Nem mondom, szépen feladtam magamnak a leckét! Egy ilyen szuper évet, mint ami mögöttem van, nem lesz könnyű überelni. Mindenesetre tervek, célok, vágyak most is vannak, aztán a Sors majd szépen hozzáadja a magáét.

Hosszú idő óta ez az első olyan év végi poszt, ami nem azzal kezdődik, hogy mennyire kemény évem volt és már megint hullafáradtan estem be a karácsonyfa alá! Nem-nem, ez az év más volt, mint a többi: Életem egyik legjobb időszaka van mögöttem.

Eddig minden évben szorgalmasan sütögettem a mézeskalácsokat, idén viszont megtörtem a hagyományt és inkább linzereket gyártottam. Elég mutatós és ízletes kis darabok lettek, úgyhogy jöjjön hozzá a hasznos tippeket tartalmazó poszt!

Tavasszal írtam egy posztot arról, hogy tulajdonképpen hol is kezdődött a kreatív pályafutásom, mi mindennek köszönhetem, hogy ma azt csinálom, amit igazán szeretek. A történetnek persze még koránt sincs vége…

Idén elég jól állok a karácsonyi dekorációkkal, egyedül a mézeskalács sütés várat még magára. De kreatív dekormókushoz híven a tavalyi, igen jól sikerült- és gondosan elcsomagolt – darabokat most előveszem és ezekkel villogok!

Még pontosan két hét van karácsonyig, az ajándékokkal persze sehogy sem állok, de a nappali már teljes ünnepi díszben pompázik!

Hinnétek vagy sem, de majdnem kimaradtam belőle! Szerencsére, végül úgy alakult, hogy a könyvben szereplő bloggerek között, az én is ott virítok.

Tegnap havazásra ébredtem, úgyhogy ezzel hivatalosan is megkezdődött nálam a téli időszak. A szőrmés holmik már előkerültek, de mostantól egészen tavaszig hangulatfényekkel is melengetem magam.

Be kell vallanom, hogy adventi koszorúk terén csapnivaló vagyok. Na, nem azért, mert nem tudok összerakni egy ízléses darabot, de találkoztatok Ti a blogon az elmúlt 6 évben egyetlen gyertyával tűzdelt koszorúval?

Nem tagadom, egyszerűen odavagyok a finom, puha pasztell árnyalatokért. Főleg a krém, rózsaszín és bézs színek letisztult verzióit kedvelem, és ezek nem csak az öltözködésemben, de az otthonomban is meghatározóak.

Sokáig vártam rá és Ti is, de végre készen van az új konyhabútorom! Semmi flanc, semmi felesleges csicsa, csak könnyen tisztán tartható minimál elemek, amik mindent praktikusan elnyelnek…

Egyáltalán nem volt tudatos, hogy az első posztom megszületése is novemberre essen, akárcsak a saját szülinapom. De, ha már így alakult, akkor együtt ülöm meg mindkettőt, innentől kezdve már mindig.

Hopp, megint elröppent egy év… Bizony, a blogom megint öregebb lett egy évvel, amit nyilván jól meg is kell ünnepelni!

Pár hét (kényszer)pihenő után lassan, de biztosan a konyhaprojekt is újból halad előre. Nem, sajnos még nincsen készen, de már látom a fényt az alagút végén!
FRISS HOZZÁSZÓLÁSOK