A legutóbbi posztjaimban találkozhattatok már a kertbe kihelyezett függőággyal és függőfotellel is. Ezek biztonságos, teherbíró rögzítéséről ugyancsak érdemes pár szót ejteni.
A Balatonon töltött nyarak állandó velejárója volt a rengeteg szúnyog. Természtesen a faháznál is van, így védekezem ellenük, ahogyan csak tudok.
Most, hogy végre tombol a kánikula, nagyon sok időt töltök a faháznál. Ennek nagyobb része munka, de azért jut idő a pihenésre, kikapcsolódásra is.
Akárhol is verek gyökeret, ott mindig kivilágosodik és ezzel együtt kitágul a tér. Így volt ez az előző és a mostani otthonommal is, de nincs ez másként az erdei faházam esetén sem.
A faház megvételével kibővült a terep, ahol az otthonszépítés szerelmeseként kiélhetem magamat és ezzel együtt még több inspirációt adhatok Nektek. A fővárosi lakásom és a vidéki nyaralóm különböző stílusban szépülget, ennek kapcsán hoztam most egy izgalmas bejegyzést.
Múlt héten Eszter barátnőmet láttam vendégül a faházban, amit persze egy alapos takarítás és egy-egy helyiség kidekorálása előzött meg…
Minden alkalommal, amikor a faháznál vagyok, a belső terek egy-egy pontja megszépül. Idén a hangsúlyt főleg a költséghatékony, ugyanakkor mutatós megoldásokra fektetem, olyanokra, amik kreativitással látványos előtte/utána összképet eredményeznek.
Bár úgy tűnhet, de nem vagyok rendmániás. Egyszerűen csak szeretem, ha a dolgaim a helyén vannak, ezért ügyelek arra, hogy ne csak a mindennapi holmik, de a munkához használt apró-cseprő cuccok is átláthatóan legyenek elhelyezve.
Most, hogy a pincében végre rend van és átláthatóak az alapanyagok és eszközök, indulhat az igazi barkácsolós időszak. Ezúttal egy régi fém polcot újítottam meg maradék faanyagokkal.
A fővárosban már javában zajlik a lomtalanítás. Hamarosan a mi kerületünk kerül sorra, és azon kaptam magamat, hogy ez az első olyan év, hogy szinte nincs is mit kidobnom…
Bármilyen házról is van szó (legyen az kicsi vagy nagy, kőépület, fa, netán vályog) a megfelelően kialakított csapadékelvezetés a hosszú élettartam egyik szükséges feltétele. Nálam sincs ez másképpen a faházam esetén.
Az előkészületek után jön a látványosabb rész, a festés. A zsalugáter lamellái miatt ez aprólékos munkafolyamat volt, de azt hiszem, megérte szöszmötölni vele…
Apránként, de elkezdtem csinosítani a házat kívülről… Bemelegítésként a pince ablakával kezdtem, amit a festés előtt alaposan elő kellett készíteni.
Az utóbbi időben teljesen átállt az agyam a hulladéknélküli dekorációk készítésére. Legújabb kiszemeltem egy átlátszó, geometrikus felületű bonbonos doboz, amit itthon fellelhető alapanyagokból fazoníroztam át.
Mostanában az eddiginél is nagyobb szerepet kap nálam, hogy új tárgyak vásárlása helyett inkább régi dolgokat újítsak meg. Mindezt úgy, hogy igyekszem itthoni alapanyagokból, eszközökből dolgozni…
Végre eljött a nap, amikor egészen késő estig lehetett a kertben bogarászni, és nem kellett azzal foglalkozni, hogy a házikótól hazafele vezető úton a budapesti forgalmi csúcsot miképpen kerüljem el…
Elkezdtek virágozni az erkélyen a fehér, műanyag balkonládában lévő muskátlik… Arra gondoltam, hogy talán jól mutatna, ha a műanyag ládák előtt lenne valamiféle festett fa korlát lécekből, így hétfő reggel ezzel a projekttel indítottam a hetet.
Még sok teendő van a faházban, mielőtt elkezdeném berendezni általam választott bútorokkal, de mindenképpen szeretnék Nektek egy kis eszmefuttatást írni arról, milyen bútorokban gondolkodom.
Biztosan észrevettétek, hogy januártól megszaporodtak részemről azok a fotók és megnyilvánulások, aminek alapja a zero waste, azaz a hulladékmentes gondolkodás. Ez nem azt jelenti, hogy év eleje óta már én is 100%-ig zw harcos vagyok annak minden aspektusával, de nálam most jött el az idő, hogy ehhez a témához tudatosabban álljak hozzá, és ezt Veletek is megosszam, remélve, hogy ebben
FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK