Végre! Ez az egyik legrégebben tervezgetett projektem, gyakorlatilag azóta a listámon volt, hogy megvettem a faházat. Most végre abba a fázisba ért a dolog, hogy érdemben is tudok róla írni, és fotókat mutatni.
Az előző tulajdonosok homokágyra fektettek XPS lapokat és arra tettek egy erősebb filcet. Nyár elején viszont ezt újraépítettük az eredeti – és kiválóan teljesítő – rétegrendet megtartva.
A faháznál a legkisebb munka is borzasztó időigényes, ezért néha úgy érzem, hogy sokkal lassabban haladok a betervezett dolgokkal, mint szeretnék. Egy egyszerű – festéssel, javítással – megfejelt tolózár csere is órákig tartó szöszmötölés néhány napon át…
Akinek van kertje, és régóta gazdálkodik benne, annak talán nem lesz olyan érdekes ez a bejegyzés, mint azoknak, akik még csak – hozzám hasonlóan – a szárnyaikat próbálgatják ezen a területen. Bár talán felébred bennük is egyfajta nosztalgikus érzés az első, saját termések élménye kapcsán.
Az idei nyár kedvence lett számomra a konyhaablak alatt elhelyezett egyedi ültetőasztal. Sokkal egyszerűbben összeállt, mint azt korábban gondoltam, amikor még csak vágyakoztam egy ilyen növényes asztalka után..
A mostani posztban szereplő polcot, már láthattátok korábbi bejegyzésemben, de magáról az elkészítés lépéseiről és arról a szemléletről, ami megbújik mögötte, még nem írtam. Egészen mostanáig.
Sok apró dolog változott a faházban az elmúlt hónapok során, amiket egy-egy fotó erejéig megemlítek a közösségi oldalaimon, de poszt nem mindig készül róluk, hiszen sok esetben nem fotózom azt, amit csinálok, csak a végeredményt. A most következő hálószobai ráncfelvarrás is ilyen, ami szerintem fázisfotók nélkül is érthető lesz.
Egy ideje adós vagyok ezzel a poszttal, de most végre a teraszon ücsörögve, a reggeli kávémat kortyolgatva bepötyögöm szépen…
A szüleim szanálnak és rendet raknak a kerti sufniban, és mondták, ha bármi kell nekem, vihetem. Az a sufni számomra maga a kincsesbánya: tele maradék, régi, sérült, de DIY szempontból még hasznosítható holmival. Ilyen pl. az a régi madárodú, amit most kipofoztam, és immár a kert bejáratánál amolyan „cégérként” díszeleg.
A júliusi Praktika magazinba készült interjú mellett egy DIY párnahuzatot is készítettem, amit most lépésről lépésre itt a blogon is megmutatok Nektek.
Korábban, úgy képzeltem, hogy majd teljesen új lécekből fogom a komposztálót körbekeríteni, aztán később rájöttem, hogy régi, viharvert raklapokból is jól mutatna, sőt!
Általában nem szoktam ilyen gyűjteményt csinálni a blogon, de olyan sok magazinos, illetve online felkérést kaptam a korlátozások kezdedétől fogva egészen mostanáig, hogy végül csokorba gyűjtöttem őket. Maradjon ennek is nyoma, hiszen ezekben az anyagokban, interjúkban az újrahasznosítás szemlélete is kiemelten fontos szerepet kap.
Rögtön tisztáznám is a címet: így hívom azt a kis műanyag talicskát, amivel a telken fel-le húzogatom a cuccokat, faágakat, zöldhulladékot és olykor óvatosan megpakolva kibontott téglákat is…
Néha még számomra is hihetetlen, hogy néhány egyszerű ötlettel milyen jól át lehet fazonírozni dolgokat. Most megint a faház konyhájában ügyködtem, aminek meglehetősen látványos lett az ereménye.
Annyira szeretem, amikor egy diy projektben egyszerre kap szerepet az újragondolás, az újrahasznosítás, a kreativitás, a kézügyesség, egy gyerekkorban megtanult technika, és persze némi matek, hogy optimalizálva a méreteket a lehető legkevesebb hulladék keletkezzen. Az előszobai fogasból készült cipőtartó polc pont ilyen.
A zero waste jegyében egy kampányra szeretném felhívni a figyelmeteket, ami egész júniusban tart. Még nem késő csatlakozni a környezet védelmét hangsúlyozó törekvéshez, és bizonyos dolgokban átbillenni a zöldebb oldalra. Május végén keresett meg Nusi, a Shamo bags nevű zöld márka tervezője, hogy a környezetvédelem és a fenntarthatóság jegyében én is csatlakozzak ahhoz a kezdeményezéshez, amiben közösen teszünk a „ZÖLDFORDULATÉRT„.
Van a kertben egy kis vadregényes, tujákkal körbevett rész, ami tény, hogy nagyon hangulatos, de mivel fő közlekedési útvonalon van, így használat szempontjából már kevésbé praktikus. Ezt nemrég orvosoltuk is.
Nagyjából másfél hónapja írtam a diy kerti lépcsőről utoljára, amikor már stabilan állt a helyén, de a felületkezeléssel még nem végeztünk. Persze, az is hamar elkészült, csak gondoltam várok egy kicsit, amíg teszteljük és megnézzük, hogyan bírja az időjárás viszontagságait.
A kert végében van egy öreg cseresznyefám. Nem csak isteni finom piros szemek teremnek rajta, de van egy jó vastag ága, amire most egy hintát lógattam fel.
FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK