Nagyjából másfél hónapja írtam a diy kerti lépcsőről utoljára, amikor már stabilan állt a helyén, de a felületkezeléssel még nem végeztünk. Persze, az is hamar elkészült, csak gondoltam várok egy kicsit, amíg teszteljük és megnézzük, hogyan bírja az időjárás viszontagságait. 

Aki esetleg lemaradt volna az összerakás menetéről, az ITT megtalálja. Szóval az alsó – földdel érintkező – részen megkapta a bitugélt, de a felső részeket még el kellett látni megfelelő védelemmel, csapadék, napsütés,  kártevők, meg hasonlók tekintetében.

Első lépésben tehát lecsiszoltuk a felületet. Nyilván nem egy multifunkciós, deltafejű csiszolófejjel felszerelhető eszköz ehhez a leghatékonyabb gép, de azzal dolgoztunk, ami a faháznál volt.  

Viszont ehhez a géphez két akku is van, szóval, amíg az egyikkel dolgoztunk, a másik töltött, illetve a kézi csiszolást is bevetettük csiszolópapírral. Kicsit hosszabb ideig tartott így a művelet, de annyi baj legyen.

Nem az volt a cél, hogy tökéletesen nyers felületűre csiszoljuk a fát, de annyira mindenképpen, hogy be tudja majd szívni a fakonzerváló alapozót, illetve a lazúrt.

A portalanítást ecsettel csináltam, ezzel lehetett a legkönnyebben kisepregetni a résekből a csiszolás után maradt finom port.

Poli-Farbe Boróka fakonzerváló alapozót használtam (ebből van vizesbázisú és oldószeres is), két rétegben jó alaposan beitattam a fába.

Száradás után Poli-Farbe Boróka dió árnyalatú fabevonó vastaglazúrt kentem fel szintén két rétegben (természetesen a rétegek között is betartva a száradási időt). 

Egyébként ebből is létezik oldószeres és vizesbázisú, és jobban szeretem mostanában az utóbbiakat, egyszerűbb az eszközöket elmosni, tisztán tartani, és kevésbé orrfacsaró a szaga.   

A kész lépcső köré fölhordunk még egy nagy adag követ, sőt, földestül hoztam a kövek köré varjúhájat és kövirózsákat is, remélve, hogy majd szépen megkapaszkodnak itt.

A lépcső pont abban a száraz időszakban készült, amikor hetekig nem esett az eső, jól látszik, hogy mennyire ki van száradva körülötte az agyagos föld:

Reméltem, hogy öntözéssel, és némi esővel előbb-utóbb a lépcső környezete is zöldbe borul majd…

Vetettem füvet is, nem különösebb szakértelemmel: csak fellazítottam kapával a földet, elszórtam a fűmagot, meg a műtrágyát, jól beletapostam a földbe, aztán öntözés, öntözés, öntözés.

Három hét után végre elkezdett szépen minden úgy alakulni, ahogyan vártam. A sziklakerti növények megerősödtek, és az elvetett fű is beindult.

A márciusban csutkára visszametszett, és szépen kitakarított bokrok egyre dúsabbak, a lépcső pedig olyan, mintha mindig is a kert része lett volna… 

Pedig tavaly ilyenkor a lépcső elemei még a régi pergola részét képezték (ITT), aztán feldarabolás után (ITT) letakarva várták, hogy egyszer új funkciót kapjanak. És elárulom, hogy a lépcsőhöz már gyenge, itt-ott korhadtabb, de még egybefüggő elemek is beépültek a kert egy fontos részén, de hogy hol, arról majd később írok. 

A bejegyzés támogatója: