Régóta készülök erre a posztra, mert tudom, hogy kíváncsiak vagytok, mi zajlik a háttérben: hogyan fotózom a munkáimat, hogyan fotózom a saját kezemet, vagy magamat, hogyan lesz egy megszületett ötletből szépen dokumentált poszt a blogon vagy a facebookon.

Alapvetően egy szigorú szabályom van, amihez igyekszem tartani magamat: csak azt posztolom, ami szerintem szép, igényes. Gagyi fotót (mármint, amit én annak gondolok) vagy olyat, amire úgy érzem, hogy nem annyira vállalható, inkább nem rakok ki, csak azért, hogy posztoljak valamit. Nem szeretem, ha bármi szöszmösz, karcolás, nem odaillő festékpötty, anyagdarab, csillanás, egyéb zavaró dolog ott van a fotón. Persze utómunkával sokmindent el lehet távolítani, de én inkább addig rakosgatom a tárgyakat, a fényeket és magamat, amíg a kompozíció tökéletes nem lesz. Nyilván sokszor a rendelkezésre álló időtől és a hangulatomtól is függ, hogy mennyire sikerül jól egy fotó…

MIVEL FOTÓZOK?

Évek óta a Nikon D5100-es gépemet használom fotózásra, és egy Nikkor 18-105 mm-es objektívem van hozzá. Nem titok, hogy magához a fotózáshoz nem kifejezetten értek. Mármint a technikai részéhez, az valahogy egyáltalán nem tud lázba hozni (zársebesség, rekeszérték és társaik valahogy abszolút hidegen hagynak, biztosan azért, mert több fotós Pasim is volt, és emiatt már tudat alatt is távol tartom magamat a témától, hahaha). A kompozíció viszont annál érdekesebb számomra: a témán túl rendszerint csak a fényekkel és a fókusszal játszom, addig, amíg azt nem látom a lencsén keresztül, amit fejben elképzeltem.

Régebben sokat szöszöltem egy-egy fotón, de az évek alatt megszerzett rutin rengeteg számít, ma már 1-2 óra alatt be tudok fotózni mondjuk egy teljes magazinanyagot, mint pl. ezeket ITT.

A gépemen kívül van egy Manfrotto állványom, egy 40×40-es állványos softboxom, valamint 3 kompakt fénycsövem. Ennyi pont elég a munkáimhoz, bár egy kioldót még praktikus lenne beszerezni.

A blogon jelenleg fent lévő fotók 95%-a géppel készült, de előfordulnak telefonosok is, mert nem mindig van lehetőségem magammal vinni a gépemet (vagy nem szeretném cipelni). A Facebookra, Instára töltött – elsősorban inspirációs – képek közül a telefonosok vannak előnyben.

Korábban egy Samsung S4 okostelefonnal fotóztam, ezzel nagyon szép képeket tudtam lőni, most egy iPhone SE-m van, ezt még szokom, nem mindig vagyok elégedett a fotókkal. Úgy érzem, egy jó fotóhoz sokkal ideálisabb fényviszonyokat kíván meg, mint korábban a Samsung. Ettől egyébként azért váltam meg, mert egyszerűen nem értem át a képernyőt az ujjaimmal, nem tudtam egy kézzel pötyögni rajta, és ez nem igazán praktikus a munkámban sem…

KÉZKÖZELI FOTÓK

Azaz ún. step-by-step / lépésről-lépésre fotók, amiken megmutatom Nektek egy munkafolyamat legfontosabb momentumait. Ezek, az írással együtt nagyon jól szemléletik mit és hogyan érdemes csinálni.

Magán a projekten kívül alapvetően fontos nálam a fotózást megelőző KÉZ- ÉS KÖRÖMÁPOLÁS. Irtó érzékeny (sőt, kényes) vagyok arra, ha egy munkafolyamat során lepattogzott körömlakk, koszos kéz, vagy bármi más nem esztétikus dolog van a képen. Persze, itt fel lehet szisszenni, hogy „de hát az a hiteles”, én viszont azt gondolom, hogy ennek bloggerként az igényesség egy ugyanolyan fontos aspektusa. Tehát, minden egyes kézközeli fotózás előtt szépen kimanikűrözöm a körmeimet (műköröm, gél lakk nem a barátom), kiválasztom a projekthez leginkább passzoló körömlakkot, és jól bekrémezem a kezemet.

Persze, nekem is van, hogy a munka során festékes lesz a kezem, vagy lepattan a körömlakk, de ilyenkor veszem a fáradtságot és szépen rendbehozom a kezeimet a következő fázisfotó előtt. Ez is szerves része annak, hogy mit és hogyan adok át Nektek. A munkám során többféle kézkrémet próbáltam már, jelenleg a Vagheggi Equilibrium kézkrémét használom.

Az ilyen típusú fotózáshoz kell az állvány, megfelelő fények, valamint az időzítő funkció. Így tudom egyedül is elkészíteni azokat a fotókat, amiken mindkét kezem látszódik. Ezek a fotók vagy az asztalnál, vagy a dobogón készülnek, hogy éppen hol, azt  kicsit a kedvem, de főleg a fényviszonyok határozzák meg.

HANGULATFOTÓK

Alapvetően ezekben semmi extra nincsen, ahogy említettem szépen elrendezem a terepen, amit látni szeretnék majd a fotón, kicsit játszom a fókusszal és puff, már készen is vagyok, ezekből sokat láthattok a blogom a munkáim között valamint Facebookon/Instán is.

Ennél viszont sokkal izgalmasabb az, amikor én is rajta vagyok a képen úgy, hogy nem csak a kezeim látszódnak, mégis én készítem a fotót. Kioldóm ugyebár nincsen, tehát marad megint az állvány és időzítő kombó. Mindent szépen elrendezek úgy, hogy odaképzelem magamat is. Ahova a fókuszt szeretném, oda betartom a kezemet, vagy odarakok valamit, hogy a gép azt érzékelje, majd megnyomom a gombot, és 10 mp-em van arra, hogy szépen elhelyezkedjek, és mindent úgy fordítsak be magamon (ékszer, kávéscsésze, pulcsi, akármi), hogy szépen álljon és lehetőleg ne csillanjon be az, aminek nem kellene.

Ebben segítség az is, hogy a gépem kijelzője kihajtható, egy adott pozícióban magam fele fordítható, így rögtön látom, ha bibis valami a képen. Ezzel a beállítással készült pl. ez a fotóm:

Az effekt sem áll neki rosszul, bár mostanában az effekteket kerülöm. Inkább a fény/árnyék és a szín/telítettség legyen rendben, na meg a képkivágás. Mármint az én szemszögemből, mert egy hozzáértő fotós még biztos tudna mit hozzátenni vagy elvenni az én kreálmányaimból.

Előfordul egyébként, hogy 5-10 időzített futás/bepózolás is kell a saját magam fotózásánál, van, hogy rögtön elsőre sikerül.

Ugyanezt egyébként most már telefonnal is szoktam, ehhez egy mini állványom van telefontartó adapterrel, amire ráhelyezve a telefonomat időzítővel pikk-pakk tudok pl. ilyen fotót készíteni:

Ezek a fotók persze sosem lesznek olyan élesek, mint amiket géppel készítek, de a hangulatot ezekkel is remekül át tudom adni, legalábbis nagyon igyekszem!

Mostanában sokat fotózok ékszereket is, géppel, bevilágítva, utómunkázva pl. ilyenek születnek:

De ha rajtam van az ékszer rendszerint telefont használok:

Az utómunkát akár géppel, akár telefonnal fotózok Photoshopban szoktam elvégezni. Ezt a programot egyébként a mindenféle munkáim során autodidakta módon tanultam meg az évek alatt, majd különféle oktató videókból a netről. Nem értek minden részéhez, nem is szeretnék, elég pont annyi, amennyi az én fotóimhoz szükséges, de amúgy tervezésnél is nagyon jó szolgálatot tesz (pl. hangulati montázsok készítésénél, ITT).

Így most már remélem, nem csak a fotóimat látjátok, hanem mögé tudjátok képzelni hogyan is készítettem őket. Ha maradt még kérdőjel Bennetek a témával kapcsolatban, kivele bátran, igyekszem megválaszolni!