A fővárosban már javában zajlik a lomtalanítás. Hamarosan a mi kerületünk kerül sorra, és azon kaptam magamat, hogy ez az első olyan év, hogy szinte nincs is mit kidobnom…

Felemelő érzés, ahogy most járkálok végig a lakásban, nyitogatom a szekrényajtókat, a fiókokat, nézem a könyvszekrény tartalmát, a lefűzött iratokat, a konyhai cuccokat és azt látom, hogy nincsenek felesleges holmik, nem dől rám a sok felgyűlt kacat. Minden áttekinthető, rendezett, nem szenvedek hiányt semmi olyan dologban, ami számomra fontos. 

Ehhez az érzéshez még az a plusz idő is hozzá jön, amit megspóroltam magamnak azáltal, hogy az évek során módszeresen, odafigyelve bántam az engem körülvevő tárgyakkal. Nem halmoztam fel őket, nem rejtettem a szekrény mélyére azzal a mondattal, hogy jó lesz még valamire… Így nem kell most azzal töltenem az időt, hogy ezeket áttúrom és szanálok éjszakába nyúlóan. Volt rá példa:

Most mindössze annyi a dolgom, hogy az elmúlt évben kiürült festékesdobozokat, sprayfesték flakonokat és használt oldószert, valamint az elemeket és az elektronikai hulladékot leadjam a megadott átvevőhelyen, ami kb. 5 perc séta lesz tőlem. 

De hogyan jutottam el idáig? Nyilván, ez egy hosszabb út, nekem is több évbe telt mire ezzel kapcsolatban teljesen átformáltam a szemléletmódomat. A munkám miatt ráadásul rengeteg tárgy, eszköz, alapanyag fordul meg és alakul át a kezem alatt, szóval ez számomra sokáig nehezítő tényező is volt. A témában egyébként csak most kezdtem el olvasgatni, kutakodni, mert érdekel ennek a pszichológiája, mélyebb tartalma, és az emberre, valamint a szűkebb és tágabb környezetére gyakorolt pozitív hatása is, mert a saját bőrömön érzem, hogy nagyon is van neki.

Na de, kezdjük az elejéről. Korábban egy-egy lomtalanítás alkalmával szívesen jártam a környéket a bringámmal (írtam róla ITT) és szedtem össze ezt-azt, amiről azt gondoltam, hogy tényleg hasznos lehet számomra. Pl. a szakadt fülű kosarat, amiből hosszú évekre egy klassz diy bringakosár lett (ITT).

Sőt, amikor két éve ideköltöztem (ITT), akkor a pince lépcsője melletti lomis (retkes, dzsuvás, pókhálós) részt is tök egyedül kipakoltam egy nap alatt, és a kacatok alól menekítettem meg a csodás kis hintaszékemet, ami alapos takarítás utána egy ideig az erkélyemen volt, de mostanra a faházban találta meg méltó helyét.

Most már nem járok lomizni, sőt kifejezetten kerülöm a kupacokat. Nem mozgat meg érzelmileg, nem szeretnék semmit kimenekíteni onnan magamnak. Hm, pár év alatt is mennyit változik az ember, igaz?

Az első emlékezetes pont, amikor azt éreztem, hogy eláraszt a sok felesleges lom, az a panelerkélyem látványa volt 2014 májusában, ITT.

Borzalmas! Kihasználva a lomtalanítást, minden olyan dologtól megszabadultam, amit sem eladni, sem elajándékozni nem tudtam. Aztán varázsoltam belőle egy szuper minierkélyt (ITT), azóta is a szívem csücske:

Ugyanezt két éve kicsiben a mostani erkélyemmel is eljátszottam (ITT), de itt csak pár hónapig voltak a kacatok (főleg a fa elemek kibontásával járók), de ezt a lomtalanítás alkalmával hamar rövidre is zártam, és ismét lett egy hangulatos erkélyem (ITT):

Elég sok olyan kisebb-nagyobb bútorom és lakberendezési kiegészítőm volt, amit pl. magazinos munkák során, vagy éppen blogposzt kapcsán alakítottam át: pl. a gardróbszekrényemet rejtett munkaállomássá ITT, az írószekrényemet ITT, vagy éppen lámpaernyőt ITT és ITT, de még millió és egy ilyen dolog van a blogon, ezekért a „régiből újat” szekcióban érdemes bogarászni.

Ezen tárgyak közül sokról elmondható, hogy egy ideig jó szolgálatot tettek, de aztán a zsúfoltság érzés csökkentése, és otthonfrissítés címén jobbnak láttam túladni rajtuk valamilyen módon. Ezeket többnyire a Jófogás és a Facebook segítségével adtam el, így jónéhány tárgy találta meg új otthonát adott esetben valamelyik kedves olvasómnál. De volt, amit egyszerűen eladományoztam. Ez évek alatt zajlott le, szóval ne úgy képzeljétek el, hogy mindentől egyszerre szabadultam meg.

Aztán következett a ruhatár… A gardróbom polcai, a fiókok, az ágyneműtartó mind tele volt felesleges ruhadarabokkal. Iszonyatosan nyomasztottak, már a télinyári ruhaváltás is kész tortúra volt, utáltam. Úgyhogy fogtam, és miután a barátnők között kiosztottam egy adagot szépen elkezdtem eladogatni a megmaradt ruhákat, táskákat és ékszereket Jófogáson és gardróbvásáron. Sőt, egyszer a barátnőimmel szerveztem hatalmas gardróbturi vásárt is, ahol több zsák ruhától sikerült megszabadulnom.

Szinte mindenen 500-1000 Ft-os áron adtam túl, az volt a célom, hogy ezek a holmik új gazdára leljenek, és nem az, hogy anyagilag sokat profitáljak belőle, bár így is több pénzt hozott, mint reméltem. Mostanra odáig jutottam, hogy már nincs téli-nyári váltás ruházat, a kamrából kialakított gardróbban (ITT), és a hálószobai szekrényemben, valamint egy háromfiókos komódban minden elfér egyszerre (ITT). 

Aztán jött a konyha. A bögrék, müzlistálak, tányérok, konyhai eszközök átválogatása. Ezeknek egy kisebb részét Anyukámra sóztam (köszi Anyu!), másik felét eldobozoltam, mert megválni nem akartam tőlük, de alapvetően az otthonomban csak foglalták a helyet. Na ezek most tökéletesek lesznek a faházba, helyes döntés volt feliratozva elrakni őket a pincébe. Szóval ez is egy megoldás, de ezt tényleg csak akkor alkalmazom, ha valahol legmélyen belül érzem, hogy tuti meglesz egyszer a biztos helye az eldobozolt tárgyaknak nálam. 

Aztán szépen elkezdtem csökkenteni a porfogók számát: a nippeket, a dísztárgyakat, a tálkákat, dobozkákat, a párnákat, stb. Nagyon kevés tárgy van, amihez igazán ragaszkodom, ezektől nem is válok meg. A fiókos ágyneműtartómban pl. ott vannak a Legoim, a Barbie cuccok (ez izgalmas, lesz róla, ehhez a témához kapcsolódó külön poszt), a diavetítőm, néhány kiskori plüss és a tinikori szerelmes levelek. A kedvenc gyerekkori könyveim a polcon vannak a többi könyv között. 

A tankönyveimből csak nyelvkönyvek (német, olasz, angol) és a matematika könyvek vannak meg, utóbbiak egészen magas szintig, és igen, használom is őket. A régi újságokat egy időben a papírgyűjtéskor becsengető kisiskolásoknak adtam, majd később (főleg a jobb lakberendezési magazinokat) a házban lévő szomszédaimnak, vagy közeli ismerőseimnek.

Persze, jogos a kérdés, hogy mit csinálok azokkal a holmikkal, amik év közben kerülnek hozzám (kapom/veszem) vagy éppen, amik tönkremennek. A teljesen, végérvényesen tönkrement dolgok mennek a megfelelő kukába, vagy a lomtalanításba. A leamortizálódott ruhákból először munkásruha lesz (pl. festéshez, kertészkedéshez), végül porrongyként vagy szereléshez szükséges olajos rongyként végzik. A még jó, de már nem hordott ruhák – ahogy említettem – a barátnők között kerülnek szétosztásra, illetve olykor Anyukám szokta elvinni ezeket. A régi törölközőkből, szétszakadt ágyneműkből szintén rongyok lesznek, de ezentúl arctisztító korongokat is varrok belőlük, mint pl. ITT. 

A csomagolásból származó dolgok (műanyagzacskó, dobozok, papírok stb.) vagy új funkciót kapnak itthon, mint pl. EZ a cipősdoboz vagy EZ a bonbonos doboz, vagy szintén későbbi csomagolás céljából elrakom őket. 

Még végtelenségig lehetne taglalni ezt a témát, hogy mi hova kerül, de azért remélem, a lényeg így is jól kivehető. Felesleges annyi tárgyat felhalmozni, mert egy idő után nem csak az otthonunkat, de minket is teljesen agyonnyom. Ráadásul, amire nekünk már valóban nincs szükségünk, arra másnak még lehet, és sajnos sokan rá is roszulnak. Számos módon lehet a már meglévő tárgyakon túladni (ajándékozás, adományozás, eladás, lomtalanítás), és egy kis odafigyeléssel megakadályozhatjuk, hogy időről időre ellepjenek minket a felesleges lomok. Eszméletlen sok idő szabadul fel azáltal, hogy ezeket nem kell folyton kerülgetni, pakolászni, hogy a kevesebb tárgy közül hamarabb megtaláljuk az éppen szükségeset. És nem mellesleg a tárgyak beszerzésével töltött idő (bóklászás a plázában) is felszabadul, mostanában pl. ruhavásárlásra nagyon kevés időt szánok, és kevesebb darabbal is beérem.

Nem mondom, hogy most fenekestől fordítsátok fel az egész lakást, de apránként, egy-egy helyiségre, tárolóelemre koncentrálva érdemes belefogni a dologba, és egy lomtalanítás erre remek apropó is. A mukafolyamatot segíti, ha eleve szortírozva pakoltok zsákokba/dobozokba, mert így hatékonyabban tudjátok a megfelelő helyre eljuttatni. Tapasztalatból mondom, hogy tényleg felszabadító érzés.

Javaslom, hogy  közben hallgassatok padcastokat, interjúkat vagy zenét, így kevésbé lesz nyomasztó a dolog, és nem érzitek úgy, hogy a sok pakolászással elmegy a drága idő…

Ti hol tartotok ebben a folyamatban?