Akarjuk vagy sem, de az idő előrehaladtával, a trendekkel és még sokminden mással együtt mi is változunk. Ki jobban, ki kevésbé, ki így, ki úgy, kívül is, belül is. Lakberendezési stílus tekintetében nálam most jött el az a pont, ahol az arany csillogást és a púder uralmat szeretném megtörni elindulva ezzel egy másik irányba…

Ha csak a fő okokat nézem, akkor egyrészről picit már unom az ilyen jellegű kiegészítőket magam körül, másfelől a faház és a természet közelsége óhatatlanul magába szippantott, és hatást gyakorol rám. Egyre jobban vonzanak a natúr fa dolgok, a fonott, szőtt tárgyak, a rojtok, a festett szabályos minták, és a matt felületek… Egyértelműen kezdek az etno vonal felé húzni, persze csak módjával, nem fogok mindent fenekestül felforgatni.

A nagybútoraimat nem szeretném lecserélni, de a kisebb kiegészítőket (lámpatestek, kilincsek, polcok, virágtartók, fali dekorációk, stb.), valamint a szőnyegeket, esetleg székeket szívesen igazítom az új irányvonalhoz. Lesz olyan, amit majd átalakítok, vagy átfestek, még az is lehet, hogy a púder falnak is búcsút intek… De ennyire ne szaladjunk előre, egyelőre ott tartok, hogy ezt az új irányt megfogalmaztam magamnak, és apró lépésekkel elkezdek majd dolgozni a költséghatékony átfazonírozáson, illetve az eddig még meg nem megvalósult dolgokat innentől már az új stílusnak rendelem alá. Hogy csak egy példát említsek: az oly régóta tervezett hálószobai ágyvég nem kárpitozva lesz, hanem fából fog elkészülni.

Bemelegítésnek hétvégén össze is dobtam egy gyors projektet a nappaliban, azon a falon, ahol a tv helyezkedik el. Ezt a sarkot nem igazán szoktam mutogatni, mert szerintem a tv kifejezetten ronda eleme egy lakásnak, az idő nagy részében egy fekete téglalap. Azok a megoldások viszont tetszenek, ahol valamilyen kreatív módon el van rejtve, pl. szekrénybe. Egyébként nem tv-zek túl sokat, lehet egyszer eljön annak is az ideje, hogy végleg megválok tőle itt is.

A tv fölötti üres részre már régóta szerettem volna valamit (képet, feliratot, egyéb dekorációt, bármit), de sosem jutottam el odáig, hogy jobban foglalkozzak vele. A stílusváltás miatt, viszont rögtön ezt a pontot szúrtam ki magamnak, és végül egy széles polc mellett döntöttem. A tipliket, csavarokat, eszközöket előkaptam a megfelelő barkácsdobozból (ITT és ITT írtam róluk) így már csak a konzolokat és a polcelemeket kellett megvennem.

A beszerzett fa konzolokat korábban biztosan aranyra fújtam volna, pont olyanra, mint amilyen EBBEN a posztban is látható. Ezúttal viszont szerettem volna megtartani a fa természetes jellegét azzal az apró finomítással, hogy a sárgás jellegét elveszem. Nem akartam sem lazúrral lekenni, sem átfesteni, ezért egyszerűen fogtam két feketetea filtert, leforráztam őket és mikor kellemes melegre hűlt a pohárban a “teafesték”, jól átdörzsöltem velük a felületet.

Persze, a filter kiszakadt rögtön az első mozdulatoknál, de így legalább a teafű gyorsabban meg is tette a hatását. Ecsettel letisztogattam a konzolokat, majd megvártam, míg megszáradnak.

A konzolok helyét a lézeres szintezőmmel mértem ki, igazából ezzel tényleg gyerekjáték pontosan dolgozni, több posztomban is találkozhattatok már vele. (Na, és amúgy itt is jól látszik az a polc, amit még aranyra fújtam.) 

A lyukak kijelölése, fúrása után bekerültek a tiplik a helyükre, majd a megfelelő csavarokkal rögzítettem a konzolokat.

A konzolok tetejére nyomtam egy kis Pattex super fix ragasztót, így a fehér polcokat (2 db 80 cm hosszút vettem) nem kellett konzolokra csavarozni, hisz egyszerűen csak ráfektettem a ragasztós felületre. 

Porszívózás, rendrakás, és készen is van:

A  polcra kerülő dolgok még alakulni fognak, egyelőre csak gyorsan rápakoltam néhány növényt, meg ezt-azt, de már most látom, hogy az az óra ebben a színben nem illik ide…

Azt is látom, hogy a szekrény formája egyáltalán nem passzol az új stílushoz és a polcok konzolaihoz sem, de a fogantyúk cseréjével és pl. a szekrény polcaira rakott fonott dolgokkal reményeim szerint egy kicsit közelebb tudom majd hozni őket egymáshoz. Meglátjuk. Most amúgy is olyan nem rám jellemző módon, teljesne koncepció nélkül van bepakolva ez a szekrény, nem is esik jól ránézni.

Na ezen még dolgozom, de ez majd egy következő poszt témája lesz… A végére még ideszúrok egy werket, amin jól látszik, hogy Franci egyáltalán nem szokott lábatlankodni, amíg én fúrok-faragok, mitöbb az egészet átalussza…

A bejegyzés támogatója: