Vészesen közeleg az idei faházas szezon vége, hamarosan el kell zárni a vizet télire. Ahogy telnek az évek, egyre nehezebb ez az időszak, mert valahogy évről évre szebbek és tartalmasabbak a faháznál töltött hónapok, a kertben történő látványos változásokról nem is beszélve…

Márciusban írtam egy átfogó bejegyzést arról, hogy mi mindent szeretnék megvalósítani a kertben. Ez az írás (ITT olvasható) remek vonalvezető volt nekem, segített fókuszban tartani a feladatokat hétről hétre,  hónapról hónapra. Persze, a kora tavasszal felvázolt tervek mellé időközben még jópár egyéb DIY ötlet is bekúszott (rovarhotel, fiókos komód, meggyfából rönk ösvény, madáretető, hogy csak néhányat említsek), de itt most kifejezetten a márciusban leírt elképzelésekre, tervekre szeretnék reflektálni.

Nagyon jó érzés most végigsétálni a kerten és nyugtázni, hogy mennyi dolog megvalósult mindabból, amit korábban elképzeltem. Némely feladat kifejezetten próbára tett, pláne a nagy hőségben, sokszor cipekedtem, talicskáztam, olykor itt-ott kicsit megsérültem. De minden egyes verejtékcsepp, karcolás és lila folt megérte. Kronológiai sorrendben mutatom meg nektek a változásokat, és azt, hogyan mutatnak most, október közepén ezek a dolgok a kertben. 

Áprilisban a drótkerítés javítása és a hiányzó helyeken a belátáskorlátozók felrakása volt soron. Ezt egyébként azért célszerű szezon elején csinálni, mert ilyenkor még nincs buja növényzet, jól látható, hogy szakadt el a drót, és könnyen fel lehet rakni a különféle takaró megoldásokat. Sokszor leírtam már, hogy a drótkerítés praktikus itt az erdőben, kívül tartja az őzeket és a vaddisznókat, de önmagában nem szép látvány. Idén egy egészen hosszú szakaszra került fel Bamboocane bambusznád, és Coconatur kókuszrost belátáskorlátozó.

ITT írtam bejegyzést erről a projektről, most pedig így fest ez a terület, ami már az erdőbe nyúlik…

A lonc, a borostyán és a vadszőlő is elkezdték szépen birtokba venni a felhelyezett takarásokat, itt ennél szebb és autentikusabb kerítést el sem tudok képzelni. 

Tavasszal már láthattatok színes növényeket, meténgek virágait, vérehulló fecskefüvet, de majd eljön az idő, mikor tavasztól őszig színes lesz ez a rész…

Ezen a fotón látszik, hogy a jópár évvel ezelőtt felrakott bambusznád még mindig stabilan fent van a helyén, csak már megszívta a nap. Még pár év, és nem lesz látható a különbség, egyrészről azért, mert idővel az új szakasz is hozzávilágosodik, másrészről azért, mert szépen benövi majd a mindenféle növényzet…

Májusban a konyhakertet vettem célba. A zsebkendőnyi területen fekvő egyetlen korábbi kis ágyásomat szétszedtem, hogy a helyére új elrendezésben legyenek kialakítva ágyások.

A szétbontott lécekből egyébként takarást készítettem a kerti csap, és a földből kiálló vízvezeték köré, hisz tudjátok, én nagyon szeretek újra és újra használni alapanyagokat, pláne, ha fáról van szó. Némi tereprendezés, lépcsőépítés, és terjeszkedés után végül öt új emelt ágyásom lett (Natur Line, Natur Square, és Natur Scala), amikben idén szépen termett a paradicsom, a paprika, a padlizsán, uborka, futóbab, de volt itt bazsalikom, oregánó, metélőhagyma, tárkony, kakukkfű, és még sorolhatnám.

Erről az átalakításról részletesen ITT írtam, most pedig már télire szépen kitisztogatva a már nem termőktől, így mutat aktuálisan ez a terület:

Egyébként retket, salátát még vetettem, és a fokhagymák is szépen le vannak dugdosva.

Június az ágyásszegélyek hónapja volt. Különféle típusokat, különféle módon helyeztem el a kertben. Minderről ITT írtam, de azért vegyük csak sorba őket és a mostani helyzetet.

A fenyőfám alatt kialakított, sötétbarna színű bambusszal (Bamboo border) szegélyezett árnyéktűrő ágyásban (nem magas, éppen csak 10-15 cm föld van itt) szépen megerősödött a gólyaorr, a bőrlevél, a pettyegetett tüdőfű, de van itt még mindenféle, pl. árnyékliliom és japán kövérke is. 

Készítettem rézsűbe vájt lépcsőt is. Ennek még tavaly vágtam neki, szó szerint, méghozzá egy ásóval: 

Aztán idén folytattam a munkát, aminek eredményeként nyár eleje óta teljes értékű lépcsőként funcionál, és várakozásomon felül teljesít.

A lépcsőfokok elejét a legegyszerűbb, mindenki által ismert rönk ágyásszegélyek határolják (Talos roll), amiket ráerősített fém elemekkel ütöttem a földbe. A rendszeres használat mellett is nagyon szépen tartja magát.

Idővel persze majd ez is szürkülni fog, bár évente egy lenolajos kezeléssel, vagy lazúros beeresztéssel élénkíthető a színe és pár évvel az élettartama is kitolható. 

A murva alatti vastag kartontakarásnak köszönhetően egyébként egy szál gyom sem jött fel, ami persze később majd meg fog jelenni, de nagymamám módszere, a gyomra öntött forró víz ezt a problémát megoldja. Egyébként a térkőből is így szoktam a nyomulós, levakarhatatlan, makacs gyomokat száműzni.

Mivel szeretem a természetes anyagokat változatosan felhasználni, ezért ágyásszegélyből is többfélét vetettem be, attól függően, éppen hol és milyen céllal helyezem el. A fűzfavessző szegélyeket (Wilborder) például a rézsű tetején vezettem végig, alulról már szinte nem is látszik a rézsű növényei miatt, de vannak olyan szakaszok, ahol még nagyonis mutatják magukat.

Júliusban a kert legalsó, erdős részében elhelyezkedő kukáimat szerettem volna dekorpanelekkel és futtatórácsokkal kicsit elrejteni. Fejben csoádasan összeállt a dolog, már láttam magam előtt, ahogy a borostyán és a komló szépen benövi az általam összerakott „tárolót”, de a természet másképpen gondolta. Ekkor már az aszály megmutatta az első jeleit, a tavasszal oly buja növényzet, most szomorúan, elszáradva kókadozott a kukák körül, lehangoló volt a látvány. 

Persze, ettől még összerakhattam volna a dolgot, de a lényeg, hogy a szép zöld növényzet csodásan befussa, megadva ezzel a természetes zöld takarást, amit én olyannyira vágytam, na az sehogyan sem jött volna össze. Ezért újraterveztem, és ezt a kuka-projektet jövőre toltam el, viszont a dekorpanelekből és a futtatórácsokból azért építkeztem, csak a kert más pontján.

A levélmintás fém dekorpanelekből a napozóterasz köré került 1-1 darab, valószínűleg csak az idei szezon idejére, hiszen jövőre itt a növényzet sokkal sűrűbb lesz, össze fog érni, meg hát kellenek a panelek az eredeti tervhez.

A futtatórácsokból (Trelliwood) pedig a konyhakertbe került néhány elem, alig várom, hogy jövőre itt is fusson majd rá akár a futóbab, vagy a lonc, de igazából bárminek örülök, amitől zöld lesz a szomszéd és a köztem lévő elválasztás. Minderről ITT írtam részletesen. 

Ugyanebben a hónapban a már említett aszály miatt elkezdtem bőszen takargatni a talajt a növények körül, elsősorban azokon a részeken, amik sok napsütésnek voltak kitéve, és nehezebben tudtam vizet juttatni oda (mert ugyan hosszú a slagom, de a kert még hosszabb, szóval felírtam jövőre a még hosszabb slagot a listámra…) Természetes talajtakarókat használok, amik majd idővel lebomlanak, és nagyon jók a tapasztalataim, minden féltett növényem életben maradt. Erről ITT írtam.

A talajtakarás nem csak a növények alatt, de a kerti ösvény kialakításához is hasznos dolog. A takarással ugyanis a gyomok nagyon jól visszaszoríthatók. Én a fent említett dekorpanelek kartonjait használtam arra, hogy a korábban vízszintesre egyengetett talajt lefedjem, amire aztán vastagon fenyőkéreg mulcsot terítettem. Jobbra berobbantak a bársonykák szépen szegélyezve az ösvényt.

És itt be kell vallanom, hogy a lépcsőzetes magaságyásom legalsó emeletét végül le kellett vágnom egy dekopírral, mert éppen belelógott a kialakított ösvény végébe. Szánom-bánom, de így lett egy szép hosszú és kényelmes ösvény lépcsőtől lépcsőig.

Meg azért az ágyásban is maradt még bőven hely, és különben is folyamatos terjeszkedésben vagyok új ültetőhelyek ügyében…

A talajtakarást azóta is folyamatosan csinálom, egyrészről mert közeledik a hidegebb időszak, és a kiültetett növényeknek is kell majd a védelem és a tápanyag, másfelől azért, mert újabb és újabb területeket hódítok el a meglehetősen nagy vadfüves (ősgyepes) részből a dísznövények számára, szóval itt is hasznos a takarás a gyomok ellen. De erről majd írok még később megint, mert éppen benne vagyok egy ilyen akcióban az idővel lebomló, természetes anyagokból álló Flaxhemp talajtakaróval a lenti füves részen.

Szeptember és októberben hónapja pedig az őszi munkák és teendők ideje. Van egy jó hosszú listám, amiről már egy ideje posztolok a közösségi oldalakon, és igazából egészen jól is állok, mert minden nap sikerült haladnom pár tétellel. Szóval én mostanra készen vagyok a hagymások ledugdosásával, az összes átültetéssel, kiültetéssel, szépen húzogatom az avart be az ágyásokba és elkezdtem előkészíteni áttelelésre a növényeket. Lesz amit a pincébe viszek majd le, és lesz, amit a télikertben fogok tartani. 

Idén nem készítek tökös dekorációkat, valahogy úgy vagyok vele, hogy a kert őszbe forduló színei önmagában is gyönyörűek, valahogy elég az, ami most körbevesz.

Az egyetlen dekoráció a teraszon egy jutazsákos beültetés lett, amibe kétféle krizantém és egy csodás Vékony hanga (Erica gracilis) került.

Maga a jutazsák elég nagy méretű, de persze lehet kisebb méretben is venni, sőt, tekercsben is kapható, amit tetszés szerint szabhatunk is. Én valójában téli növényvédő zsáknak szánom, de amíg nem kerül rá a növényre, addig méretre hajtogattam (nem vágtam!), és ráhúztam alulról egy nagy kaspóra.

Csodás, élénk színű természetes dekoráció a teraszon, ami még pár hétig itt díszeleghet.

Megosztok egy régebbi fotót 2020-ból, amikor még sok helyen kopár volt a talaj, és gondosan szedegettem össze a lehulló avart mindenhonnan.

Most már csak akkor szedem zsákba, ha valamelyik ágyásba átvinném a leveleket, alapvetően hagyom ott, ahol lehullottak, vagy a közeli bokrok, cserjék, egyéb növények aljába húzogatom őket. Így működik ez az érintetlen természetben is. Mivel nálam két nagy diófa is van, nem igazán foglalkozom azzal, hogy a dió leveleket elkülönítve kezeljem, teljesen felesleges, amúgy is mindenhova potyog, és előbb-utóbb mindenhol lebomlik a kertben, egyáltalán nem tapasztalható, hogy valaminek ártana. 

Az egyetlen hely, ahova biztosan nem potyog levél, az az ereszcsatorna. Ezen ugyanis évek óta rajta van egy ereszvédő háló (korábban ITT írtam róla), így sosem tömődik el a lefolyó, nagyobb esőzések esetén sincs probléma. Ilyenkor ősszel néha lesepregetem a tetején pihenő leveleket, de ezt általában a szél is megoldja helyettem. 

Nos, ezután a tartalmas összefoglaló után remélem, hogy kedvet kaptatok ahhoz, hogy a jövő évre ti is terveket készítsetek a kertre vonatkozóan. Én azt érzem, hogy leírt, lerajzolt, felmért dolgok mentén sokkal hatékonyabban lehet haladni, és persze közben jönnek még egyéb klassz ötletek, és van olyan is, hogy valamit újra kell gondolni, de mégiscsak könnyebb egy kiszemelt cél felé haladni, mint csak téblábolni egy helyben, és a végén azt érezni, hogy nem haladtunk semmit, és megint elment egy év.

Persze, nekem sem sikerül mindig mindennel végezni, az otthoni dolgaim szaladnak (még akkor is, ha külső szemmel ez senkinek nem tűnik fel, én tudom, hogy miket kellene rendberakni, megjavítani), de hát egyszerre két helyen nem tudok lenni, és tulajdonképpen nem is akarok, szóval emiatt nem ostorozom magamat. Ott szorgoskodok, és ott próbálok nyugtató és hangulatos környezetet teremteni, ahol éppen vagyok. Mivel most otthon leszek többet, hát az otthoni feladatokkal fogok jobban haladni, és otthon igyekszem kihozni a dolgokból a legtöbbet, és ezt a pihenésre is értem, mielőtt még valaki azt hinné, hogy robot üzemmódban nyomom a mindennapokat. De azért van egy otthoni feladatlistám is, hahaha!

Csodaszép őszt kívánok nektek, élvezzétek a kertet, a friss levegőt, hamarosan jövök újabb posztokkal!

A bejegyzésen szereplő kerti kiegészítők Nortene termékek. A linkelt nevekre kattintva elérhetitek a Nortene oldalán a leírást, termékismertetőt, megvásárolni viszont webáruházakban, barkács- és gazdaboltokban, kertészeti árudákban és további Nortene pontokon van lehetőségetek. Szóval keressetek rá a termék nevére, és fel fognak jönni az árak és az árusító helyek.  

A bejegyzés támogatója: