Úgy döntöttem, hogy még mielőtt nagy lelkesen belecsapnék a faházas munkálatokba, megpróbálok az itthoni feladatlistáról minél több pontot kipipálni. Most a mellékhelyiség van soron, ami a legfrissebb projekttel a „99%-ig készen van” kategóriába lépett.
Ennek a kis helyiségnek a korábbi állapotáról ITT írtam, a kisebb-nagyobb munkálatokról ITT, a csempe festéséről ITT, és végül a fűtéscső átfestéséről ITT. Ezekkel a munkálatokkal egészen megváltozott a wc kinézete:
Ami viszont nem került vissza a régi dolgok közül az a papírguriga tartója, így a wc papírt a tartályon tároltam. Nem valami praktikus megoldás, és gagyi az egész összkép, bár a natúr fonott kosár amúgy önmagában nem néz ki olyan rosszul. Ettől persze még át fogom festeni a poszt végére, haha.
Nálam nincs túl sok minden a wc-ben, tényleg csak a legszükségesebbek, viszont ideje volt ezeknek is végre a megfelelő helyre kerülni.
A papírguriga új tartóját már rég felszerelhettem volna, ha nem lettek volna problémák a rögzítési pontokkal. A régi csempében ugyanis (direkt) benne hagytam a tiplit gondolván, hogy majd simán felrakom az új tartót erre. Hát ez nem jött össze…
Úgyhogy fogtam egy négyszöglécet és bejöltem úgy, hogy a falon lévő lyukaktól oldal irányba 2-2 cm-rel nagyobb legyen.
Aztán fogtam és a már jól ismert dekopírfűrésszel leszabtam nem is egy, de mindjárt két darabot. Egyiket a wc papír tartó alá, egyet pedig a kosár alá. A széleket csiszolószivaccsal szépen eldolgoztam.
Egyébként ezeket a munkákat mindig az erkélyemen csinálom, és azért nem lesz nagy kosz és por, mert ilyenkor a porszívó csövét a gépre csatlakoztatom. Így már tényleg csak minimális fűrészpor kerül a földre (a szőnyeget persze felhajtom).
Következő lépésként fúrtam 1-1 lyukat az egyik lécbe (a wc papír tartósba), pont olyan távolságra, mint a csempén. Azért kell előfúrni, mert egyéb esetben a rögzítőcsavar simán szét tudja repeszteni a fát, aztán lehet elölről kezdeni az egészet.
Takarítás és visszarendezés után nyugiban, napsütésben egy finom kávé mellett nekifogtam a festésnek. Ehhez pontosan ugyanazt az általam fehérből és feketéből kikevert sötétszürke Poli-Farbe Cellkolor Aqua festéket használtam, amit a csempemintázáshoz. Ugyanebből egyébként hígítva és világoskék hozzáadásával a rókás kulcstartót is lefestettem, ITT.
Alapozót ezúttal nem használtam, mert sem a tartólécek, sem a kosár nem lesz komolyabb mechanikai igénybevételnek kitéve (aminek során lekophatna a festék) , így ezt most megspóroltam. A léceket két rétegben kentem le, a kosárnak elég volt egy. Fontos megjegyeznem, hogy alap esetben minden fonott, szőtt felületet inkább sprayfestékkel érdemes fújni (gyorsabb és szebb az eredmény), de én nagyon szerettem volna, hogy a kosár színe és fénye pont olyan legyen, mint amilyen a léceké, illetve a csempecsíkoké, így bevállaltam a pepecselést.
A biztonság kedvéért 24 órán át kint hagytam az erkélyen, hogy a rések között is megszáradjon a festék. A végeredmény egyébként kicsit bekeményítte a kosarat, aminek örülök, mert így nem nyeklik-nyaklik úgy, mint natúr állapotban (nem mai darab már ez sem).
Az elemek rögzítéséhez összesen 3 különböző méretű csavart használtam. A leghosszabbakkal rögzítettem a kifúrt elemet a falra, ezeknek a fejét később le is festettem szürkére, hogy kevésbé látszódjanak. Az egészen kicsi, de tömzsi csavarokkal raktam rá a wc papír tartót. Ezeknek a helyét nem kellett előfúrni, mivel csak félig mélyedtek a fába. A vékony kicsi csavarokra pedig 1-1 alátétet raktam, és ezekkel együtt rögzítettem a kosarat a tartólécre.
Magát a lécet pedig egyszerűen ráragasztottam a csempére pontosan ugyanúgy, mint a szegőléceket a falra, ITT.
A ragasztót hagytam egy éjszakán át száradni, utána jöhetett a fent említett alátét+csavar kombó.
A csavarfejeket és alátéteket szintén lefestettem utólag, bár ezek teli kosár esetén végképp nem látszódnak:
Végre kényelmesen lehet intézni a dolgokat, nem kell az embernek hátrafele kitekeredni…
Már csak az új lámpát kellene felpattintani a helyére, hogy ne csak egy izzó világítson, de ezt leszámítva itt nem tervezek már több munkát végezni.
A bejegyzés támogatója:
Komolyan mondom, hogy gyönyörű. Olyan letisztult! Erre születtél, kétségtelen, és én nagyon köszönöm, hogy ezt a tálentumod megosztod velünk. Ölelünk érte!
Én festett felületre eddig nem mertem semmit ragasztani, mert féltem, hogy a súlytól leválik a festék, Neked már van tapasztalatod erről?
Szia!
Van arról tapasztalatod, ha „véletlen” le kell szedni ezt a ragasztót, akkor azt hogy lehet? Mennyire sérülhet a felület amire ragasztod?
Pl ahol a teraszod falára ragasztottad, az ablakpárkányra, az közvetlen falon van… Tetszik, hogy nem kell furkálni, csak mi van, ha változik az elképzelés idővel.
Köszönöm az infót és az inspirációkat
Gabriella
Van tapasztalat, akkor jön vele együtt a vakolat is, amit gletteléssel, csiszolással és festéssel lehet javítani
Köszi