Trükkös módon, egy ágakból fabrikált létrával sikerült elrejtenem szem elől azt a konnektort, ami a faházban az étkező falán rontotta az összképet. 

Persze-persze, majd lesz egyszer villanyszerelés is a házban, de addig amíg erre nem kerül sor, ehhez a konnektorhoz nem nyúlunk:

Hisz egyébként praktikus dolog porszívózásnál, telefontöltésnél, sőt, mostanában a kis fűtőtestemet is ide csatlakoztatom. Egyébként már régóta agyaltam ide valami pofonegyszerű megoldáson, és már majdnem vettem is egy létrapolcot…

Aztán az egyik kirándulás alkalmával, a házhoz közeli túraútvonalon gyalogolva megláttam egy csomó levágott ágat heverni szanaszéjjel az út szélén. 

Nem sokat cicóztam, felkaptam két – kb. azonos vastagságú – nagyobb darabot, és négy kisebb ágat. Haha, „botosjeti”. Egyébként ilyen letörött/levágott ágakból rengeteg van a kert végén lévő erdőben is, és a kisházhoz felvezető erdei úton, sokszor kell tőlük tisztogatni az utat egy-egy nagyobb vihar után is. Nem hiszem, hogy gond lenne abból, hogy pár ágacskát hazahoztam.

Az ágakat két hétig a teraszon szárítottam, majd behoztam őket a házba, mert aznap, amikor barkácsolni szerettem volna épp nagyon fújt a szél.

Mérőszalag segítségével bejelöltem a megfelelő méreteket: a nagy ágakat 160 cm-re vágtam, a kicsiket 50 cm-re. Ez pár perces művelet volt a dekopír fűrésszel. 

A faágakat egyelőre nem kezeltem semmivel, még hagyom őket száradni, majd tavasszal kapnak egy matt lakkréteget. A fokokat egyszerűen a függőleges elemekhez rögzítettem azzal a fonott kötéllel, amiből a komód új fogantyúi készültek (ITT). 

Aztán fogtam a lerakódeszkához (ITT) használt fehér lazúrt és az elkészült létra lábainak végét átfestettem kétszer.

Csak lazán, maszkolószalag nélkül, a sok festés azért elég jó rutint ad a precíz vonalvezetéshez is.

A két réteg száradása között táblafesték spray-vel lefújtam egy kék fém kaspót, ami itt kallódott a háznál. 

Teljes száradás után egy kis dekorral feldobva a létra egyik fokára kötöttem az immár matt fekete kaspót. Egyébként kampóval célszerűbb lett volna a rögzítés, de az nem volt kéznél, mivel ezt a kaspós dolgot nem terveztem be előre. 

A kész létrára rákerült még egy kalap és a vezetéket/konnektort takaró pléd is, amit még tavaly vettem a Praktikerben. 

Így azért mindjárt jobb érzés a kanapén ücsörögve az étkező/konyha irányába bámészkodni a kávémat szürcsölgetve.

Nem csak a kertben, de a faházon belül is előszeretettel rakok mindenfelé tököket, így a létra alá is kerültek, valamint az étkezőasztalra és a kanapé előtt lévő kis asztalra is. 

Jó érzés azért, hogy egyre több nézőpontból van otthonos, nyugalmat árasztó hangulata a faháznak. Azon kis kevés dolog, ami itt megtalálható mindent megad nekem, amire egy (második) otthonban szükségem van. A dédim – több, mint 60 éves – kaktuszából (ITT) szaporított kaktuszka nagyon szeret itt lenni, sokat fejlődött az elmúlt időszakban. Télire azért nem hagyom itt a faházban, azt nem bírná ki szerintem. 

A létra mellé még felkerült az a „felíró tábla”, amit még a könyvembe készítettem. Erre nagyon szépen lehet írni azzal a krétatábla filccel, amit a hexagonos falidekor (ITT) mellé adtak. Nedves ronggyal teljesen tisztára lehet törölni.

Most egy Szabó Lőrinc vers van rajta, tökéletesen passzol a faházhoz. 

A létrát egyelőre nem rögzítettem a falhoz, stabilan áll, de a későbbiek folyamán (lakkozás után) egy-egy csavarral azért odafogatom a falhoz, biztos, ami biztos. 

A bejegyzés támogatója: