Ugyan már van két nagyon helyes kis madáretetőm a faház kertjében, de miért ne lehetne még több, amiből a madárkák kicsipegethetik a nekik kitett magvakat? Ezúttal egy elég régi, méretesebb darabot pofoztam ki, amit még Apukám készített évekkel ezelőtt…

Az első madáretetőt 2019 január lógattam fel az egyik fára a kertben. Az alapot magát a Praktikerben vásároltam, és apró ágakkal, festéssel, és a faház logojával dobtam fel, amiről ITT írtam a blogon.

Ezt hamarosan követte egy másik DIY madáretető projekt, erről ITT írtam.

Ez pedig a mostani madáretető még a felújítás előtti állapotában:

Apukám is maradék lécekből, leeső deszka darabokból dolgozott, láthatjátok, egyáltalán nem bonyolult elemekből állt össze, pusztán csavarokkal egymáshoz rögzítve. Viszont, mivel sokáig porosodott a pincében, ideje volt végre kicsit kezelésbe venni, megcsiszolni, felületkezelnikezelni, a hiányzó elemeit pedig pótolni. 

Első lépésként csiszolószivaccsal és csiszológéppel alaposan megcsiszoltam a beszürkült részeket.

A belsejéhez annyira nem igazán fértem hozzá, de nem is baj, hiszen a lényeg úgyis az, hogy kívülről kapjon megfelelő védelmet.

Két csavar hiányzott, ezeket pótoltam az eredetieknek megfelelő méretűvel egy fúró/csavarozó segítségével. 

Az egyik oldalon valamikor kis kapaszkodó pálcák álltak ki, ezek közül már egyik sem volt meg, valamelyiknek a vége bele is törött… Ezt újból kifúrtam.

Ezután a hiányzó kis kapaszkodókat pótoltam méretre vágott (fagyal) ágakkal, amiket folyékony faragasztóval rögzítettem.

Végül egy-egy szemescsavart hajtottam be a tető gerincén úgy, hogy az oldalfalba is belefúródjon. Így biztosan nem fog leszakadni.

Tipp: egy fakanállal, vagy egyszerűen csak egy fa csipesszel is be lehet hajtani az ilyen típusú csavart. Fém tárggyal (pl. fogóval) ne csináljuk, mert nyomot hagy, pláne, ha festett szemescsavarral van dolgunk.

Alapos portalanítás után lenolajkencével eresztettem be a külső részeket.

A lenolajkence mélyen be tud szívódni a fába, eltömíti a pórusokat, így impregnáló hatása is van, az UV-val szemben viszont nem véd úgy, mint a lazúr, így – kültéri használat esetén – gyakrabban át kell majd kencézni a felületet. De egyébként a végeredmény színe, megszólalásig hasonlít a kedvenc dió színű lazúromhoz, amihez ITT sok DIY projektet találtok.

A lenolajkence száradási ideje viszonylag hosszú, érdemes akár 48 órát is várni a teljes száradással… Egy kenderkötél segítségével akasztottam fel a végleges helyére, jelenleg itt szárad.

Ez a kis meggyfa, amin lóg, sajnos már tönkrement, de annyira szép volt a formája, hogy nem akartam kivágni. Némi alakítás után remélem, a későbbiekben felfut rá a trombita folyondár, amiről sokan próbálnak lebeszélni, én viszont imádom. Tudom-tudom, kiírthatatlan, de nagy a kert, elfér, főleg a kerítéshez közeli részeken, és szerintem nagyon jól mutatna itt a madáretetővel. 

Miután teljesen megszárad a lenolajkence jöhetnek bele a magvak is, aztán pedig a madárkák!

A bejegyzés támogatója: