Mielőtt belemennék a részletekbe, ez egy olyan kihívás számomra, ami akkor fogalmazódott meg bennem, amikor már 1 hónapja nem vettem semmilyen ruhaneműt, cipőt, táskát magamnak… Pont ez adta a motivációt is, ha már így alakult, akkor mellécsapok még 11 hónapot, hogy meglegyen az egy év!

Így tehát ez a kihívás számomra július 1-től már tart, eddig minden nehézség és kompromisszum nélkül. Azt már többször írtam a blogon is, hogy alapjáraton sem vagyok egy nagy shoppingoló, amennyire csak lehet kerülöm a plázákat, a kupon-napokkal járó tömeget, az impulzusvásárlásokat, a öröm/bánatbeszerzéseket, stb… 

Jópár ruhám van használtruha boltokból, de mióta megvan Franci, ilyenekbe is alig járok, ezek ugyanis – érthető módon – nem kutyabarát üzletek (vagy ha tudtok ilyet, jelezzétek légyszi kommentben). Nem szeretek a fülkében ruhákat próbálgatni, fel/le öltözködni (pláne télen), azt meg végképp nem, ha 15 perc próbálgatás után egyik darab sem bizonyul jónak. Negyed óra kuka a napomból, amihez még hozzájön az az idő, amíg összeszedtem a ruhákat, ami egyébként még a jobbik része a dolognak, mert meglehetősen gyorsan pörgetem át a kezem alatt a kínálatot. Nem kedvelem egyébként a nagy üzleteket, fáraszt végigmenni a sorokon, gyorsan meg is unom…

Az elmúlt két évben kifejezetten kényelmesnek éreztem, hogy otthonról, vagy a faháztól is be tudom szerezni online azokat a dolgokat, amikre szükségem van, kérhetem automatába/átvevőpontra, így nem kell a futárt sem várni otthon. Nem igazán jellemző az sem, hogy csak úgy, ami megtetszik megveszem. Egyszerűen online rákeresek arra, ami kell (akár használt, akár új dolog) és innentől kezdve viszonylag könnyen és gyorsan megy a vásárlás. 

Persze, ilyenkor a vásárolt dolgok alapján már jönnek is az „ez is tetszhet neked” ajánlatok, de ezeket általában ignorálom. Nem vagyok semmilyen hírlevélre feliratkozva, ha lehet, regisztráció nélkül vásárolok. Ha mégsem kerülhető el a regisztráció, és ezek után még hírlevelekkel bombáznak, meg sem nyitom, ha van lehetőség le is iratkozom. 

Szóval sok tekintetben nem vagyok már kezdő a tudatosabb vásárlás témában, de szerintem még mindig van hova fejlődnöm. Pl. az etikusabb, fenntarthatóbb, környezettudatosabb irányba, amit a lakberendezés és otthonteremtés területén is igyekszem népszerűsíteni. Nekem is vannak fast fashion darabjaim (nem sok, de van), és belefutottam már nem egyszer, hogy a jó ár mögött borzalmas a minőség, így tulajdonképpen a rövid használhatóság miatt mégiscsak drága mulatság volt megvenni az adott holmit. 

Nálam még fontos tényező az is, hogy kétlaki életet élek és otthonról dolgozom, tehát néhány csinos ruhadarabtól és kiegészítőtől eltekintve többnyire kényelmes, laza darabok töltik meg a gardróbomat. Pólók, ingek, lenge nadrágok, shortok, farmerruhák, stb., amikben lehet festeni, barkácsolni, kertészkedni, vagy bármilyen fizikai munkát végezni.

Otthon és a faháznál is van egy kialakult ruhatáram, erről korábban ITT írtam. Amit csak lehet megvarrok, megjavítok, átszabok (a DIY ruhagyártás gyerekkorom óta az egyik legkedvesebb hobbim), ami már tényleg nem kell, azt eladom, vagy elajándékozom. Abban is jó vagyok már, hogy nem halmozok fel felesleges darabokat, rendszeresen átválogatom a meglévő dolgimat, nem hagyom, hogy helyet foglaljanak olyan cuccok, amikhez már az ég világon semmi nem köt. 

Nálam ez a kihívás kifejezetten az ÚJ dolgokra vonatkozik, tehát semmilyen webshopból, üzletből nem vehetek új ruhát, cipőt, táskát, kiegészítőt, vagy bármit, ami az öltözködéshez kapcsolódik. A fehérnemű és zokni is tiltólistás, de csak azért, mert azokból nyár elején frissítettem és bővítettem a készletet, így egy évig biztos, hogy nem lesz gondom erre. 

A használt holmi megengedett, mert pl. most egy farmerre nagy szükségem lenne, de igyekszem a kihívás ideje alatt ezt is háttérbe szorítani. Nem célom, hogy napi szinten megosszam magamon az outfiteket (a fotózkodás az elmúlt években szintén a „nem szeretem” dolgok közé vándorolt, vagy hogy a fenntartható divattal kapcsolatban nagyon magas szintre emeljem a szokásaimat és erről szakértőként posztoljak, mint pl. Mengyán Eszter és Csalár Bence, de mindenképpen szeretném a saját tapasztalataimat megosztani veletek és örömmel venném, ha minél többen velem tartanátok, mert ez amellett, hogy egy remek pénztárcakímélő megoldás, olyan környezettudatos szemléletmód is, amivel óvjuk a bolygónkat. 

De persze szívesen megosztok majd ruhadarabokat, kiegészítőket a gardróbomból, mert pl. vannak több, mint 20 éves ruháim is, sőt, majd megmutatom azt a darabot is, ami valaha a nagymamámé volt…

A témához kapcsolódóan egyébként szoktam nézni Korn Anita – Ruhastory videóit, főleg azok a részek tetszenek, ahol valami nagyon régi, emléket őrző darab kerül bemutatásra, ami a mai öltözködésbe is beilleszthető. Anita valamikor réges-régen (szerintem van már bő 10 éve is) még velem is készített tv-s interjút a lomtalanítás, illetve a tárgyak újragondolása kapcsán, de sajnos nekem ez a felvétel nincs meg, pedig szívesen visszanézném/megmutatnám azt is…

Na de, tegye fel a kezét, aki ebben az 1 éves kihívásban velem tart! Jöhetnek kommentben az egyéni preferenciák, kiegészítések, engedmények, szigorítások, hiszen bárki is vág ebbe most bele, annak mindenképpen a saját életmódjához kell igazítani a kihívást. 

Nyugodtan kérdezhettek, illetve várom a kihívást segítő ötleteket, tippeket!