöbb zár így akad, na meg a szememet is szúrja, hogy a reteszeken ott a festék.

Aztán persze mindig találtam más fontosabb tennivalót, és maradt a mormogás a spaletták ki-be nyitogatásakor, hogy „Ahj, ezeket is meg kellene már csinálni”. Vannak spaletták, amik már fehérek, pl. a teraszon, ITT, de a tolózárak cseréje még nem történt meg. Az ültetőasztalos barkácsolásnál, ITT viszont nekirugaszkodtam a konyhaablaknak, hogy legalább eggyel előrébb legyek, talán utána lendületet kapok, haha. 

Úgyhogy, amíg száradt az ültetőasztalon az első réteg lazúr, lekaptam a spalettát és leküzdöttem róla a régi rozsdás csavarokat. Erről a fázisról egy mini videót is készítettem, amit ITT meg tudtok nézni.

Ezután az egész felületet finoman átcsiszoltam. Főleg a pergő részek miatt, nem volt célom, hogy az egész felület matt legyen, az alapozó így is remekül tapad. 

Mivel az új tolózár mérete kisebb, mint a korábbié volt, ezért a visszamaradt lyukakat mestertapasszal javítottam ki. 

A mestertapasz száradása után, megint csiszolás jött, majd portalanítás, és végül festés. 

Feldobtam a bakra a zsalugátert, és Poli-Farbe Cellkolor Aqua selyemfényű alapozóval (2 réteg) )és fedőfestékkel (2 réteg) megküldtem mindkét oldalát.

Amíg száradt egy-egy réteg, addig a konyhaablakon és az ablaktokon pepecseltem. Órák és napok teltek el, mire mindennek a végére értem, nem véletlen, hogy húztam, halasztottam ezt a munkát… Akármennyire is macerás és lassú folyamat volt, a végén csak felkerült a két új tolózár, és az eredmény kárpótolt mindenért :

Az egész sokkal frissebb, vidámabb, és végre van egy olyan spaletta, ahol a tolózár szép és nem akad! Az ültetőasztallal együtt egyszerűen odáig vagyok érte. 

Nos, ha felszívom magamat a téli fagyok előtt, akkor van némi esély, hogy a fürdőszoba ablaka is átesik ezen a frissítésen, és akkor nem lesz olyan féloldalas a dizájn, mint most:

Még 12 tolózárat kell lecserélni, valamivel kevesebb spalettát lefesteni, a házat is le kellene már mázolni legalább egy védőréteggel… Na, majd meglátjuk, mire futja még idén az energiámból…

A bejegyzés támogatója: