Tavaly decemberben ismét felvettem a fonalat. Szó szerint, ugyanis elővettem a régi kötő- és horgolótűimet, és két gombolyag fonalat, amik már évek óta a megvannak. Elkezdtem újra gyakorolni a hurkolást, és mivel Viki barátnőm is pont ugyanezt tette, így társam is volt ebben, akivel napról napra inspiráltuk egymást.
Category: Szépség és Divat
Olyan régóta kacérkodtam már a gondolattal, hogy részt vegyek egy táska készítő workshopon, hogy az újévi lendülettel fogtam magamat és végre a tettek mezejére léptem. Remélem, hogy a személyes élményeim alapján ti is kedvet kaptok majd hozzá, de lássuk a részleteket!
Már tavaly is szerettem volna erről írni hosszabban, de most, hogy már harmadik alkalommal szerveztem ilyen szűk körű közösségi programot, tényleg itt az ideje, hogy elmeséljem, honnan indult ki ez az egész, és milyen mélyebb tartalom van mögötte azon kívül, hogy pár jó holmi gazdát cserél.
Eltelt 1 év úgy, hogy nem vettem új ruhát, cipőt, táskát, vagy bármilyen más öltözködéshez szükséges kiegészítőt magamnak. Ígértem, hogy összefoglalom a tapasztalataimat, hát most megteszem. Nem tudom, milyen hosszú lesz a poszt, de azért érdemes bekészíteni mellé egy finom kávét…
Mielőtt belemennék a részletekbe, ez egy olyan kihívás számomra, ami akkor fogalmazódott meg bennem, amikor már 1 hónapja nem vettem semmilyen ruhaneműt, cipőt, táskát magamnak… Pont ez adta a motivációt is, ha már így alakult, akkor mellécsapok még 11 hónapot, hogy meglegyen az egy év!
Ahogyan az öltözködésben is visszafogott vagyok, úgy a kiegészítőkben, ékszerekben sem szeretem a harsány dolgokat és a túlzásokat, a változatosságot viszont annál inkább.
A kapszulagardrób mostanság nagyon divatos dolog, de először is érdemes tisztázni, hogy pontosan miért szeretnénk kialakítani, egyáltalán passzol-e az életmódunkhoz egy limitált darabszámú ruhatár.
Január elején átválogattam a törölközőket és kezembe akadt egy olyan darab, aminek a szélén a varrás foszlásnak indult. Úgy gondoltam, hogy bár varrással még simán meg lehetne menteni, én inkább új funkciót fogok neki adni. A hulladékmentesség jegyében a bolti vattás változat helyett mosható, házi arctisztító korongokat varrtam belőle.
Legutóbb, amikor a Praktiker áruházban a karácsonyi dekorációk között nézelődtem, megakadt a szemem egy fém, levélformájú függődíszen. Biztos a fenyőfán is jól mutatna, de nekem rögtön az jutott eszembe, hogy milyen szép fülbevaló válhat belőle…
Az új lakásomban igyekszem mindent a lehető legpraktikusabban kialakítani, főleg tárolás tekintetében. Az alapelvem az, hogy semmi ne legyen feleslegesen szem előtt, de ha bármire szükség van, akkor könnyen hozzá lehessen férni. Így kerültek az óráim és az ékszereim a falitükör mögé.
El sem hiszem, de végre van újra rendes, az igényeimhez tökéletesen passzoló gardróbszekrényem. Tök jó érzés, hogy már nem kell dobozokból, átmeneti akasztókról és ruhaállványokról öltözködnöm.
Utoljára egyetemistaként hordtam napi szinten gyűrűt, az utóbbi években viszont teljesen leszoktam a viseléséről. Ez főleg a sok barkácsolás miatt volt/van, illetve a stílusom is sokat formálódott, az évek alatt letisztult, így mostanra az ékszerviselésben is a kevesebb több elvet képviselem.
Az utóbbi hetekben a könyvbemutató, a blogszülinap és a saját szülinapom kapcsán elég sok kedves ajándékot kaptam barátoktól, ismerősöktől, ügyfelektől, üzleti partnerektől. Úgy gondoltam, hogy ezekből készítek egy „novemberi kedvencek” válogatást, hátha tudtok belőle szemezgetni magatoknak, vagy éppen valamelyik családtagotoknak karácsonyi ajándék gyanánt.
Tavaly novemberben kerültem először testközelbe az olasz Vagheggi cég fitokozmetikai termékeivel. Azóta pont egy év telt el, így már nem csak arról tudok Nektek beszámolni, hogy egy-egy krém, szérum, maszk, vagy éppen kezelés milyen azonnali hatást eredményez, hanem a hosszútávú tapasztalataimat is meg tudom osztani. Sőt, egy új termékcsaládot és ezzel együtt egy másfajta szemléletmódot is szeretnék bemutatni.
Hihetetlen érzés, nehéz szavakba önteni mindazt, ami tegnap a nyomdában töltött órák alatt lezajlott bennem. A könyv miatt persze szinte végig a torkomban dobogott a szívem, de meg kell mondanom, hogy mérnök végzettségű emberként is lenyűgözött a technológia, és a folyamat, amely során a digitális formátumból kézbe vehető, színes-szagos kiadvány születik.
Hihetetlen, de már előrendelhető a könyvem, amit olyan nagyon vártatok! Hatalmas megkönnyebülés, hogy egy hónapokon át tartó munkafolyamat végre a célegyenesbe ért, innen már csak egy (nagyobb) ugrás választ el attól, hogy a könyvesboltok polcaira kerüljön a kiadvány!
Pár éve volt már arról szó, hogy lesz könyvem, amiben diy divatcuccok szerepelnek. Sajnos, ez pont egybeesett azzal az időszakkal, amikor +12 kg volt rajtam, így a ruhák és a kiegészítők jó részét inkább nem rajtam, hanem modell alkatú Viki Barátnőmön fotóztuk be.
Ritkán kerülök luxus márkák közelébe, de most alkalmam nyílt rá, és mivel hatással volt rám, úgy gondoltam megosztok néhány pozitív tapasztalatot belőle. A Facebookon már posztoltam is róla, meg is érkezett az első hozzászólás, hogy sznob a bejegyzésem… vagy inkább én.
Tavaly novemberben írtam Nektek először olyan posztot, amiben az arcápolásom volt fókuszban. Most ismét előveszem a témát, mert a melegebb, nyári időszakban más krémet használok.
FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK